Számítottam rád...

8.

- Sofi ki?- kiált bele hisztérikusan a telefonba Belle, mellette pedig valaki felkászálódik az ágyban.

- Drágám mi az?- hallom a bátyám rekedt hangját.

- A húgod, Sofit valaki megcsókolta- kiabál Belle még mindig idegesen.

- Mi?- veszi el a készüléket a bátyám- Sofi jól vagy? Odarepüljünk?- hallom a testvérem ideges hangját.

- Ne, ne, ne, e miatt ne, csak kérlek ne tedd le- adom meg magam érzelmeimnek és elsírom magamat.

- Add azt vissza Mark!- kiabál Belle, és visszakerül hozzá a készülék- Nyugodj meg Sofi, csak nyugodj meg. Mély levegő beszív és kifúj.

- Oké, oké nyugodt vagyok,- lélegzek mélyeket, még mindig szipogva, dehigy vagyok nyugodt- nyugodt vagyok,- veszek mély levegőt, de ez is szipogásba torkollik- én nyugodt vagyok.

- Ez most neked vagy nekem szólt?- kérdezi vissza a lány.

- Nem tudom nekünk.- fogom a fejemet.

- Sofi jól vagy?- kopog mostmár sokkal halkabban a férfi az ajtó túloldalán.

- Sofi mostmár mond el, hogy ki van ott.

- Lance... Lance Stroll- temetem arcomat a kezembe.

- Hogy mi? Csak jöjjön egyszer Londonba az a nyomorult és a saját két kezemmel fogom megfojtani. De előtte megetetem vele az összes eddigi kupáját, és csak hogy biztos legyen felnyomom a seggébe a pezsgős üvegeit is.- csap a pultra egy poharat, ami azonnal össze is tört.

- Okéh mostmár te is nyugodj meg, ez se neked se nekem nem jó.

- Igaz, igaz, nyugodjunk meg. De én akkor is meg fogom fojtani.- csap le még valamit a pultra, ami szintén összetörik.

- Szívem lehet, hogy ideges vagy, de most vettünk új poharakat, és én nem állok ott megint egy óra hosszatt az egyforma poharak előtt, mert te nem tudsz dönteni, most meg összetöröd mindet.- kiabál oda Mark Bellenek.

- Te fogd be Mark! Sofi figyelj menj és fürödj le, utána pedig menj ki, és beszéld meg vele.

- Oda küldjük Charlest?- kiabál megint bele a telefonba valahonnan messziről a bátyám.

- Nem biztos, hogy rossz lenne.- támasztom meg homlokomat kezemmel.

- Szólok neki hugi, te csak nyugodj most meg.

- Oké, oké.

•

Harminc perccel később egy melegítő nadrágban és Max egyik pólójában álltam az egészalakos tükröm előtt, de nem tudtam rávenni magam arra, hogy lemenjek a földszintre. Mi van ha még mindig egyedül van itt?

- Sofi jól vagy?- kopog be a szobába Charles, én pedig arra kapom a fejem, majd visszafordulok a tükör felé, és a hasamra simítom a kezem.

- Nyitva van.- lassan lenyomta a kilincset, és először a fejét dugta be, majd egész testtel belépett, és becsukta maga mögött az ajtót.

- Szia Sofi.- tárja karját ölelésre, én pedig belebújok a karjaiba, majd elkezdenek folyni a könnyeim, most éppen nem érdekel, hogy hogyan váltunk el legutóbb.

- Szia Charles.- szipogok karjai közt.

- Hogy vagy?- símogatja meg a hajamat a pilóta.

- Borzalmasan.- sírok továbbra is.

- Én nagyon sajnálom a múltkori esetet Sofi, a Hamiltonost, nem kellett volna, ha tudom, hogy Lance ezért akar eljönni, akkor nem engedem el hozzád.- szorít magához még jobban a pilóta- Nagyon-nagyon sajnálom drága.