Számítottam rád...

10.

- Max annyira szeret, hogy ha kell a halálból is visszajönne hozzád, meg persze Tristenhez.

- Tudom,- bólintok lassan és éléggé bizonytalanul- tudom, csak néha elfelejtem.

- Nem nehéz, ha ilyen stresszben van az ember.- teszi le evőeszközeit- Sofi, kérhetek tőled egy hatalmas szívességet?- néz rám bizonytalanul a pilóta.

- Én már kértem ma nem? Szóval ne kímélj Charles Leclerc.

- Nem akarok haza menni, az a kettő az őrületbe kerget, a maradék idegeimet is megeszik. Hamilton üvölt Stroll-lal, amit még meg is értek, de hogy hallgassam is, az már más dolog.

- A vendékszoba az emeleten van az első szoba balra.

- Ennyi?- tárja szét kezeit a pilóta hihetetlenkedve.

- Ha kell ruha, tudok adni Maxéból- kelek fel, majd elkezdem leszedni az asztalt.

- Ennyi? Egy másik nő ezt valami borzalmas próbálkozásnak tekintené, főleg így, hogy a barátja, a vőlegénye és a gyerekének az apja kómában van.

- Én nem egy másik nő vagyok Charles, te pedig olyan vagy nekem, mint Mark, egy idősebb fiú testvér, aki meg akar védeni, még a Hamiltonos sztori után is.- kiabálok vissza a konyhából, hiszen idő közben oda vittem be a tányérokat- De ha akarod, akkor bezárhatom az ajtómat.

- Te tudod, hogy hogyan kell elrontani egy gyönyörű monológot Sofia- nevet a pilóta még mindig az asztalnál ülve.

- Hát igen, Max mellett ezt megtanulja az ember.

- Verstappen mellett? Lehetetlen nem ilyennek lenni.- hozza utánam a megmaradt ételeket, és beteszi azokat a hűtőbe- Baj lenne ha szeretném kialudni magam, így most lefürödnék és elmennék aludni?

- Nem, a szobádhoz tartozik fürdő is.- engedek magamnak egy pohár vizet, majd a pultnak nekidőlve kezdem el kortyolgatni azt.

- Oké,- indul el az emelet felé- és Sofi!- fordul vissza hozzám tarkóját vakargatva- Tudnál nekem ruhát adni?- először csak mosolygok rajta, de később kitör belőlem a nevetés, és elindulok felfelé az emeletre én is.

- Na gyerünk te nagy gyerek- fordulok vissza hozzá a lépcső közepéről, ő pedig elindul utánam, míg ő megáll az első ajtóknál, addig én bemegyek balról a második ajtón, és a hozzá tartozó gartdóbból kiveszem az éjszakára szükséges ruhákat, majd egy nadrágot és pólót másnapra, és a  pilótának adom azokat.

- Mégegyszer köszi Sofi.

- Ugyan már, ez természetes. De megyek én is aludni, hosszú, és borzalmas nap volt- motyogtam a végét, de a monacói akkor is meghallota.

- Ezt hallottam Sofia, holnap reggel még megbeszéljük.

- Addigra elfeljted Lecler.- lépek az ajtóm küszöbére, míg a pilóta is kinyitja az ő szobája ajtaját.

- Azt csak hiszed Berger.- egyszerre lépünk be az ajtókon, majd én azonnal a fürdőbe lépek, és megnyitom a vizet, hogy telengedjem a hatalmas hófehér kádat, míg a víz megnyugtatóan csobog beledobok egy halvány lila levendulás fürdőbombát, és a kád szélére ülve figyelem, ahogy a víz egyenletesen tölti meg a kádat.

Amikor úgy gondoltam elegendő víz gyűlt össze a kádba elzártam a csapot, levetettem a köntösömet, majd lassan beleereszkedtem a kellemesen melegen pezsgő, lila kellemes illatú vízbe, majd amikor kényelmesen elhelyezkedtem kezemet a pocakomra helyeztem, ami már olyan nagy volt, hogy kilátszott a vízből. Amikor végigsimítottam rajta, egy decemberi emlék szökik be a gondolataimba. Szemeimet elöntik a könnyek, majd szorosan becsukom azokat, és hagyom, hogy egész elmémet birtokba vegye a kellemes emlék.