Számítottam rád...

12.

- Megyünk a sajtósomhoz, és szerzünk egyet neked is.- ragadta meg a kezemet, majd Vicét is, majd most ő húzott ki minket a folyosóra, majd egyet kopogva be egy másik szobába, ahol egy kócos hajú férfi ül az ágyon.

- Leclerc mi a fenét akarsz te ilyenkor?

- Ezt- nyomja kezébe a telefonomat, a férfi pedig hunyorogva nézi a fényes képernyőt, majd lejjebb veszi a fényerőt, és elkezdi olvasni azt a cikket, amin mi hárman már túl vagyunk. Gyorsan felpattan az ágyról, majd felkapja a saját telefonját, és elindul kifelé.

- Te biztos Sofia vagy- fordul felém, majd a kezembe nyomta a telefonomat, és gyorsan kezét ráz velem- Thomas vagyok, örülök, hogy találkozunk, mondjuk jobban örültem volna, ha nem így.- száll be a liftbe, és megnyomja a földszint gombját.

- Hé, hé, hová megyünk?- nézek ijedten felváltva a két férfira.

- Elrendezni, azt a cikket, különben, minden tele lesz vele.- dobol idegesen lábával az újonnan megismert férfi.

- De így?- mutatok végig magunkon, rajtam még csak a pizsama és a köntös volt, Vicen és Charleson is csak pizsama volt, ahogyan Thomason is, a férfi is végignéz rajtunk, mondhatom igen színes társaság, majd azonnal megállítja és visszairányítja a megfelelő emeletre a felvonót.

- Mindenki kap negyed órát, hogy rendbe szedje magát, Charles te elég ha felöltözöl, rajtad nincs segítség.- legyint a férfi lemondóan.

- Nagyon humoros vagy.- forgatja meg szemét a pilóta.

- Mint mindig. Negyed óra múlva. Itt.- áll meg az ajtaja előtt a nemrégiben megismert férfi, majd beviharzott a saját szobájában, ahogy mi hárman is tettük azt, hogy elkészüljünk, és rendbe tegyük magunkat, hogy legalább kicsit összeszedettebben érkezhessünk meg arra a helyre, ahová Thomas akar vinni bennünket.

•

- Szóval először is szerzünk Sofinak egy sajtóst, majd megkérdezem Maxét, hogy kit ajánl, utána pedig ezt a cikket, valahogy elrendezzük, arra gondoltam, hogy kellene egy cikk, vagy egy TV műsor, hívtak is egy Talk Show-ba, mi lenne vinnénk Sofit is, és ezt az egészet elmagyaráznátok, ezt az egész helyzetet. Sofi? Te mit szólsz?- néz rám hátra a férfi, miután elmondta, az ötleteit.

- Nekem jó, de Charles?

- Neki minden jó, amire én azt mondom.- legyintett a férfi, és gyorsan gépelni kezdett- Válaszolok is az E-mail-ra, hogy nekünk hogy felel meg, meg hogy mikor.

- Oké, akkor először a Red Bull-hoz megyünk?- szólal meg a pilóta először azóta, hogy beszálltunk az autóba, és elindultunk a pálya felé.

- Aha oda, szerzünk Sofiának egy olyan sajtóst, aki mindet rendbe tud tenni, holnap pedig a futam után már megyünk is a műsorba.- én csak bólintottam, majd fejemet Vic vállára döntöttem, aki erre kikapcsolta telefonját és elhelyezkedett, hogy mindkettőnknek kényelmes legyen, a pilóta pedig ezt a mozdulatsort a visszapillantóból követte, hiszen éppen egy piros lámpánál álltunk. Amikor az zöldre váltott tovább indultunk, a monacói az utat figyelte, a sajtósa a telefonjába mélyedve dúdolt egy dallamot, mi pedig a szőke lánnyal próbáltunk pihenni a már nem hosszú úton.

10 perc után már ott is voltunk a pályán, ahol először a Red Bull garázsa felé vettük az irányt. Elöl ment Thomas, aki jelenleg bárkin és bármin átgázolt, hogy elérje úti célját, mellette Victoriával, aki szintén ugyan olyan céltudattal haladt előre, míg nekem megfogta a kezemet a pilóta, hogy maga mellé húzzon, így mi is egymás mellett haladtunk.

- Sajnálom, ezt az egészet- suttogta a pilóta olyan halkan, hogy csak én halljam szavait.

- Nem a te hibád Charles.- nézek fel rá döbbenten, hiszen nem gondoltam, hogy ezt hiszi.