Szárnyaló Szerelem 1 [BEFEJEZETT]

1

Az én nevem Bakugou Katsuki és... Elfajzott vagyok... 

Elfajzottnak nevezzük azokat az embereket akik valamilyen különleges képességgel  vagy külső jellemvonással rendelkeznek. Elég kevesen vagyunk és mindenkit más más adotsággal büntetett vagy áldott meg a sors. Én például képes vagyok robbantásokat elő idézni a tenyeremmel, de vannak akik tárgyakat mozgatnak vagy alakot váltanak... Egy szóval szörnyek vagyunk... És az emberek nem szeretnek minket mivel mások vagyunk.... Van olyan környék ahol irtanak minket, van ahol begyüjtenek és van ahol Istennek tartanak bennünket. Mondanom se kell hogy az utóbbi ember típusból elég kevés van... 

Nekem szerencsém van mivel a képességemez nem társult torz külső, ezért el tudok vegyülni az emberek között. De persze nem mindenki ilyen szerencsés... Vannak olyanok akik meg sem érik az 1 éves kort mivel már csecsemőként látszik rajtuk hogy mások... Ezért a szüleik kidobják vagy megölik őket. Kedvesek nem igaz? Lehet épp ezért vagyunk olyan kevesen... 

Én amióta az eszemet tudom árva vagyok... Sose volt aki gondoskodjon rólam vagy megöljön engem amikor előjön a képességem. Egy bokor aljában talált rám pár vadász amikor a falon kívülre mentek Elfajzottakat írtani... Hazahoztak engem a városba és 5 éves koromig a szálláson ,,nevelgettek,,. Aztán amikor már úgy gondolták hogy képes vagyok dolgozni  ( 6 évesen...) el is küldtek maguk mellöl. 

Úgy hogy jelenleg jó életem van a városban. Igaz hogy rejtegetnem kell az emberek elöl a képességemet de... az a lényeg hogy még életben vagyok! 

- Bakugou úrfi! -hallottam meg munka adóm hangját a földszintről. - Bakugou felkelni! Bakugou! -ismételte miközben egyre feljebb ért a lépcsőn. 

- Csak egy percet kérek... -dünnyögtem majd a párnámba fúrtam a fejemet.

- Te már megint itt aludtál? -tette kereszbe a karjait majd rosszalló szemmekkel nézett le rám. 

- Igen... mint látod... de csak azért hogy biztos ne késsek el! 

- Csak hogy tudd nem a te számodra tartom fenn a padlást... 

- Tisztában vagyok  vele... 

- Miért nem mész haza a vadász szállóra aludni?

- Azt nem az otthonom...

- Hát azért csak kényelmesebb mint a zöldséges ládák között... Ha valaki megtudná hogy az alapanyagok között durmolsz... Biztos bezáratnák a helyet...
- Arra célzol hogy koszos vagyok? -mordultam fel.
- Hát... mit ne mondjak elég érdekes szagod van...
- Köszi... Majd megfürdök... -ásítottam majd felpattantam a földről és megindultam a lécső felé. 
- Bakugou....
- Igen?
- Ha kérhetem először fürödj meg és utána menj a kaja közelébe... -szólt utánam mire én hatalmasat sóhalytottam és megindultam a kis patak felé. 
Út közben a vállamra kaptam a szappant és a kis fém vödröt a kút széléről, illetve lakasztottam egy anyag darabot a szárító kötélről amivel majd megtürülköhetek. 
Ahogy ki értem a vízhez megpillantottam egy rakás fiatal lányt akik éppen a ruhákat mosták a patakban. De persze amikor neki álltam vetkőzni mindegyik zavarba jött és hamar egyedül maradtam. 
- Nem is vagyok büdös... Miket beszél az öreg? Tegnap előtt fürödtem... -motyogtam magamban. 
- Oi Kacchan! -szólt oda nekem valaki. 
,, Valaki,, Mindenki pontosan tudja hogy ki volt az... 
- Deku... -morogtam majd nyakig merültem a  hideg vízben. 
- Már napok óta nem láttalak a szálláson. Már kezdtem azt inni hogy elragadtak az elfajzottak... -nevetett majd lepakolta a cuccait a víz mellé. 
- Mit akarsz itt...?
- Csak fürdeni jöttem, ne aggódj... De ha mát itt vagyok beszélhetnénk is...
- Semmi kedvem veled beszélgetni idióta Deku....
- Kacchan! -szólt oda majd neki állt vetkőzni. 
- Mi az az életbe vágóan fontos dolog amit ennyire meg akarsz velem beszélni..? 
- Hát csak annyi hogy... -kezdett bele a mondatba majd beugrott a vízbe és oda úszott mellém. - Gyere vissza...
- Hova?
- Mi az hogy hova?! Hát a vadász szállóra! Volna neked való munka! 
- Már van munkám... 
- Ja... minimál bérért főzöl egész nap... 
- Azért keresek ennyit mert... 
- Mert asszony munkát végzel... -vágott közbe mire én elhalgattam. - Ha vissza jönnél akár 5x ennyit is kereshetnél! 
- Elélek az asszony béren! És azt csinálok amit szeretek...
- Elfajzottakat írtani is jó buli! Megtisztítjuk a világot tőlük! Ki ne ekarna Elfajzott vadászként dolgozni? 
- Én! -emeltem meg a hangomat mire egy nagyot sóhalytott. 
- Nem értelek téged... A világon ez a leg nemesebb munka... Nagyon kevés ember jut be... Te pedig... el utasítod... 
- Nem fogok ártatlanokat ölni... -morogtam rá majd felálltam és ki sétálltam a vízből. 
- Pedig meg gondolhatnád a dolgot... A Király már lassan azért is pénzt kér hogy a falon belöl tartózkodhass. És ezt asszony munkával... nem fogod tudni ki fizetni... 
- Akkor ki költözök a falon kívülre! De nem fogok öldökölni! 
- Hamarabb költöznél ki közélyük mint hogy... 
- Igen! -vágtam rá, majd magamra szedtem a ruháimat és vissza mentem a házba. 
,, Seggfej! Még is mit gondolt? Ha 10x vissza utasítottam akkor talán 11x majd meggondolom magam?! Idióta...,,
- Bakugou! -szólt utánam a főnököm. 
- Ne most! -intettem neki idegesen. 
- Dehát csurom víz vagy! Miért nem türüköztél meg rendesen? -kérdezte miközben utánam hozott egy türülközőt. 
- Nem volt rá időm...
- Ezt hogy érted? 
- Az a hülye Deku már megint itt volt és munkát ajánlgatott nekem!
- És...Elfogadtad? -kérdezte.
- Nem! Már hogy fogadtam volna el? 
- Pedig jobban járnál ha ott holgoznál... Ott 5x annyit keresnek a srácok mint te itt... 
- Engem nem érdekel a pénz ezt te is tudod! -morogtam. 
- Persze tudom tudom... Béke meg... elfogadás... -forgatta a szemeit. 
- Pontosan! 
- Még egy ekkora Elfajzott aktivistát mint te... Pedig minden adotságod meglenne hozzá hogy ezekre a szörnyetegekre vadásszz! 
- ŐK NEM SZÖRNYEK! -emeltem meg a hangomat mire ő elhalgatott és vissza ment a kemencéhez mint ha mi sem történt volna. 
- Ne haragudj hogy kiabáltam csak... ettől a témától mindig ideges leszek... 
- Tudom... semmi baj... Nem kellet volna firtatnom...
- Hahhhh... -sóhalytottam. -Ma van meló? -kérdeztem a tarkómat vakargatva. 
- Nincs... Ma nem lesznek sokan, meg leszek egyedül is... Szabad vagy... 
- Biztos nem kell segítenem? Akkor szívesen maradok! 
- Nem kell nyugodj meg, el leszek! De ha már annyira rá érsz... hozhatnál mézet vagy valamit! -mondta és hozzám vágott az zacskónyi ezüstöt. 
- Mikorra kell? 
- Ráér! Jó ha csak este hozod! 
- Akkor itt alhatok? 
- Ha azt mondom nem akkor is itt alszol... -forgatta a szemeit. 
- Igaz! -nevettem majd megindultam a piac felé. 
Szombat volt ezért az egész város nyüzsgött. Az emberek vásároltak és eladtak, a gyerekek a téren játszottak, a vadászok pedig össze pakolták a fegyvereket és az élelmet hogy elindulhassanak este a szokásos Elfajzott írtásukra. Egy szóval... Tömeg. 
Én pedig ott álltam a piac előtt és próbáltam felfogni hogy az egész város ott von és hogy reggelig nem fogok sorra kerülni. 
- Oi! Bakugouuuuuuu! -hallottam meg egy ismerős hangot. 
,, Csak nem...? ,, 
- Uraraka! -fordultam a lány felé aki azonnal a nyakamba ugrott. 
- Olyan régen láttalak már! -sóhalytott. - Nagyon hiányoztál! 
 -Te is nekem... -pirultam el. - Mit keresel itt? Azt hittem Dekuval vagy a szálláson...
- Ott voltam de tudod hogy nem szereti hogy ha indulás előtt zavarják...
- Igaz... És hogy hogy itt?
- Gondoltam szólok... ha elfelejtetted volna hogy ma mennek...
- Ezt sose felejtem el... 
- Még naplemente előtt el kell vinned őket onnan! A vadászok rájuk fognak találni! 
- Ezzel én is tisztában vagyok... De ilyenkor meg kétszerezik az őrséget a falnál! Esélytelen ilyen korán kisurrannom... 
- Értem...  De ki mész ugye? 
- Persze hogy ki megyek! Nem hagyhatom ott őket... 
- Engem is magaddal viszel ugye? 
- Ezt már megbeszéltük Uraraka! Túl veszélyes neked oda kint! 
- De te is kimehetsz! 
- Nekem van képességem! 
- De nekem is van! 
- Szerinted a kavicsok lebegtetésével képes vagy kiütni bárkit is...? 
- ... nem igazán ... -szomorodott el. 
- Naaa! Ne legyél már ilyen! Semmi baj oké? Rád úgy is itt bent van szükség! 
- De én segíteni akarok neked a falon kívül! Olyan menő akarok lenni mint te Bakugou! 
- Te is nagyon menő vagy! -öleltem meg. 
- Ha te mondod... 
- Én hát... -mondtam majd egy bizonytalan puszit nyomtam a homlokára. - Ja és Uraraka drágám... -szóltam hozzá hízelegve. 
- Mi kéne? -húzta fel a szemöldökét. 
- Tudod hatalmas a sor és... nekem nagyon fontos lenne szereznem egy kis mézet... 
- Szerezzek neked én ?
- Nem muszály sorban állnod... tudom hogy nektek mindig van otthon... -hízelegtem. 
- A főnöködnek kell? 
- Igen! 
- Akkor estére viszek át neki rendben? 
- Persze! Köszönöm... -mondtam majd magamhoz öleltem. 
,, Kell nekem ez a lány... Vicces, okos, kedves, harcias... Minden megvan benne amire nekem szükségem van... Kár hogy annak az idióta Dekunak a leendő asszonya... ,,