Szárnyaló Szerelem 1 [BEFEJEZETT]

9

Mikor vissza mentem a szobába, a két fiatal két külön ágyon ült és úgy beszélgettek egymással. Kicsit ugyan furcsáltam ezt a hirtelen váltást de örültem is neki hogy leszállt róla. Kicsit nyugodtabb lettem ezt látva.
- Bakugou! Végre! Mina nem hajlandó elmondani mirőle beszéltetek! Mond el kérlek! Nagyon kíváncsi vagyok!
,, Ezek szerint még a szavát is tartja...,,
- Semmi különösről nem volt szó... -morogtam majd helyet foglaltam Mina mellett az ágyon és elborultam.
- Nem hiszek neked!
- Akkor ne... Nem érdekel! Csak haggyatok aludni mert fáradt vagyok...
- Ennyire? Pedig nem látszik rajtad...
- Hagy tudjam már jobban! -mordultam fel, majd magamra rántottam a takarót.
- Hagyd Kiri! Hagy duzzodjon! -vigyorogtt Mina. - Inkább aludj te is! Rád is rád fér ha jól látom.
- Hát... Az igazat megvallva tényleg állmos vagyok... -ásított.
- Na ugye!
- Te nem jössz? Eddig te is ki akartál halni a fáradságtól nem?
- De igen! Viszont ha nem baj.... még is igényt tartanék arra az ágyra!
,, Mit művel ez...? ,,
- Oh... P-persz! Nem probléma! Alszok Bakugouval!
- Én is ugy gondoltam... -vigyorgott majd finoman megbökött hogy húzódjak arrébb.
Én erre morogni kezdtem majd nagy nehezen alrébb húztam magam.
- Bakugou...? -szólt hozzám félve Kiri.
- Igeeen...?!
- O-oda mehetek?
- Felőlem... - morogtam majd felhajtottam a takarót.
Ő erre elmosolyodott és azonnal beugrott mellém.
,, Igaza volt Minának... Tényleg elég nehezen férünk el ketten... ,,
Fél óra helyezkedés után nagy nehezen sikerült találni egy olyan poziciót amiben nem nyomtuk egymás beleit vagy szuszogtunk a másik arcába. Bár... a végleges pozició se volt sokkal kellemesebb... Vagyis de! Csak... elég kellemetlen amikor valaki az ágyákomnak dörzöli a seggét....
- Ez igy biztos jo neked? -kérdeztem vörös fejjel kiritől.
- Nekem igen! De ha nem férsz el akkor csak szólj! Lefekszek én a földre ha kell!
- Nem nem nem! Arról szó sincs csak... Elég szokatlan nekem ez a pozitúra... -nyöszörögtem miközben próbáltam távolabb húzódni tőle.
De persze ez nem jött össze. Nem volt elég hely hozzá... Ugy hogy csak feküdtem ott és próbálltam nem figyelembe venni hogy egyre jobban élvezem a dologt...
,, Ez de kínos... Nem gondoltam volna hogy képes lesz felizgatni egy pasi... Ez beteg... Mi bajom van?! Rádásul Minának is feltűnt... Vagy legalább is sejti, ha jól látom. A tekintete folyton a kipirult arcomon jár és vigyorog. Olyan bosszantó ez az egész. Még jó hogy Kirishimának nem tűnik fel a dolog... Bár még ha fel is tűnne... úgy se értené mi van... ,,
- B-bakugou...? -kérdezett Kiri bizonytalanul.
- M-miaz? -kérdeztem vissza fogösszeszorítva.
- Ez mi? -kérdezte majd egy váratlan mozdulattal megindult a keze az ágyékom felé és bele ütközött férfiasságomba, mire én felszisszentem, Mina oedig hangosan nevetni kezdett.
- Ez nem vicces Mina! -kiabáltam rá majd eltoltam Kiri kezét.
- De igen az! Nagyon az! Hajrá Kiri! Csak így tovább! -nevetett.
- Ezt nem értem... Mit csináltam?
- T-tudod mit inkább fordulj felém ha lehet... -nyüszögtem majd egy határozott mozdulattal magam felé fordítottam a sárkányt.
- Tényleg nem értem... Most mi van? Rosszat csináltam? -nézett rám értetelnül.
- Dehogy csináltál rosszat Kiri! -nevetett Mina. - Nem látod mennyire tetszik neki?
- Én inkább  úgy látom hogy szenved... -vonta fel a szemöldökét majd közelebb kcsúszott hozzám. -Minden oké?
- Persze! Mindjárt oké lesz csak adj pár percet...
- Tényleg nem értem mi van... Mina mond el!
- Tudod ha a pasiknak tetszik valami akkor...
- Csend legyen Mina! Nem kell bemocskolnod szegényt! Te pedig ne halgass rá! Hülyeségeket beszél! -morogtam majd magamhoz húztam és símogatni kezdtem a hátát. - Csak aludj egy kicsit! Oké?
- O-oké... -mondta majd ő is átölelt ezzel pedig teljesen hozzám préselődött.
,, Ez nem volt a hét ötlete.... Most még rosszabb lett! Mi van velem?! Nem kéne ezt éreznem! Az egy dolog hogy szerelmes vagyok belé de szexuálisan nem kellene vonzódnom hozzá! Ez abszurd! Ez nem természetes! Ki kell mennem egy kicsit levegőzni attól biztos jobb lesz és lesz is időm gondolkozni egy kicsit.
- F-figylej én most kimegyek egy kicsit...
- Baj van?
- Nem dehogy csak kell egy kis friss levegő. Mindjárt itt vagyok! -mondtam majd felugrottam és villám léptekkel kiszáguldottam az ajtón, majd fel alá járkáktam a folyosón.
,, Miért? Hah? Miért van ez? Miért regál rá így a testem? Még csak nem is tudnánk... Még csak lehetőség sincs rá hogy... hogy... Akkor meg miért?! Mostantól mindig ez lesz ha közel kerül hozzám? Csak mert elég idegesítő hogy nem tudok tenni ellene! ,,
- Bakugou...? -hallottam meg Kiri hangját.
- Menj vissza!
- Mi a baj?
- Mondtam hogy semmi bajom!
- Akkor jó! De ha nem bánod itt maradok veled! Nekem is jót tesz a friss levegő.
- Felőlem...
,,Egy perc nyugtom sincs tőle,,
- Vissza térve a kérdésemre...
- Jajj ne kezd kérlek! Teljesen lényegtelen!
- Amikor kimentél Mina azt mindta hogy ,,ez,, akkor van ha valami ,,bejön,, neked....
,, Minaaaa ne mááááár... ,,
- Igeeeen... És?
- Neked bejön Mina? -kérdezte hirtelen mire én félre nyeltem a nyálamat.
- Hogy mi?
- Neked bejön? Csak mert... Nem nagyon jutott eszembe más magyarázat... -mindta szomorúan.
- Miért? Talán neked tetszik?
- N-nem! Ezt honnan veszed? -vörösödött el.
- Olyan... Szomorúnak tűnsz...
- Nem dehogy! Vagy is igen szomorú vagyok de nem tetszik Mina...
- Tényleg? Pedig úgy tűnt jól megvagytok....
- Igen! Nagyon jó barát de...
- Azt mondtad jól esik az érintése! És hogy az illata se semmi...
- Tudom de... Uraraka érintése is tetszik. Én már csak ilyen vagyok. Szeretem ha hozzám érnek... Az olyan... Megnyugtató és jó érzés.
- Akkor meg miért vagy szomorú?
- Mert... Hát... Nem is tudom... Olyan rossz érzés arra gondolni hogy te és Uraraka vagy te és Mina... Vagyis tudod hogy szeretlek! De te ezt nem viszonzod... Én ebbe bele is törődtem valamennyire, és örülnöm kéne a boldogságodnak de valahogy nem megy... És most amikor azt hittem Mina tetszik örülni akartam de nem ment. E helyett szomorú lettem és nem tzdom miért...
- Féltékeny vagy... -mosolygtam halványan.
- Féltékeny?
- Aha... Én például féltékeny voltam Dekura! Szerettem Urarakát de nem tudtam neki örülni hogy boldog nélkülem mert én is szerelmes voltam belé! Érted? Ez is közre játszott abban hogy ennyire útálom Dekut...
- Csak szeretted? Talán már nem szereted?
- Hát... Kezd elhalványulni ez az érzés iránta. Főleg most hogy tudom hogy Deku a magáévá tette... -morogtam.
- Oh! Ezt is meg akartam kérdezni! Ez a szó mit takar?
- A ,,magáévá tesz,,?
- Aha! -bólogatott. - Ha valaki a magáévá tesz valakit az már nem lehet másé?
- Hát... Lényegében igen... Tudod amikor két ember szerelmes egymásba akkor össze házasodnak és házasság után... Huh hogy is kéne ezt szépen megfogalmaznom... Ömmmm... Szeretkeznek!
- Érteeeem...
- És ugye ez azt jelenti hogy ők egymáséi... Szóval bár mennyire is szeretem Urarakàt... ő nem engem szeret... Ezért le kell hogy mondjak róla...
- És a szeretkezés mit takar?
- E-ezt nem szeretném kifejteni! Túl kicsi vagy hozzá!
- Dehogy vagyok az! Kérlek!
- Legyen elég annyi hogy abból lesz a gyerek!
- Akkor most Dekunak és Urarakának gyereke lesz?
- Attól tartok... Persze nem biztos! Van amikor nem jön össze a dolog elsőre de... Ha minden jól megy akkor igen...
- Te szertkeztél már?
- Jajj ne kérdezz már ilyet! Ez olyan.... Ciki... -vörösödtem el.
- De kíváncsi vagyok! Naaaa!
- Nem! Mint mondtam ahoz feleségül kéne vennem valait! Vagy is nem lenne kötelező de eddig nem igen volt olyan lány az életembe Urarakán kívül akivel eltudtam volna képzelni az életemet...
- Akkor csak azért nem mondod mert te se tudod hogy kell?
- Dehogy nem tudom! Vagyis.... Elméletben megvan a dolog csak gyakorlatba nincs... -mondtam majd keresztbe dobtam a karjaimat.
- Ha neked elmondtá akkor nekem miért nem mondod el?! -nyafogott.
- H-haggyál már! Majd megtudod ha el jön az ideje!
- Jól van na! Csak annyit mondj meg hogy... Mi ketten... Izé... Tudod...
- N-nem hinném... Ezt lehetetlennnek tartom...
- Ez esetben... Én nem is lehetek beléd szerelmes? Tényleg félre értettem volna ezt az érzést? Csak mert ha lehetetlen lenne kettönknek úgy eggyütt kenni akkor... Miért éreznék én szerelmet?
- Azt mondtad nem érdekelnek a lányok nem?
- De!
- Hát akkor mi itt a kérdés?
- Csak nem értem a helyzetet! Nem lehetek beléd szerelmes ha nem vagyunk képesek szeretkezni! Nem?
- De igen! Lehetsz belém szerelmes!
- Ezt honnan tudod?
- Onnan hogy...
,, Gyerünk Bakugou mond meg neki mit érzel iránta. Nem olyan nehéz! Még csak el se ítélhet miatta hiszen viszonozza az érzelmeidet! Mond meg neki hogy szerelmes vagy belé! Ne foglalkozz mi lesz utána csak mond meg neki! Mondd meg! Itt a tökéletes pillanat!
- Igen?
- Onnan hogy... hogy én...
- Fiúk gyertek már! Unatkozok itt bent egyedül! -hallottuk meg Mina hangját a szoba felől.
- Menjünk inkább be... Kezd hűvös lenni ide kint...
- Nem is válaszolsz?
- Már el felejtettem mit akartam mondani... -sóhalytottam majd a szoba felé vettem az irányt.