- U-uraraka... -motyogtam a szám elé kapva a kezemet, miután elvállt tőlem.
- Nem számítottál erre igaz? –mosolygott majd még közelebb csúszott hozzám.
- H-hé...! –ellenkeztem, de akkor, abban a helyzetben nem voltam valami határozott, ezért már bele is mászott az ölembe. – U-uraraka...! Ezt nem szabad...! –vörösödtem el.
- Bakugou nem kell ez a színjáték! –mosolygott. – Pontosan tudom, hogy hogy nézel rám...
- N-nem Uraraka! F-félre érted a helyzetet!
- Dehogy értem én félre! Fülig szerelmes vagy belém Bakugou! Látom rajtad, ne tagadd! És az igazat megvallva... én is hasonló érzelmeket táplálok irántad... -vörösödött el.
- N-nem nem nem! Te Dekut szereted! Most egy kicsit megijedtél ettől a megcsalós dologtól, de...
- Hagy tudjam már jobban, hogy mi érzek... -vágott közbe, majd elkezdte kigombolni a rajtam lévő inget.
- Ne ne ne! –kaptam oda a kezemet. – Ezt nem szabad! Te is tudod...
- Ne agyalj annyit! Én sem teszem... Csak szórakozzunk egy kicsit! –mosolygott.
- Uraraka szálj le rólam! –szóltam oda neki egy kicsit határozottabban, mire ő megállt.
- Mi bajod van? –sóhalytott egy nagyot. –Pontosan tudom, hogy kellek neked, te is kellesz nekem... Akkor meg mi itt a baj? Talán Deku? Mert ha igen akkor ne aggódj miatta...
- Uraraka nekem van valakim... -nyögtem ki nagy nehezen majd a szemem elé emeltem a kezemet.
- Oh... -nézett le rám értetlenül. – T-tényleg?
- Én tényleg szerelmes voltam beléd... Nagyon sokáig, de te inkább Dekut választottad és én ebbe már bele is törődtem! Sőt... Elismerem, hogy vele sokkal jobban jártál... -húztam el a számat.
- Komolyan mondtad, hogy van valakid vagy csak hazudsz azért, hogy ,,megkímélj magadtól,,...?
- Komolyan mondtam... -sóhalytottam.
- N-nem hiszek neked... -mondta könnyes szemekkel és sírós tekintettel. – Te soha senki után nem érdeklődtél... Képtelenség, hogy neked legyen valakid... -nevetett keserűen.
- Már pedig van... -mondtam, majd arrébb húzódtam tőle, ezzel jelezve, hogy NEM akarok tőle semmit.
- D-de... még is ki az? –akadt ki.
- Ezt... nem hinném, hogy pont veled szeretném megosztani...
- Mi az, hogy ,,pont veled,,? Mi a baj velem? Miért ne mondhatnád el...? –nézett rám aggódóan.
- Nem veled van a baj, csak... Ez nem egy olyan dolog ami fűnek, fának el akarok mesélni...
- De hát Bakugou... Mi barátok vagyunk már sok sok éve... Nyugodtam elmondhatod! Bennem megbízhatsz!
- Nem erről van szó! Megbízok benned csak... Nem akarom hogy elítélj...
- Nem foglak! Mond csak nyugodtan! –mosolygott. – Bár el se tudok képzelni semmi olyan dolgot amíért el kellene téged ítélnem...
- Kirishima... -motyogtam.
- Tessék?
- Kirishima! –mondtam egy kicsit hangosabban mire elhallgatott és elfordította tőle ma fejét.
- K-kirishima... -ismételte.
- Ahan...
- Hát... Már értem, hogy miért féltél annyira attól, hogy ezt elmond nekem... -mosolygott majd könnybe lábadtak a szemei.
- N-naaa! Most meg miért sírsz?
- Mert azt hittem van esélyem elcsábítani téged, de ha Kirishima az a bizonyos személy, akkor semmi esélyen nincs ellene... és... Egyedül fogok megdögleni, a francba is! –kapott a fejéhez.
- Deku szeret téged...
- Ezt csak úgy mondod...
- Nem! Ezt pontosan tudom... -mosolyogtam, majd végig símítottam az arcán. – És azt is, hogy te is szereted őt... Majd ha felébredt őt is kérdezd meg erről, oké?
- Oké... -mosolygott, majd fel állt mellőlem és megindult az ajtó felé.
- Oh és Uraraka! –szóltam utána.
- Igen?
- Jössz nekem egyel! –vigyorogtam.
- M-mi?! Még is miért?
- Mert nem hagytam, hogy hülyeséget csinálj...
- Ez igaz... -sütötte le a szemét. –És mit kívánsz? Talán hozzak neked valamit?
- Nem igazán... Inkább engem vigyél ki innen!
- Tessék?!
- Jól hallottad! A sérülésemnek köszönhetően le vagyok gyengülve... Alig állok a lábamon és így elég nehezen tudom elhagyni a szobát.
- Ilyen állapotban neked nem is kellene mozogni! –förmedt rám.
- Az lehet, de Mina nem engedi be hozzám Kirit mivel ,,veszélyesnek nyilvánította,,. –forgattam meg szemeimet. – De tudom, hogy engem nem bántana és nagyon nagyon látni szeretném! –tettem össze két tenyeremet. – Kérlek, segíts kimászni innen! –könyörögtem.
- Hah... Én megértem, hogy látni akarod, de nagyon veszélyes most sérülten oda vinnem téged... Mi van, ha megérzi a véred szagát és megbolondul?!
- Uraraka, kérlek! Tudom mit csinálok...
Kb olyan 5 perc agyalás után sóhajtott egy hatalmasat és segített nekem felkelni a földről. Én ennek annyira örültem hogy szinte már nyargalni akartam a kijárat felé, de persze Uraraka azonnal tarkón vágott és csitítani kezdett. Később, mint kiderült a ház szinte üresen állt mivel Mina elment gyógyfüveket beszerezni. Ennek pedig én csak örülni tudtam, mivel így egyel kevesebb ember tudott engem megzavarni a ,,sárkány szelídítésben,,.
Már majdnem ott voltunk az ajtónál mikor a másik szobából motoszkálást hallottunk.
- Van itt valaki... -morogtam a hang irányába.
- Az Deku szobája... Biztos felkelt... -suttogta.
- Akkor menj csak! Beszélj vele...
- Te biztos megleszel?
- Persze persze! –nyugtatgattam. – De ha baj történne akkor nem rajtad múlna az életem...
- ...
- Na! Szaladj! –böktem Deku irányába, majd megkapaszkodtam az ajtó kilincsbe. – Én megleszek! –legyintettem mire lassan elengedett és ott hagyott.
,, Na... Most vagy soha... ,, -mondtam magamba majd finoman belöktem a sötét szoba ajtaját.
Amikor beléptem azonnal egy halk morgás csapta meg a fülemet.
- Én vagyok az... -mondtam mosolyogva, miközben próbáltam szememet hozzá szoktatni a sötéthez.
- B-bakugou?! –hallottam meg ilyedt hangját. –Neked nem volna szabad itt lenned... Még nem gyógyultál meg...
- Nem is örülsz nekem?
- De igen... Csak féltelek...
- Azt hallottam... Hány embert is téptél szét? –kérdeztem komoly hangon mire egy időre elhallgatott.
- Szóval mondták...?
- Még is mit gondoltál? Hogy majd nem fogom megtudni mit tettél? –vetettem keresztbe a karomat.
- Annyira sajnálom... -kezdett el szipogni.
,, Most sír? Ennyire bántaná a dolog? ,,
- Tényleg?
- Tényleg! C-csak megijedtem... Deku szó szerint felnyársalt téged, folyt a véred, elájultál én pedig kétségbe estem... Nem akartam senkit se megölni, de miután elterültél a földön, az összes vadász azon volt, hogy veled végezzen. Nem akartam, hogy bántsanak téged ezért...
- Te bántottad őket... -fejeztem be a mondatát.
- Ühüm... -bólogatott. – Nagyon haragszol? –kérdezte félve.
- Erre most mit kéne mondanom...? –sóhajtottam. –Megöltél egy csomó embert, viszont mind gyilkosok voltak... Halálos sebet ejtettél a barátomon, de csak azért, hogy megvédj... Haragszom rád de közben hálás is vagyok... Neked köszönhetem azt, hogy még élek. Viszont az, hogy rátámadtál Mináékra is az.... Az tényleg több a soknál...
- Sajnálom! Nem tudtam különbséget tenni... De tudom, hogy rosszat csináltam! Még haza fele jövet is láncon kellett tartani engem... Sajnálom....
- De mostmár jobban vagy? –néztem rá aggódva majd közelíteni kezdtem.
- Igen, de ne gyere ide... -állított meg.
- Miért ne?
- Mert idáig érzem a véred szagát... Nem akarlak bántani... -húzta el a száját a félhomályban.
- Nem érdekel, hogy bántani fogsz e... Hiányzol... -motyogtam majd mellé sétáltam, neki dőltem a falnak és le ereszkedtem mellé. – Szeretlek...
- Én is téged... -motyogta majd magához ölelt.
- Mitől ilyen nedves a ruhád? –kérdeztem fintorogva.
- Véres... -válaszolt nyugodt hangon.
- Jajj Kiri... -sóhaltottam majd helyet váltottam.
Óvatosan felé ereszkedtem, majd a csípőjére ültem, amitől ő egy kicsit megremegett. Végül a fesőjért nyúltam, de ő megállította a kezemet és értetlenül nézett rám vörös íriszeivel.
- Most mit akarsz csinálni? –nézett rám kíváncsian.
- Leveszem rólad a vérben tocsogó felsődet... -forgattam meg szemeimet, majd a ruha darab ajjáért nyúltam és lassan lehúztam róla azt.
Én izmos felső testét meglátva elvörösödtem és elkaptam a tekintetemet, míg ő érdeklődve fürkészte az arcomat és várta, hogy ez után mi következik.
- Miért ilyen vörös az arcod? –kérdezte, miközben tenyerét meleg bőrömre simította és arcomat maga felé fordította. – Talán rosszul vagy?
- D-dehogy vagyok rosszul! –morogtam. – C-csak... -kezdtem el egy újabb mondatot, de nem tudtam befejezni. Egyszerűen nem jöttek ki a szavak a számon, ezért inkább csendben maradtam és bal kezemet végig simítottam Kiri izmos hasfalán.
Miután sikerült felfognom hogy mit csinálok, azonnal elkaptam a kezemet és vissza engedtem magam mellé.
- Tetszik? –nézett rám mosolyogva mire én egy nagyot sóhajtottam és bólogatni kezdtem. – Ez is egy olyan szerelmes dolog?
- Ezt, hogy érted? Melyik részére gondolsz?
- Hát, hoooogy... Símogatod ami tetszik!
- H-hát... Lényegében igen... De ezt is csak kettesben szokták csinálni a párok! Társaságban nem illik...
- Értettem! –mosolygott majd megfogta a bal kezemet és vissza húzta magára. – Ez tetszik! –mondta majd saját tenyerét is a pólóm alá vezette.
- Azért ne éld bele ennyire magad! –csitítottam mire megállt egy pillanatra.
- N-nem tetszik?
- De! Az nem is kifejezés, csak... Tudod, ha túl jó valami, akkor az emberek többet akarnak belőle... -fordítottam el a fejemet.
- Hát akkor akarj többet! Nekem nincs ellenemre! –mosolygott. – Én is élvezem a dolgot...
- Félre érted... Nem csak érintésre gondolok hanem.... hanem tovább!
- Például ez? –kérdete majd csókolt nyomott a számra.
- Például... -motyogtam.
- Szuper! Akkor csináljuk!
- Nem lehet! Egy idő után az se lesz elég...
- Ennél már hogy mehetnénk tovább? –nevetett mire én össze húztam a szemöldökömet, neki pedig azonnal leesett, hogy mire gondolok. –Oh! Te szeretkezni szeretnél igaz?
- Pontosan... -sóhajtottam majd vissza ültem mellé a földre.
- És azt velem... nem lehet... -szomorodott el.
- Ühüm...
- De ettől függetlenül neked szükséged lenne rá... igaz?
- Igen... De hajlandó vagyok lemondani erről... Érted... -mosolyogtam. – Csak ehhez neked is meg kell értened, hogy egy bizonyos pontot nem léphetsz túl.
- Rendben... -mondta szomorúan, majd a vállamra hajtotta a fejét.
- Szeretlek...
- Én is...
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Szárnyaló Szerelem 1 [BEFEJEZETT]
FantastikHirtelen nem tudom mit is kellene ide írnom... Minden lényeges dolgot leírtam az Első részben... Úgy hogy ha érdekel akkor olvasd el! XD Ha ide is leírom akkor már nem lenne értelme elolvasnod a könyvet XD De a legfontosabb hogy ez egy KiriBaku sto...