Szárnyaló Szerelem 1 [BEFEJEZETT]

18

- Még mindig nehezemre esik elhinni, hogy te... -kezdte Deku de én félbe szakítottam.
- Tudom... Hogy egy mocskos elfajzott vagyok. Ezt akartad mondani nem igaz? 
- Nem éppen... -motyogta. - Figyelj én... Sajnálok mindent... 
- Hah? -kaptam fel a fejem. - Átgondoltam miket tettem... Hogy hány ártatlant mészároltam le és...
- Ha ez valami átverés lenne, hogy elengedjünk... Akkor hiába próbálkozol! -morogtam.
- Ez nem átverés! -emelte meg a hangját. -Tényleg sajnálom... Mindig is azt hittem, hogy az elfajzottak visszataszító agresszív lények, de... -hagyta félbe a mondatot majd elmosolyodott és megfogta szerelme kezét. - Már tudom, hogy ez nem így van... -mosolygott.
- Ez nem igaz! -morogtam. - Nem minden Elfajzott egy útolsó bestia de igen is vannak köztük gonoszak! Épp úgy mint az emberek között... 
- M-most akarok megtérni te pedig itt bonyolítod nekem a helyzete? -nevetett zavartan.
- Csak nem akarom, hogy mást láss bele ebbe az egészbe... -morogtam. 
- B-bakugou... -motyogta. - Megértem, hogy haragszol most rám... De hidd el nem akartam veled ezt tenni...
- Én nem ezért haragszok rád! -vágtam közbe az oldalamra bökve.
- N-nem ezért? H-hiszen leszúrtalak...
- Ennél már nagyobb sérelmet is el kellett viselnem a részedről... -morogtam. 
- Ennél nagyobbat? Mire gondolsz? 
- 20 éve írtod a népem... Mocskoltad és megaláztad őket... Sőt! Volt amikor a társaim levágott fejével lovagoltál haza... -nevettem keserűen. 
- Bakugou... én... 
- ÉS MOST! -vágtam közbe. Most azt állítod, hogy mindent megbántál...
- Mert így is van! 
- NEM TEHETED JÓVÁ EZT A 20 ÉVET EGY SAJNÁLOMMAL!!!! -üvöltöttem. - Ez nem így működik! 
- Nem várom el, hogy megbocsáts nekem... Nem várom el... De úgy gondoltam ez lenne a minimum... 
- Meg akartad ölni Kirishimát... -nyögtem könnyes szemekkel. 
- Bakugou, azt hittem lenyugodtál és azért jöttél ide. -motyogta idegesen Uraraka miközben közelebb húzta magához sérült párját. 
- Én is azt hittem! -morogtam majd hallottam hogy kinyílt mögöttem az ajtó és két forró tenyér telepedett a vállamra. 
- Csak egy szavadba kerül... -suttogott a fülembe Kiri, mire a tenyerem a forró kezére vezettem. - Nem lenne nagy dolog számomra... Csak befejezném amit elkeztem... -morogta a fülembe. 
- Ez nem megoldás a problémára... -motyogtam. 
- Már, hogy ne volna az? Széttépem mint egy rongyot és többet nem lessz vele baj... Többet nem árthat majd nekünk... Neked... -motyogta a fülembe.
- Nem vagyunk gyilkosok... -mondtam nyugodt hangon, majd szembe fordultam vele. 
Szemei vörösen izzottak, agyarai pedig kikandikáltak ajkai közül. 
- Minának igaza volt... Tényleg nem vagy jól...
- Én teljesen jól vagyok, de te.... Nézz csak magadra! Mit tett veled...? -kérdezte majd végig símított oldalamon. 
- Állj le... Ez nem te vagy... Te nem vagy gyilkos...
- Tényleg? Pedig élveztem mikor kipurcanthattam a társait... -mosolygott majd deku felé kacsintott.
- Mocskos Elfajzott! -morgott majd hirtelen felállt és neki ugrott Kirinek, de a sárkány természetesen egy mozdulattal leszerelte és torkánál fogva állította velem szembe.
- Szerintem még csak meg sem bánta a tetteit! Csak egy szavadba kerül szerelmem... -mosolygott, mire Deku döbbenten nézett.
- Szerelem?
- Kirishima ne bántsd Dekut! Kérlek! Megbánta amit tett! -sírt Uraraka mire a sárkány érdektelenül nézett rá válla fölött és morogni kezdett.
- Inkább örülj, hogy nem téged öllek meg! Érzem ám a szagodat te kis liba! Beborítja Bakugou testét... A vállát, a nyakát, az arcát... az ajkait... -morgott. - De persze ha Bakugou azt mondja, veled is gondolkozás nélkül végzek... -mosolyogtt. - Mindent megteszek érte...
- Kirishima elég legyen! -emeltem meg a hangomat mire össze rezzent. - Ereszd el Dekut! -parancsoltam rá mire eleresztette a srác nyakát. - Mi a fene van veled? 
- Én csak... én csak téged akarlak megvédeni...
- De nekem erre nincs szükségem! Nem a barátaimtól kell megvédened! 
- Deku mióta a barátod? 
- Kirishima! 
- Jól van, jóla van... -motyogta. - Sajnálom csak... -kezdett bele a mondatba könnyes szemekkel. - Csak annyira... én annyira... Szeretlek tégyed Bakugou! Nem akarom, hogy bármi bajod essen! Nem engedhetem, hogy ismént bántsanak... -sírta. 
- Akkor védj meg! De ne tőlük... -mosolyogtam majd magamhoz öleltem. - Nem ők a rosszakaróim... Te is tudod...
- Persze... Tudom csak... Olyan fura ez az érzés... Csak meg akarlak óvni érted?
- Értem... értem... -mosolyogtam majd szájon csókoltam. - Én is meg akarlak óvni téged. Érted?
- Igen...
- Szuper! Akkor mostantól vigyázunk egymásra! De csak azokat bántjuk akik tényleg fenyegetést jelentenek! Értve...?
- Értve... -motyogta majd a nyakamba ugrott. 
- Nem csinálsz ilyet többet... Ugye? 
- Ha ezt akarod... Nem érek hozzájuk egy ujjal se... Nem bántom őket...
- Okos fiú... -mosolyogtam majd ismét megcsókoltam. 
- D-de... még is...? -dadogott Deku, miközben a tekintete köztem és Kirishima között ugrált. - T-tényleg van ilyen? -nézett kérdőn.
- Nem úgy tűnik? -forgattam szemeimet majd mosoylogva végig símítottam szerelmem arcán. - De ha jól hallottam tőled sem állnak messze a férfiak... -húztam fel a szemöldökömet mire ő elvörösödött én medig Kirishimát átölelve távoztam a szobából. 

Szisztok! Ha tetszenek a könyveim és szeretnétek még több ilyet olvasni, kövessétek be az oldalamat, hogy ne maradjatok le a legújabb irományaimról! Előre is köszi! <3