- Még mindig nehezemre esik elhinni, hogy te... -kezdte Deku de én félbe szakítottam.
- Tudom... Hogy egy mocskos elfajzott vagyok. Ezt akartad mondani nem igaz?
- Nem éppen... -motyogta. - Figyelj én... Sajnálok mindent...
- Hah? -kaptam fel a fejem. - Átgondoltam miket tettem... Hogy hány ártatlant mészároltam le és...
- Ha ez valami átverés lenne, hogy elengedjünk... Akkor hiába próbálkozol! -morogtam.
- Ez nem átverés! -emelte meg a hangját. -Tényleg sajnálom... Mindig is azt hittem, hogy az elfajzottak visszataszító agresszív lények, de... -hagyta félbe a mondatot majd elmosolyodott és megfogta szerelme kezét. - Már tudom, hogy ez nem így van... -mosolygott.
- Ez nem igaz! -morogtam. - Nem minden Elfajzott egy útolsó bestia de igen is vannak köztük gonoszak! Épp úgy mint az emberek között...
- M-most akarok megtérni te pedig itt bonyolítod nekem a helyzete? -nevetett zavartan.
- Csak nem akarom, hogy mást láss bele ebbe az egészbe... -morogtam.
- B-bakugou... -motyogta. - Megértem, hogy haragszol most rám... De hidd el nem akartam veled ezt tenni...
- Én nem ezért haragszok rád! -vágtam közbe az oldalamra bökve.
- N-nem ezért? H-hiszen leszúrtalak...
- Ennél már nagyobb sérelmet is el kellett viselnem a részedről... -morogtam.
- Ennél nagyobbat? Mire gondolsz?
- 20 éve írtod a népem... Mocskoltad és megaláztad őket... Sőt! Volt amikor a társaim levágott fejével lovagoltál haza... -nevettem keserűen.
- Bakugou... én...
- ÉS MOST! -vágtam közbe. Most azt állítod, hogy mindent megbántál...
- Mert így is van!
- NEM TEHETED JÓVÁ EZT A 20 ÉVET EGY SAJNÁLOMMAL!!!! -üvöltöttem. - Ez nem így működik!
- Nem várom el, hogy megbocsáts nekem... Nem várom el... De úgy gondoltam ez lenne a minimum...
- Meg akartad ölni Kirishimát... -nyögtem könnyes szemekkel.
- Bakugou, azt hittem lenyugodtál és azért jöttél ide. -motyogta idegesen Uraraka miközben közelebb húzta magához sérült párját.
- Én is azt hittem! -morogtam majd hallottam hogy kinyílt mögöttem az ajtó és két forró tenyér telepedett a vállamra.
- Csak egy szavadba kerül... -suttogott a fülembe Kiri, mire a tenyerem a forró kezére vezettem. - Nem lenne nagy dolog számomra... Csak befejezném amit elkeztem... -morogta a fülembe.
- Ez nem megoldás a problémára... -motyogtam.
- Már, hogy ne volna az? Széttépem mint egy rongyot és többet nem lessz vele baj... Többet nem árthat majd nekünk... Neked... -motyogta a fülembe.
- Nem vagyunk gyilkosok... -mondtam nyugodt hangon, majd szembe fordultam vele.
Szemei vörösen izzottak, agyarai pedig kikandikáltak ajkai közül.
- Minának igaza volt... Tényleg nem vagy jól...
- Én teljesen jól vagyok, de te.... Nézz csak magadra! Mit tett veled...? -kérdezte majd végig símított oldalamon.
- Állj le... Ez nem te vagy... Te nem vagy gyilkos...
- Tényleg? Pedig élveztem mikor kipurcanthattam a társait... -mosolygott majd deku felé kacsintott.
- Mocskos Elfajzott! -morgott majd hirtelen felállt és neki ugrott Kirinek, de a sárkány természetesen egy mozdulattal leszerelte és torkánál fogva állította velem szembe.
- Szerintem még csak meg sem bánta a tetteit! Csak egy szavadba kerül szerelmem... -mosolygott, mire Deku döbbenten nézett.
- Szerelem?
- Kirishima ne bántsd Dekut! Kérlek! Megbánta amit tett! -sírt Uraraka mire a sárkány érdektelenül nézett rá válla fölött és morogni kezdett.
- Inkább örülj, hogy nem téged öllek meg! Érzem ám a szagodat te kis liba! Beborítja Bakugou testét... A vállát, a nyakát, az arcát... az ajkait... -morgott. - De persze ha Bakugou azt mondja, veled is gondolkozás nélkül végzek... -mosolyogtt. - Mindent megteszek érte...
- Kirishima elég legyen! -emeltem meg a hangomat mire össze rezzent. - Ereszd el Dekut! -parancsoltam rá mire eleresztette a srác nyakát. - Mi a fene van veled?
- Én csak... én csak téged akarlak megvédeni...
- De nekem erre nincs szükségem! Nem a barátaimtól kell megvédened!
- Deku mióta a barátod?
- Kirishima!
- Jól van, jóla van... -motyogta. - Sajnálom csak... -kezdett bele a mondatba könnyes szemekkel. - Csak annyira... én annyira... Szeretlek tégyed Bakugou! Nem akarom, hogy bármi bajod essen! Nem engedhetem, hogy ismént bántsanak... -sírta.
- Akkor védj meg! De ne tőlük... -mosolyogtam majd magamhoz öleltem. - Nem ők a rosszakaróim... Te is tudod...
- Persze... Tudom csak... Olyan fura ez az érzés... Csak meg akarlak óvni érted?
- Értem... értem... -mosolyogtam majd szájon csókoltam. - Én is meg akarlak óvni téged. Érted?
- Igen...
- Szuper! Akkor mostantól vigyázunk egymásra! De csak azokat bántjuk akik tényleg fenyegetést jelentenek! Értve...?
- Értve... -motyogta majd a nyakamba ugrott.
- Nem csinálsz ilyet többet... Ugye?
- Ha ezt akarod... Nem érek hozzájuk egy ujjal se... Nem bántom őket...
- Okos fiú... -mosolyogtam majd ismét megcsókoltam.
- D-de... még is...? -dadogott Deku, miközben a tekintete köztem és Kirishima között ugrált. - T-tényleg van ilyen? -nézett kérdőn.
- Nem úgy tűnik? -forgattam szemeimet majd mosoylogva végig símítottam szerelmem arcán. - De ha jól hallottam tőled sem állnak messze a férfiak... -húztam fel a szemöldökömet mire ő elvörösödött én medig Kirishimát átölelve távoztam a szobából.Szisztok! Ha tetszenek a könyveim és szeretnétek még több ilyet olvasni, kövessétek be az oldalamat, hogy ne maradjatok le a legújabb irományaimról! Előre is köszi! <3
KAMU SEDANG MEMBACA
Szárnyaló Szerelem 1 [BEFEJEZETT]
FantasiHirtelen nem tudom mit is kellene ide írnom... Minden lényeges dolgot leírtam az Első részben... Úgy hogy ha érdekel akkor olvasd el! XD Ha ide is leírom akkor már nem lenne értelme elolvasnod a könyvet XD De a legfontosabb hogy ez egy KiriBaku sto...