Szárnyaló Szerelem 1 [BEFEJEZETT]

24

- Jó reggelt! -fordultam szerelmem felé állmosan. - Fent vagy? -símítottam végig arcán. 
- A-aham... -nyöszörögte. 
- Este hamar kidőltél... -mosolyogtam majd közelebb hajoltam hozzá és bele csókoltam nyakába. 
- Csak elfáradtam... -mosolygott vissza rám. - Hogy van a hátad? Fáj még? -nézett rám aggódva. 
- Megvagyok! Ne aggódj... -mondtam majd puszit nyomtam az arcára. 
- De én annyira röstelem magam... -rántotta a fejéra a takarót. - Nem akartalak bántani...
- Nem a te hibád! Tudhattam volna hogy ez lesz... Mina figyelmeztetett is csak nem fogtam fel mire gondol... 
- Figyelmeztetett? 
- Igen. Mondta hogy az elfajzottak kicsit durvábbak és azt is hogy a sárkányok pedig még 3x annyira... 
- Én igyekeztem! Tényleg! 
- Semmi baj! Tényleg... -mosolyogtam. 
- Legalább engeded ogy megnézzem? -nézett rám szomorúan mire én vissza ereszkedtem a hasamra és engedtem neki hogy lehúzza a hátamról a takarót. 
- Jajj Bakugou én annyira sajnálom... -fakadt sírva. 
- Naaa! Szerelmem ne csináld már ezt! Nincs semmi baj... -mondtam majd felültem mellé hogy megvígasztaljam. 
- De bántottalak... -zokogta. - Nem akartam ezt tenni veled! Én csak... 
- Nem baj! Hát nem érted? 
- Tele van a hátad hatalmas sebekkel amiket én okoztam! Hát már, hogy ne lenne baj?! A válladról ne is beszéljünk... Ott nem a karmaim hanem a fogaim nyoma látszódik... Áu! -szisszent fel a végén mikor teljesen felült. 
- Na látod? Én is bántottalak! 
- De ez nem ér fel azzal amit én csináltam... Ezt össze kell majd varrni... -vizsgálgatta a karmai által okozott hatalmas sebeket. 
- Hogy van a feneked? 
- Remekül! Csak kicsit még fáj... -mosolyogtt rám zavartan. 
- Mint két hadi rokkant... -nevettem el magam majd szjon csókoltam. - Állmomban nem gondoltam volna hogy ez lesz a vége... 
- Hát én se... 
- Azért élvezted? 
- Persze! Imádtam! Minden egyes mozdulatodat... Csak ne lenne ez a fájdalom a végén... -nyögte majd végig símított a fájó pontján. 
- Én is élveztem! Főleg azt a részt amikor felhagytál a hátam felszabdalásával, a vállam széttépésével és bőrőm leégetésével... -nevettem. - Ezt még gyakorolnunk kell majd... 
- Én nem akarom ezt többet... -motyogta. 
- M-mi? Miért? M-még se tetszett? 
- Dehogy nem! -vágta rá. - Csak... Nem tudom magam türtőztetni és bántalak... Így is neked kellett lefognod és csitítgatnod! Ha a végén nem kezded el fék ként tépni a hajamat lehet még ezeknél is nagyobb sebeid lennének most... Nem akarlak bántani Bakugou... Szeretlek... 
- Ezért kell gyakorolni! MAjd legközelebb figyelünk ezekre a dolokra! Rendben? 
- És akkor majd nem foglak bántani? 
- Majd kiderül... -mosolyogtam majd ráfeküdtem. - Imádom az illatod... 
- Áh! Bakugou szálj le! Nehéz vagy! -nevetett.
- Te meg szexi! Oh! Jut eszembe... Finom voltam?
- T-tessék? 
- Tegnap többször is megharaptál! -mutattam a vállamon lévő harapásnyomokra. - Finom voltam?
- Ne kérdezz már ilyeneket! -nevetett. 
- Rendben! ÁH...! -rezzentem össze a fájdalomtól. 
- M-mi a baj?! 
- S-semmi csak a hátam! Nagyon fáj... nem tagadom... 
- Mutasd csak! -mondta mire én felé fordítottam a hétamat. - Ajajj... Ez nagyon nem jó... 
- Miaz? 
- Van ahol látom a bordádat... 
- Jó nagy karmaid vannak... -mosolyogtam. 
- Gyere! -intett. - Menjünk! Mina majd össze foltoz... -mondta majd felállt de szinte azonnal vissza is esett mellém a földre. 
- Hát veled meg mi van? -néztem rá kérdőn. 
- Van egy olyan érzésem hogy a fenekemet nem arra találták ki amit mi csináltunk vele tegnap este... -nyögte mire én elnevetem magam. - Ez nem vicces! Inkább fájdalmas... 
- Együtt tudok érezni... -mosolyogtam miközbe végig símíottam mesztelen derekán. 
- Na... ölözz fel! Majd segítek neked vissza menni a házhoz. 
- És a cuccok? Azokat nem kellene vissza vinni? 
- Majd akkor ha nem leszünk ilyen szarul. Egyenlőre örülök ha téged betüdlak majd vinni... Bár kétlem hogy sikerül.... -nyögtem miközben felkeltem. 
- Jajj ne már! Ott is... -szomorodot el. 
- M-mi az? -kérdeztem ilyeden miközben gyorsan végig néztem magamon. 
- Az ágyékod is fel van szakadva... -sütöte le vörös arcát. 
- Ja hogy ez? Én is csak nem rég vetem észre...
- Ényleg jól vagy? Egy ember már rég bele halt volna ilyen sérlésekbe...
- De én nem ember vagyok e is udod! -nevettem. - És jól vagyok! Csak kicsit fáj...
- Kicsit? 
- Jó... nem kicsit! De ahhoz képest hogy mekkorák a sebek... csak kicsit. Igazából nem is értem hogy miért nem fetrengek most a fájdalomtól...
- Hát azt én se... -júzta össze a szemöldökét majd felém nyújtotta a kezét. -Na! Segíts felkelni! -nevetet. - Béna vagyok és szerencsétlen! 
- Jól vagy gyere! -nevettem majd felrántotam a földről és megindultunk a ház felé. 

Odabent: 

- JÉZUS ATYA ÚR ISTEN! MI A FENÉ CSINÁLTATOK?! -akadt ki Mina majd a villámot megszégyenítő gyorsasággal szaladt oda hozzám és kísért be az egyik szobába. - Mi történt?! És hogy a fenébe nem véreztél el?! Ezek a sebek nem mostaniak! 
- Jól vagyok Mina! Tényleg! Csak folozz össze kérlek minnél hamarabb mert csak mégjobban szétszakadok... 
- Feleségül ne vegyelek esetleg?! -akadt ki. - Először mondd meg hogy mi a fene történt veled?! 
- Csak szóakoztunk egy kicsit! -mondam majd a vörös arcú Kiri felé kacsintottam. 
- Szórakoztatok?! Na de így?! Lehe hogy nem érzed azt az elképesztő fájdalma ami ezzekkkel a sérülésekkel jár, de szinte félig halott vagy! Nem is értem hogy állsz még a lábadon... -morogta majd ledöntött az ágyra. - Mit érettél szórakozás alatt? Ezt Kirisima csinálta veled? 
- Jajj Mina nem mind1 az...? 
- NEM! Tudnom kell hogy mi történt! Világos?! Pl ha Kirishima volt akkor keresnem kell a sebekben karom darabokat! Érted? 
- Értem... 
- Akkor? Kiri volt vagy sem?! 
- Igen ő volt... -sóhalytottam mire a vörös mégjobban elszégyete magát. 
- Normálisak vagyok?! Szerintetek ez jó buli?! Félholtra szaggatni egymást?! -akadt ki mégjobban. 
- Nem direkt csináltam! -sírta el magát ismét Kirishima. - Nem akartam bánani Bakugout! Sajnálom! 
- Jajj Kiri! Mondtam már hogy nem gáz! -mosolyogtam rá. 
- De igen is az! Mi lett vona akkor ha megöllek?! -síra majd össze kuporodott a sarokba. 
- Bakugou még is mit csináltatok...? -nézet rám kérdőn Mina. - Bármi is volt az... Kirinek meg se kottyant...
- Nem igazán szeretnék erről beszélni... -vakaram meg a tarkómat. Érezem hogy elkezdtem vörösödni... 
- Akkor vedd úgy hogy nem kérdezem hanem utasítalak hogy mondd el! 
- Semmi közöd hozzá! 
- Mint barát lehet hogy nincs, de mint orvos már annál inkább! Tudnom kell világos?! -morgott rám. 
- Ez miér olyan fontos neked? Csak el kell látnod! 
- Úgy nem megy ha nem tudom mi történt! -emele meg a hangját. 
Én nem válaszoltam csak elkezdtem egyre vörösebb szín felvenni az arcommal. 
,, Még hogy nem tud ellátni... Csak össze kell varrni... ,,
- Szeretkezünk! -vágta oda neki Kirishima. - Szeretkeztünk és kicsit elszaladt velem a ló... -motyogta. - Most hogy tudod mi volt, kérlek segíts rajta! 
- Tényleg dugtatok...? -hajolt közelebb hozzám. Arcán a teljes döbbenet tükröződött. 
- Igen! -emeltem meg a hangom. - Hostmár hajlandó vagy össze varrni vagy hagysz kivérezni?! -kérdeztem tőle mire nagyot sóhalyott majd tűért és cérnáért kezde kutatni. - Mint ha mondtam volna hogy 10x olyan erős mint te...
- Igen tudom... Csak nem vettelek komolyan... -forgattam meg a szemeimet. 
- Pedig nem ártott volna! Bár még így is elég szépen megúsztad... 
- Komolyan? -néztem rá meglepeten. 
- Komolyan! Még nem találkoztam olyannal aki túlélt volna egy sárkánnyal történő aktust... Álltalában a szerencsétlenek nem tudják mire vállalkoznak és a párzár első pár percében elvéreznek vagy csak egyszerűen szilánkosra törnek... És ez nem csak a vegyes párkapcsolatokra igaz! Két sárkány is símán széttépheti egymást. 
- Csodálom hogy ennyi mindent tudsz... Csak azt nem értem miért nem figyelmeztettél egy kicsit érthetőbben... 
- Azt hittem nem kell mert van elég eszed! Na meg... nem gondoltam volna hogy ilyen hamar ágyba visz majd... 
- Jah... én se... 
- Legalább jó volt? -nevetett. 
- A pokoli fájdalaktól eltekintve? Igen! Meglehetősen élvezem! -nevettem. 
- Áh! Meg is van! -egyenesedet ki a kezében egy tűvel. - Nem mondom hogy ,,ez most fájni fog,, mert láthatóan nem érzel semmit Kiri nyála miatt.
- Kiri nyála? 
- Ahan! Most hogy elmondtad hogy szerezted a sebeket tudom miért nem érzed a mérhetetlen fájdalmat. A sárkányok nyálában sok az ópium. Fájdalmat csillapítanak vele de egy elfajzott számára nagy mennyiségben kábító hatása lehet. Te pont eleget kaptál ahoz hogy ne fetrengj a fájdalomtól! -nevetett. - Csódálom hogy még talpon vagy! Len se fáj semmid? 
- Nem...? 
,, Miért kéne fájnia...? ,, 

Sziasztok! Itt is lenne a folytatás! :) Kinek tűnt fel, hogy Mina az hiszi Bakugou volt az Uke...?