- Jó reggelt! -fordultam szerelmem felé állmosan. - Fent vagy? -símítottam végig arcán.
- A-aham... -nyöszörögte.
- Este hamar kidőltél... -mosolyogtam majd közelebb hajoltam hozzá és bele csókoltam nyakába.
- Csak elfáradtam... -mosolygott vissza rám. - Hogy van a hátad? Fáj még? -nézett rám aggódva.
- Megvagyok! Ne aggódj... -mondtam majd puszit nyomtam az arcára.
- De én annyira röstelem magam... -rántotta a fejéra a takarót. - Nem akartalak bántani...
- Nem a te hibád! Tudhattam volna hogy ez lesz... Mina figyelmeztetett is csak nem fogtam fel mire gondol...
- Figyelmeztetett?
- Igen. Mondta hogy az elfajzottak kicsit durvábbak és azt is hogy a sárkányok pedig még 3x annyira...
- Én igyekeztem! Tényleg!
- Semmi baj! Tényleg... -mosolyogtam.
- Legalább engeded ogy megnézzem? -nézett rám szomorúan mire én vissza ereszkedtem a hasamra és engedtem neki hogy lehúzza a hátamról a takarót.
- Jajj Bakugou én annyira sajnálom... -fakadt sírva.
- Naaa! Szerelmem ne csináld már ezt! Nincs semmi baj... -mondtam majd felültem mellé hogy megvígasztaljam.
- De bántottalak... -zokogta. - Nem akartam ezt tenni veled! Én csak...
- Nem baj! Hát nem érted?
- Tele van a hátad hatalmas sebekkel amiket én okoztam! Hát már, hogy ne lenne baj?! A válladról ne is beszéljünk... Ott nem a karmaim hanem a fogaim nyoma látszódik... Áu! -szisszent fel a végén mikor teljesen felült.
- Na látod? Én is bántottalak!
- De ez nem ér fel azzal amit én csináltam... Ezt össze kell majd varrni... -vizsgálgatta a karmai által okozott hatalmas sebeket.
- Hogy van a feneked?
- Remekül! Csak kicsit még fáj... -mosolyogtt rám zavartan.
- Mint két hadi rokkant... -nevettem el magam majd szjon csókoltam. - Állmomban nem gondoltam volna hogy ez lesz a vége...
- Hát én se...
- Azért élvezted?
- Persze! Imádtam! Minden egyes mozdulatodat... Csak ne lenne ez a fájdalom a végén... -nyögte majd végig símított a fájó pontján.
- Én is élveztem! Főleg azt a részt amikor felhagytál a hátam felszabdalásával, a vállam széttépésével és bőrőm leégetésével... -nevettem. - Ezt még gyakorolnunk kell majd...
- Én nem akarom ezt többet... -motyogta.
- M-mi? Miért? M-még se tetszett?
- Dehogy nem! -vágta rá. - Csak... Nem tudom magam türtőztetni és bántalak... Így is neked kellett lefognod és csitítgatnod! Ha a végén nem kezded el fék ként tépni a hajamat lehet még ezeknél is nagyobb sebeid lennének most... Nem akarlak bántani Bakugou... Szeretlek...
- Ezért kell gyakorolni! MAjd legközelebb figyelünk ezekre a dolokra! Rendben?
- És akkor majd nem foglak bántani?
- Majd kiderül... -mosolyogtam majd ráfeküdtem. - Imádom az illatod...
- Áh! Bakugou szálj le! Nehéz vagy! -nevetett.
- Te meg szexi! Oh! Jut eszembe... Finom voltam?
- T-tessék?
- Tegnap többször is megharaptál! -mutattam a vállamon lévő harapásnyomokra. - Finom voltam?
- Ne kérdezz már ilyeneket! -nevetett.
- Rendben! ÁH...! -rezzentem össze a fájdalomtól.
- M-mi a baj?!
- S-semmi csak a hátam! Nagyon fáj... nem tagadom...
- Mutasd csak! -mondta mire én felé fordítottam a hétamat. - Ajajj... Ez nagyon nem jó...
- Miaz?
- Van ahol látom a bordádat...
- Jó nagy karmaid vannak... -mosolyogtam.
- Gyere! -intett. - Menjünk! Mina majd össze foltoz... -mondta majd felállt de szinte azonnal vissza is esett mellém a földre.
- Hát veled meg mi van? -néztem rá kérdőn.
- Van egy olyan érzésem hogy a fenekemet nem arra találták ki amit mi csináltunk vele tegnap este... -nyögte mire én elnevetem magam. - Ez nem vicces! Inkább fájdalmas...
- Együtt tudok érezni... -mosolyogtam miközbe végig símíottam mesztelen derekán.
- Na... ölözz fel! Majd segítek neked vissza menni a házhoz.
- És a cuccok? Azokat nem kellene vissza vinni?
- Majd akkor ha nem leszünk ilyen szarul. Egyenlőre örülök ha téged betüdlak majd vinni... Bár kétlem hogy sikerül.... -nyögtem miközben felkeltem.
- Jajj ne már! Ott is... -szomorodot el.
- M-mi az? -kérdeztem ilyeden miközben gyorsan végig néztem magamon.
- Az ágyékod is fel van szakadva... -sütöte le vörös arcát.
- Ja hogy ez? Én is csak nem rég vetem észre...
- Ényleg jól vagy? Egy ember már rég bele halt volna ilyen sérlésekbe...
- De én nem ember vagyok e is udod! -nevettem. - És jól vagyok! Csak kicsit fáj...
- Kicsit?
- Jó... nem kicsit! De ahhoz képest hogy mekkorák a sebek... csak kicsit. Igazából nem is értem hogy miért nem fetrengek most a fájdalomtól...
- Hát azt én se... -júzta össze a szemöldökét majd felém nyújtotta a kezét. -Na! Segíts felkelni! -nevetet. - Béna vagyok és szerencsétlen!
- Jól vagy gyere! -nevettem majd felrántotam a földről és megindultunk a ház felé.
Odabent:
- JÉZUS ATYA ÚR ISTEN! MI A FENÉ CSINÁLTATOK?! -akadt ki Mina majd a villámot megszégyenítő gyorsasággal szaladt oda hozzám és kísért be az egyik szobába. - Mi történt?! És hogy a fenébe nem véreztél el?! Ezek a sebek nem mostaniak!
- Jól vagyok Mina! Tényleg! Csak folozz össze kérlek minnél hamarabb mert csak mégjobban szétszakadok...
- Feleségül ne vegyelek esetleg?! -akadt ki. - Először mondd meg hogy mi a fene történt veled?!
- Csak szóakoztunk egy kicsit! -mondam majd a vörös arcú Kiri felé kacsintottam.
- Szórakoztatok?! Na de így?! Lehe hogy nem érzed azt az elképesztő fájdalma ami ezzekkkel a sérülésekkel jár, de szinte félig halott vagy! Nem is értem hogy állsz még a lábadon... -morogta majd ledöntött az ágyra. - Mit érettél szórakozás alatt? Ezt Kirisima csinálta veled?
- Jajj Mina nem mind1 az...?
- NEM! Tudnom kell hogy mi történt! Világos?! Pl ha Kirishima volt akkor keresnem kell a sebekben karom darabokat! Érted?
- Értem...
- Akkor? Kiri volt vagy sem?!
- Igen ő volt... -sóhalytottam mire a vörös mégjobban elszégyete magát.
- Normálisak vagyok?! Szerintetek ez jó buli?! Félholtra szaggatni egymást?! -akadt ki mégjobban.
- Nem direkt csináltam! -sírta el magát ismét Kirishima. - Nem akartam bánani Bakugout! Sajnálom!
- Jajj Kiri! Mondtam már hogy nem gáz! -mosolyogtam rá.
- De igen is az! Mi lett vona akkor ha megöllek?! -síra majd össze kuporodott a sarokba.
- Bakugou még is mit csináltatok...? -nézet rám kérdőn Mina. - Bármi is volt az... Kirinek meg se kottyant...
- Nem igazán szeretnék erről beszélni... -vakaram meg a tarkómat. Érezem hogy elkezdtem vörösödni...
- Akkor vedd úgy hogy nem kérdezem hanem utasítalak hogy mondd el!
- Semmi közöd hozzá!
- Mint barát lehet hogy nincs, de mint orvos már annál inkább! Tudnom kell világos?! -morgott rám.
- Ez miér olyan fontos neked? Csak el kell látnod!
- Úgy nem megy ha nem tudom mi történt! -emele meg a hangját.
Én nem válaszoltam csak elkezdtem egyre vörösebb szín felvenni az arcommal.
,, Még hogy nem tud ellátni... Csak össze kell varrni... ,,
- Szeretkezünk! -vágta oda neki Kirishima. - Szeretkeztünk és kicsit elszaladt velem a ló... -motyogta. - Most hogy tudod mi volt, kérlek segíts rajta!
- Tényleg dugtatok...? -hajolt közelebb hozzám. Arcán a teljes döbbenet tükröződött.
- Igen! -emeltem meg a hangom. - Hostmár hajlandó vagy össze varrni vagy hagysz kivérezni?! -kérdeztem tőle mire nagyot sóhalyott majd tűért és cérnáért kezde kutatni. - Mint ha mondtam volna hogy 10x olyan erős mint te...
- Igen tudom... Csak nem vettelek komolyan... -forgattam meg a szemeimet.
- Pedig nem ártott volna! Bár még így is elég szépen megúsztad...
- Komolyan? -néztem rá meglepeten.
- Komolyan! Még nem találkoztam olyannal aki túlélt volna egy sárkánnyal történő aktust... Álltalában a szerencsétlenek nem tudják mire vállalkoznak és a párzár első pár percében elvéreznek vagy csak egyszerűen szilánkosra törnek... És ez nem csak a vegyes párkapcsolatokra igaz! Két sárkány is símán széttépheti egymást.
- Csodálom hogy ennyi mindent tudsz... Csak azt nem értem miért nem figyelmeztettél egy kicsit érthetőbben...
- Azt hittem nem kell mert van elég eszed! Na meg... nem gondoltam volna hogy ilyen hamar ágyba visz majd...
- Jah... én se...
- Legalább jó volt? -nevetett.
- A pokoli fájdalaktól eltekintve? Igen! Meglehetősen élvezem! -nevettem.
- Áh! Meg is van! -egyenesedet ki a kezében egy tűvel. - Nem mondom hogy ,,ez most fájni fog,, mert láthatóan nem érzel semmit Kiri nyála miatt.
- Kiri nyála?
- Ahan! Most hogy elmondtad hogy szerezted a sebeket tudom miért nem érzed a mérhetetlen fájdalmat. A sárkányok nyálában sok az ópium. Fájdalmat csillapítanak vele de egy elfajzott számára nagy mennyiségben kábító hatása lehet. Te pont eleget kaptál ahoz hogy ne fetrengj a fájdalomtól! -nevetett. - Csódálom hogy még talpon vagy! Len se fáj semmid?
- Nem...?
,, Miért kéne fájnia...? ,,Sziasztok! Itt is lenne a folytatás! :) Kinek tűnt fel, hogy Mina az hiszi Bakugou volt az Uke...?
VOUS LISEZ
Szárnyaló Szerelem 1 [BEFEJEZETT]
FantasyHirtelen nem tudom mit is kellene ide írnom... Minden lényeges dolgot leírtam az Első részben... Úgy hogy ha érdekel akkor olvasd el! XD Ha ide is leírom akkor már nem lenne értelme elolvasnod a könyvet XD De a legfontosabb hogy ez egy KiriBaku sto...