Szárnyaló Szerelem 1 [BEFEJEZETT]

17

- Ti meg mi a fenét csináltok?! Hogy a fenébe kerültetek egy helyre?! –hallottuk meg hajnalok hajnalán Mina ideges hangját. – Bakugou neked még nagyon nem szabadna mozognod! Elhiszem én, hogy gyorsan gyógyulsz meg, hogy erős vagy de... De ezt akkor se szabad! Felszakad a varrat vagy tudom is én! Arról meg ne is beszéljünk, hogy neked nem Kirishima mellett lenne most jó helyed...
- Nem bírom nélküle Mina... Te is pontosan tudod ezt! Minek kell most itt hisztizned? Miért akarsz minket elszakítani egymástól? –morogtam majd átöleltem Kirit.
- Én nem akarlak titeket elszakítani! Én csak segíteni akarok... Tegnap se te, se Kiri nem volt még olyan állapotban, hogy össze lehessen titeket engedni...
- De mint látod tökéletesen elvagyunk és nincsen semmi gáz... -morogtam miközben egy hatalmasat ásítottam.
– Kirinek is meg kell szoknia az egyedül létet...
- Ugyan miért kellene? Én mindig itt leszek neki... -mondtam majd homlokon csókoltam.
- Ha ilyen veszélyes életet élsz és nem fogadsz szót akkor nem hinném hogy sokáig fogsz élni... -fujtatott. – Én csak aggódok érted Bakugou...
- Nem kell... Jól érzem magam...
- De nem mindig az a jó amit te jónak érzel...
- Nekem egyre jobban úgy tűnik, hogy te nem örülsz nekünk! Pedig az elején, ha jól emlékszem te bíztattál engem...
- En örülök nektek!
- Nekem nem úgy tűnik... Egy ilyen kis apróságon ki vagy akadva, pedig csak vele aludtam...
- Úgy látom, ezt nem tudom veled megértetni... -sóhalytott. – Haggyuk is... Inkább gyere... Le kell cserélnem a kötésedet... -motyogta majd felém nyúlt, de Kirishima agresszívan elcsapta tőlem a lány kezét.
En ezen egy kicsit meglepődve kaptam fel a fejemet és fordultam az ideges Kirishima irányába.
- Látod! Ezt mondtam! Ezt nem kéne neki hagyni...
- Mina... Ő nem egy kiskutya!
- Nem... De lassan vadállattá válik, mert nem veszed komolyan a helyzetet!
- Már miért vállna? Mit kell ezen komolyan venni? -emeltem meg a hangomat mire ő vett egy mély levegőt és úgy folytatta a beszélgetést.
- Bakugou... Kérlek... Nem beszélhetnénk meg ezt négyszemközt? –kérlelt, mire én egy kis agyalás után kérdőn Kirire néztem.
- Most egy kicsit itt hagylak oké? –néztem rá egy szomorú mosollyal, mire ő nagy nehezen elengedett és befordult a sarokba. – Ne hisztizz... -símogattam meg majd Mina segítségével nagy nehezen felkeltem a földről és ki másztam a folyosóra.
Láttam rajta, hogy ideges és, hogy nem tudja mit kellene nekem mondania.Bár nem értettem, ogy min kapta fel a vizet. előző nap még nyugodt volt de mikor meglátott minket együtt reggel egyszerűen kiakadt...
 Mikor kiértünk a folyosóra és becsuktuk magunk mögött az ajtót, még akkor se kezdett bele a mondandójába. Csak az ujjait törögette és agyalt azon hogy mit is mondjon. 

- Mina! Kérlek, mondj már valamit! Valami baj van? Miért aggódsz ennyire ha nincs rá okod?
- De igen is van rá okom! –bukott ki belőle. – Tudod Kiri most nincs jó...
- Ezt most, hogy érted? Jól van. Te is látod!
- Nem nincs! Egy nagyon nagy traumának volt kitéve... Érted?
- Értem, de most már jól van! –nevettem idegesen. –Csak rá kell nézni.
- Tudom, hogy te így érzed, de ez igazából nem így van... Tudod mit? Vázolom a folyamatokat...
- Felőlem... -rántottam vállat majd neki dőltem a folyosó falának.
- 1. Nagyon hozzád nőt, de szerintem ezt te is pontosan tudod...
- Igen, tudom... Folytasd!
- 2. Amikor, Deku leszúrt téged, megilyedt és kétségbe esetten védeni kezdett. Tombolt és végzett mindenkivel, aki a közeledbe mert menni...
- Igen tudom. Ezt már megbeszéltük, ha jól emlékszem... Veled is és vele is... -sóhalytottam.
- 3. Amiről te nem tudsz az az hogy ő még mindig sokk hatás alatt van...
-Minaaa... -sóhalytoztam türelmetlenül. –Jól van! Érzem!
- Nem nincs jól! Kettőnk közül ki tud többet a sárkányokról?! –emelte meg a hangját mire én elhallgattam. –Csak jót akarok, értsd meg... Ne ,,támadj,, mindig!
- Jó...Csak tudod... Elég nehéz elhinnem, hogy... Mind1... Folytasd kérlek... -forgattam a szemeimet.
- Szóval, a sokkhatás: Benne maradt ez a negatív élmény és most mindennél jobban szeretne téged megvédeni...
- Jól is teszi! –vágtam közbe mosolyogva.
- De nem tudja eldönteni, hogy mikor vagy tényleg veszélyben... -folytatta. - Most még csak morog és elüti a kezemet... Hozzá tenném az ÉN kezemet! Egy BARÁTOD kezét! De később, ha nem fékezed meg akkor ebből még sokkal nagyobb gondok lehetnek. Ki tudja... Lehet legközelebb neki ugrik Urarakának! Vagy mi van, ha Deku kijön abból a szobából? Széttépi mert azt látja jónak? Érted mit akarok mondani Bakugou?
- Ő nem egy állat... -morogtam.
- Nem, tényleg nem az... De benne vannak a védelmező ösztönök és az agesszió mivel egy SÁRKÁNY!
- Ch...
- Remélem érted mit akarok mondani és megfékezed még mielőtt minket is megtámad...
- Nem bántana titeket! –vágtam oda hitetlenkedve mire Mina sóhalytott egyet és felhúzta nadrág szárát ami alatt egy véres kötés díszelgett.
- Ezt Kirishima csinálta... Bele kapott a vádlimba amikor megpróbáltalak felkaparni a földről. -mutogatta mire én ledöbbentem.
,, Kirishima...? ,,
- D-de... a-akkor nem volt magánál!
- Most sincs! –kiabálta le a fejemet. – Attól még hogy úgy látszik nincs magánál!
- ...
- Elhiszem, hogy nehezedre esik felfogni mind ezt hisz szereted, de a mi életünkkel játszol! Az enyémmel, Urarakáéval, Dekuéval és talán még a sajátoddal is! –morgott majd sarkon fordult és megindult az ellenkező irányba. – És még egy jó tanács: Nem tudom meddig akarsz vele elmenni de tudd, hogy ő nem egy sima elfajzott! Sokkal erősebb nálad, még ha te ezt nem is akarod elfogadni... Egy apró mozdulattal képes eltörni a gerincedet úgy, hogy kétszer is gondold meg mibe mész bele vele kapcsolatban... A sárkányok elég... hogy is mondjam...? Vannak helyzetek amikor nem tudják konrolálni magukat... Kiri pedig... ő hamar ,,bepörög,,.-tette hozzá nyugodt hangon majd tovább ment.
- Ezt, hogy érted? Mire célzol ezzel? -néztem rá értetlenül.
- Semmire csak... Vigyázz nehogy majd elveszítse az önkontrolját... 
- Mi? Mikor veszítené el? Mina! Hallod!? Még is miről beszélsz?!
,, H-hogy mi? Még is mire gondolt? ,,Kétszer is gondold meg mibe mész bele vele kapcsolatban,, ,,hamar bepörög,, Mire gondolhatott...? ,, agyaltam, majd inkább vállat rántottam és elnéztem Dekuék felé... ,, Mind1... biztos lényeg telen... ,,