Szárnyaló Szerelem 1 [BEFEJEZETT]

29

- Te tűz elemű vagy... Akár csak én... nem igaz? -vetetem oda a kérdést mire ő nagy neezen felém fordította az arcát. 
- Az vagyok... -motyogta kellettlenül. 
- Akkor áruld el nekem... egy tűz elemű pszihopata elfajzott hogy tud nekünk segíteni? 
- Még én se tudom hiszen nem látom a problémát... -morogta mire én nagyot sóhajtottam és félre álltam Kirishima elöl. 
- Ez itt a probléma... -mondtam majd a hasára tetem a kezét. 
- Wow... -akadt el a szava. 
- Most bökd ki hogy tudsz segíteni? 
- Hány hónapos? 
- Kettő... 
- Kettő?! -akadt ki. - Mint ha már 7 lenne... 
- Ez a probléma...! Túl gyorsan nő... 
- A növekedést nem tudom lelassítani... -motyogta. 
- Akkor nem értem mi hasznod lehetne itt... -morogtam. 
- Azért vagy velem ilyen bunkó mert félted a barátoat vagy alapból ekkora fasz vagy?! 
- Is is... -mosolyogtam.
- Nagyszerű... De ne felejsd el hogy segíteni akarok...
- Nem felejtettem el! Azóta is azon filózok hogy vajon mit kérhetsz majd cserébe... 
- Semmit! Csak azt hogy kicsit beszélhessek a sárkányaiddal... 
- Még is minek? 
- Csak! Kíváncsi vagyok és kész... -morogta.
- Hah... -vett egy nagy levegőt Kiri. 
Arcán látszódott hogy nincs valami jól. Ezt látván Touya legugolt elé majd hasára tette a kezét.
- Fáj... Igaz? -nézett rá szomorúan.
,, Mi ez a nagy együtt érzés?! ,, 
- Ühüm.. -bólogatott Kiri. 
- Nyugi... Segítek... -mondta majd tenyerét lángba borította és úgy kezdte el azt mozgatni a bőrfelületen. 
- Hülye vagy?! -akadtam ki. - Megégeted! -morogtam, majd már épp intézkedni akartam mikor Mitsuyo megfogta a kezemet. 
- Nyugi! Nem égetni meg! Ezek a lángok gyógyítanak, nem bántja! -nyávogta. 
- Hah..? -néztem rá értetlenül. 
- Csak figyelj! -mosolyogtt. 
Tényleg nem bántotta. Pár pillanat alatt sikerült neki Kirit teljesen lenyugtatni és elvenni a fájdalmait. Ezen pedig nem csak én lepődtem meg. Kiri és Mina is úgy maradt... 
- A bátyádnak két képessége van? -néztem rá Todorokira. 
- Hát... -vakarta meg a fejét. - Olyasmi... 
- Hé! -szóltam oda a srácnak. - Kösz... 
- Nincs mit... -motyogta. 
- Te... -kezdett bele a mondatba Kiri. - Te olyan... más vagy... -motyogta majd Touya felé nyújtotta a karját aki furcsállva a dolgot arrébb hajolt. 
- Mit csinálsz Kiri? -néztem rá érdeklődve. 
- És olyan ismerős az illatod... -folytatta majd közeledni kezdett a srác felé, Toya viszont egyre csak hátrált. 
- Ömm... Nem hinném hogy ismerjük egymást... -motyogta majd végül Kiri meglökte így ő a földön kötött ki. 
- H-hé! -motyogta miközben igyekezte eltolni magától Kirshimát. - N-na! Ne csináld ezt! 
- Csíp téged... -vigyorogtam kárörvendőn. 
- S-szedd már le rólam a sárkányodat! Ez kezd k-kellemetlen lenni... 
- Jól van, jól van... -nevettem. - Kirsihima elég lesz! Szálj le róla! -utasítottam de ő meg se moccant. - Kirishima! Hahóóó! -szólongattam de ő le se szart. 
- Awww! Nézd milyen kis aranyosak! -újongott mellettem Mitsuyo. 
- Most másznak rá a pasidra! Neked ez aranyos? 
- Csak játszani akar a vöri! Haggyd csak! 
- Mitsuyo szedd le rólam! -hallottuk meg Toya segélykérő kiáltását. 
- Naggyon aranyosak vagyok Dabi! -mosolygott. - Látod előttük nem titkolhatsz semmit! -nevette el magát. 
- Ezt meg hogy értsem? -kaptam vissza a tekintetem Mitsuyora. 
- A sárkányod rájött hogy Dabi is fajtárs! 
- Mi?! Touya? Sárkány? Na ne nevettess! Még is hogy lehetne már sárkány?! A todoroki család tagja! 
- Igen! És mindenki úgy tudja hogy elfajzott! Nem igaz? 
- De... 
- Na! Akkor azt monnd meg nekem, ha Dabi ízig vérig elfajzott, vajon miért tagadta ki az apja? 
- Ömm... Hát... 
- Mert Dabi nem örökölte az apja képességeit! Míg Todoroki félig az apjára, félig az annyára hasonlít, addig Dabi elfajzott lett, de...
- Nem az apja vére... -fejeztem be. 
- Pontosan! -vágta rá. - Valahogy sárkány vér is jutott bele! 
- Jajj ne már! Te is kezded Mina? -sóhalytottam mikor megláttam hogy ő se bírt nyugton maradni. - Ahoz képest hogy kihalóban vannak, egész sokan lettek hirtelen egy helyen...
- Amikor Todorki megkeresett azzal hogy Dabinak lehetnek normális játszótársai, azonnal bele mentem a dologba! 
- Játszótársai? -nevettem el magam. 
- Igen! Elvégre is... A sárkányok nem egészen embrek. Egy kicsit állatok is belöl... És kell nekik az azonos faj társasága! 
- Hát nem is tudom... Touya nem úgy tűnik mint aki rajong Kirisima szeretetéért... 
- Még új ez neki! Eddig még sose volt komolyabb kapcsolata senkivel csak velem. Nem érti mit akarnak tőle a tieid! -kuncogott. 
- Szóval... Te úgy tekintessz a sárkányokra mint háziállatokra? 
- Nem! Dehogy is! Ember számba veszem Dabit mint láthatod! Eggyütt is vagyunk nemsokára belekezdünk a babaprojektbe! De most monnd meg... Egy ilyen szituban te képes vagy emberként kezelni őket?
- Igen! 
- A barátaid Dait nyalogatják... Kétlem hogy ezt emberinek lehet tekinteni...
- Jajj Kirishima! -katam a srác felsője után. - Most komolyan?! 
- Jajj hagyd csak! Nem probléma! -mosolyogtt. 
- Neked lehet nem, de engem zavar hogy ha a férjem molesztál valakit....
- Férjed?! Úgy érted akkor tiéd a baba? -csillant fel a szeme. 
- Nem! -vágtam rá. - Vagy is igen! De... De nem úgy! Áhhh... Ez bonyolult... 
- Miért lenne az? Te raktad meg vagy nem? 
- Én voltam de... Én nem tudok a sajátomként tekinteni a párom gyilkosára... -motyogtam. 
- Tessék? Ezt nem értem... 
- Kirishima nem fogja tudni megszülni... Bele fog halni a terhességbe... -mondtam majd elkezdtem ekönnyezni. 
- Mi?! Még is hogy hogy? 
- -1 pont azért mert hím és - még 1 pont mivel én nem vagyok sárkány...
- A hímek nem tudnak szülni? -nézett rám értetlenül. - De akkor hogy esnek teherbe? 
- Teherbe esnek de ez még eny annyira új mutáció hogy jó részük bele is hal a dologba... Nem erre lettek kitalálva... És a helyedbe én nem kezdenék bele a baba projektbe Dabival.
- Miért nem? -nézett rám értetlenül. 
- Ha nem a szexbe akkor a szülésbe fogsz bele halni... 
- A sz-szexbe? Még is miért halnék bele? 
- Fogalmazzunk úgy hogy a sárkányok elég durván csinálják... -sóhalytottam majd felhúztam a hátamon a pólómat. 
- Te atya úr isten! -kapta a kezért a szája elé. - Ezek hatalmas hegek! 
- Ja... Kis híjján bele haltam... Pedig mint látod én pakoltam meg őt! Bele se merek gondolni a elyzetedbe... -motyogtam. 
- Hát... lehet tényleg át kell még gondolnom ezt az egészet párszor... -motyogta. 
- Mit kell ezen agyalni? Élni akarsz vagy nem?! 
- Élni... 
- Akkor meg felejsd el a gyerek gonodolatát! 90% az esélye annak hogy bele halsz... Legyen inkább 95%... -mondtam miután végig mértem karcsú testalkatát. 
- Nem baj... -kezdett el mosolyogni. 
- Mi az hogy nem baj?! Bele halsz! Fogd már fel! 
- De életete adok másnak! A gyerekmnek... Ennél szebb dolgot nem is tudok elképzelni... 
- Ble...! Mi ez a elmebeteg Baba őrület nálatok?! Nektek élnetek kell még! Fiatalok vagytok! Erre eldobnátok az éteteteket egy ilyen ki... parazitáért? 
- I-igen... Azt hiszem igen... -mosolyogtt. 
- Akkor meg is érdemled... -forgattam meg a szemeimet. - Ennyi idiótát egy rakáson... Kirishima! Szálj le szépen Touyáról! Mina ez rád is vonatkozik! -morogtam de mire szétszedhettem volna őket már egész jól megvoltak. 
- Ch... De rossz lehet neked... -néztem le rá gonosz vigyorral az arcomon. 
- Fogd be... -morogta miközben magához ölelte Kirishimát. 
- Gyorsan megpuhultál... -nevettem.