Szárnyaló Szerelem 1 [BEFEJEZETT]

10

Később arra ébredtem hogy zsibbad a karom. A különös érzésre felkeltem majd össze szorított szemekkel próbáltam magam rávenni arra hogy felkeljek. Pár másodpercel később, résnyire nyitottam a szememet és megállapítottam hogy a zsibbadást Kiri okozta.
A karjaim között aludt el. Pontosabban a kezemen. ,,Maga alá gyűrhette...,,
Nem akartam felkelteni... Hiszen olyan aranyosan aludt, inkább kihasználtam azt a kevés időt arra hogy jobban szemügyre vehessem, hiszen ezt akkor nem tehetem meg mikor fent van. Azt észre venné, én pedig még jobban zavarba jönnék.
,, Milyen édes... De közben még is... olyan férfias... Furcsa hogy így érzek iránta... Az egy dolog hogy bele szerettem a személyiségébe, de úgy érzem a külselyéhez is egyre jobban vonzódok. Vagy mi... ,, -agyaltam majd, hirtelen ötlettől vezérelve lassan felhúztam szakadt pólóját a mellkasáig. A látványtól azonnal zavarba is jöttem. -,, Mostmár biztos is... Hogy lehet ilyen fiatalon ilyen kidolgozott felsőteste?! ,, -akadtam ki majd vissza engedtem a ruha anyagot és hatalmasat sóhalytva néztem körbe a szobába. Aztán.... Megpillantottam Minát...
- Awwww! -tátogta, hogy Kiri nehogy véletlen felébredjen rá.
Én erre mégjobban elvörösödtem majd mérgesen kezdtem neki mutogatni szabad kezemmel, mire ő csak még szélesebben elvigyorodott.
- Megöllek! -suttogtam.
- Tudom! Épp ezért élvezem ki ezt a pillanatot!
,, Furcsa hogy így reagál erre... Ha tégyleg szerette Kirishimát akkor féltékeny lenne. Vagy át se engedte volna nekem... Ezek szerint tényleg csak  ,,szaporodni akart,,... Ez egy kicsit megnyugtat... ,,
- Bakugou! -hallottam uraraka hangját az ajtóból. - Deku küldött! Hoztam neked egy báli ruhát! Bár még mindig nem rudom mire kellhet... -nevette el a végét.
,, Most komolyan azt hiszi nekem kell?! Deku nem mondta mi van?!,,
Kétségbe esetten néztem a karjaim között, békésen alvó sárkányra majd megpróbáltam kiszabadítani a zsibbadt kezemet alóla. Persze mind hiába... Mina fénysebességgel rontott neki az ajtónak majd csapta ki azt, kishíjján eltalálva vele a rémült Urarakát.
- Ah! Pont időben! -ujjongott Mina. -Szabad lesz? -kérdezte majd kikapta Uraraka kezéből a ruhát. - Bakugou jól mondta, tényleg egyforma a méretünk. Csak... Nekem talán nagyobb a mellem... Nem baj! Majd csak bele préselem magam. -mondta mire a lány egy paradicsom színét öltötte magára.
- T-te ki is vagy?
- Oh! Milyen kis idvariatlan vagyok... Mina Ashido! Bakugou kísérője!
- Te kíséred Bakut...?
- És téged hogy hívnak?
- Oh oh! Persze persze! uraraka Ochako!
- Urarakaaaa! Hát perszeeee! A te kísérőd az a kócos hajú fiú! Deku igaz?
- I-igen!
- Nem értem hogy jöhettetek össze...
- Tessék? -nézett értetlenül a lány miközben kínosan vicsorgott.
- Már mint... Hozzád egy Bakugou kaliberű elfajzott illene! Nem pedig egy Deku féle vadász! Már ne is haragudj...
- E-elfajzott vagy?!
- Naná! De ha nem baj most megyek! Sietünk! Szia! -hadarta majd szó szerint rábaszta az ajtót.
- Ez meg mi volt?! -akadtam ki mire Kiri nyüszögni kezdett.
- Mi az hogy mi volt? A csaj és te egyértelműen szimpatizáltok! Nem hagyom hogy elrontsa bármilyen módon is a kettőtök kapcsolatát! -morgott.
- De ezt így?!
- Halkabban! Alszik a szerelmed!
- Ő nem a szerelmem! -emeltem meg a hangomat mire Kiri szemei kipattantak. - S-sajnálom Kirishima! Nem akaetalak felkelteni.
- S-semmi baj! -mondta állmos hangon majd kimászott az ágyból és azonnal öltözni kezdett.
- Szerinted hallotta? -kérdeztem Minát alig hallhatóan.
- Akkora egy idióta vagy... -forgatta meg a szemeit majd ő is öltözni kezdett.
Pár percel később már mindanyian magunkra öltöttül a szép ruhákat. Pontosabban mindenki, engem leszámítva...
- Én azt nem húzom fel! -nyafogtam.
- Akkor minek vetted meg?! -morgott Mina
- Akkor még jó ötletnek tűnt! De mostmár nem! Virágok vannak rajta! Csak egy nő hord ilyet!
- De valamit fel kell venned! -vágott vissza.
Már éppen folytatni akartam a veszekedést mikor megéreztem Kirishima kezeit végig csúszni az olldalamon, egészen a mellkasomig.
- Ne veszekedjetek már! Kérlek Bakugou húzd fel! Csak most az egyszer!
- Dehát undorítóan néz ki!
- N-nekem tetszik... -szomorodott el majd arcát elöntötte a pír.
Ezt látván pedig az enyémet is...
- De ha nem akarod akkor nem kell felhúznod... Amikor választottuk még azt hittem tetszik...
- A-a te kedvedért... talán felhúzom... -morogtam vörös fejjel mire neki felderült az arca.
- T-tényleg?
- Persze persze! Csak add azt ide! -morogtam majd kikaptam a kezéből a ruha anyagot.
- Segítsek? -kérdezte kuncogca mikor észre vette hogy már vagy fél perce szenvedek ugyan azzal az egy gombal.
- Nem kell!
- De tényleg..
- Mondom nem kell! Boldogulok! -emeltem meg a hangomat.
Azt hittem sikerült megint rá ilyesztenem ezzel, de legnagyobb meglepetésemre két kéz símított végik az ujjaimon.
- Hah...? -nézem fel értetlenül, mire Kirishima vörös arcával találtam szemben magam.
- Hagy segítsek... -mosolygott mire én elhúztam a kezemet és morogva csaptam el a fejemet a másik irányba.
-Ch.. Felőlem...
,, Hogy képes egy ilyen aprócska dologgal is ennyire zavarba hozni...? ,,
Egészen a nyakamtól haladt lefelé a két keze, közben végig súrolva a mellkasomat majd a hasfalamat. Végült már csak egy gomb volt hátra... Ehez pedig letérdelt velem szembe, majd úgy gombolta be azt.
Szerintem nem is kell mondanom mennyire zavarba jöttem ettől....
Miután végzett mosolyogva állt fel és símított végig a ruha anyagon, ezzel helyre igazítva azt.
- Kész is van! -vigyorgott mire én azonnal hátat fordítottam neki és Mina felé indultam.
- Kösz... -morogtam mire Mina tarkón vágott ezzel jelezve hogy már megint bunkó voltam. - M-mármint... Köszönöm a segítségedet Kirishima... -préseltem ki nagy nehezen a szavakat, erre pedig mind a ketten elmosolyodtak.
- Mehetünk végre? -kérdezte Mina.
- Felőlem! -léptem az ajtóhoz, majd kinyitottam azt és előre engedtem Minát és az én kis gyíkomat.
,, És milyen kis formás segge van... ,,-fordultam utána majd egy hatalmasat sóhalytottam. ,,Hogy fogom én kibírni mellette ezt az estés...?!,,
Pár percel később már el is értünk a báltaremig ahol kb olyan 50-60 ismeretlen arcal futottunk össze. Minden honnan jöttek emberek. Kisvárosból, nagyvárosból, faluból, vidékről... Viszont nem volt bennük semmi közös azt leszámítva hogy mind gazdag volt és vadász. Gondolom nem is kell mondanom hogy hogy megbámultak bennünket mikor befutottunk az olcsó ünneplő ruháinkba. Na meg persze... mindenki tudta hogy mi nem vagyunk vadászok. Vagy is... sejtették.
Mikor beléptünk a hatalmas ajtón Kirishima azonnal bele kapaszkodott a karomba és megszorította azt. Láttam rajta hogy fél, tudtam hogy érzi a vér szagot amit a bőrük áraszt.
- Nem lesz semmi baj! Nem kell félned itt vagyok és vugyázok rád... Csak viselkedj fendesen... -súgtam oda neki mire elengedett, kihúzta magát, majd bólintott egyet és megindult a tömeg felé.
- Bakugou! -jött oda Deku vidám arcal. - Már azt hittem sose jöttöl meg! Szép hölgy... -kacsintott oda Minának mire a lány elvörösödött és a hátamba furta az arcát.
- Gyeretek utánam! -szólt deku majd megindult Kiri után.
- Mikor vehetem fejét ennek a gyilkosnak? -hallottam Mina mérges hangját.
- Mi? Nem kedveled?
- Már hogy kedvelném? Ez egy gyilkos! Csak úgy búzlik a vértől...
- Azt hittem vevő vagy bókjaira...
- Semmi bajom nem lenne vele de a vadász mivoltja kicsit rontja az összképet...
- Ez jó! -nevettem, majd Minát átkarolva indultam meg a többiek után.