Szárnyaló Szerelem 1 [BEFEJEZETT]

25

Két héttel később: 

- Gyerünk gyerünk gyerünk! -sürgettem a többieket. - Nem érünk rá! Mennünk kell! Mit kell még hozni? Csak szóljatok és segítek! -kérdeztem Dekuéktól. 
- Már minden megvan! Csak egy kevés élelmet kellene össze szedni! -szólt oda Uraraka. 
- Rendben! Én hozom a kaját! Todoroki, Midoriya! Kísérjétek ki Urarakát a kocsihoz! Most ő a legfontosabb! -utasítottam a srácokat akik szó nékül segítették fel a lányt a földről és vitték ki a kocsihoz. 
- Bakugou! -hallotam meg Mina hangját a ház túl végéből. 
- Ne most Mina! Kicsit rossz az időzítés.... 
- Ez fontos! Kiri nincs meg! Sehol se találom! 
- Mi az hogy nincs meg?! 
,, Miért pont most kell eltűnnie?! 
 -E-egyszerűen nem találom! Eltűnt! Biztos megilyedt amikor felgyulladt a ház és elfutott! 
- Az képtelenség! Neki mi vagyunk az elsők! Nem hagyott volna minket itt! 
- Már pedig nem találom! -akadt ki mégjobban. 
 - A fenébe! -morogtam. - Miért pont most?! 
- Most mi legyen Bakugou? Indulnunk kell! 
- ÁHHH! -üvöltöttem, nem tudtam mit tegyek. - Tudod mit?! Te vidd ki az élelmet! -mondtam majd a kezébe nyomtam a batyut. - Én addig elmegyek megkeresni Kirishimát. Ha nagyon nagy a gáz induljatok el nélkülünk! 
- Na de miket beszélsz? Nem hagyhatunk itt titeket! 
- Már pedig az lesz ha nem érünk vissza! Most nem mi vagyunk a legfontosabbak...
- Ne mondj ilyet! Mindenki számít! 
- Mina! Menji! -emeltem meg a hangom mire a lány nagyot sóhalytott és kifutott az égő házból. 
,, A fenébe is! Miért pont most?! Már minden kezdett helyre jönni erre most nézd meg...! Az otthonunk romokban, Kirishima eltűnt... Kész katasztrófa... ,,
- Kirishimaaaa! -futottam ki a házból. - Merre vagy? Kirishimaaa! -kiabáltam de nem kaptam választ.
,, Hol a fenébe lehet? Nem vall rá hogy eltűnjön... ,, 
- Kirishima!!! -szólongattam mire csak egy halk alig érthető választ hallottam meg a ház mögül. - - A fenébe már! Hát itt vagy?! Mért nem jöttél elő? Tudod mióta keresünk?! -rázogattam de nem válaszolt. 
,, Miért ilyen forró a bőre? Szinte már éget... Mi a fene van vele...? ,,
- Kirisima válaszolj! Hahóó! Kirisima! Kirishima! Mi a fene van veled? 
- Nagyon rosszul vagyok... -válaszolta halkan majd az egész teste remegni kezdett. 
,, Jajj... Miért pont most?! ,, 
- Hé! Hé hé hé! Ne most! Kérlek! Mennünk kell! Nagyon nagy a baj! Hallod?! -rázogattam. 
- Menjetek csak... Ne foglalkozzatok velem... 
- Nem hagyunk itt világos?! 
- Bakugou... Mozdulni sem bírok! Mennetek kell vagy mind itt pusztulunk... 
- A fenébe is! -morogtam majd felkaptam a földről. 
- E-ez fáj! Tegyél le Bakugou! 
,, Ugyan miért fájna neki? Csak megemeltem... Megsérült volna? ,, 
- Hol fáj szerelmem? 
- Inkább hol nem... -motyogta össze szorított szemekkel. 
- A fenébe is! Sajnálom de most ki kell bírnod egy ideig! El kell vinnelek a kocsihoz! 
- Bakugou nem érsz velem oda! Tegyél le! Siess! 
- Erről nem nyitok vitát! -morogtam majd átvettem a hátamra. - Inkább kapaszkodj! -utasítottam majd elkezdtem vele futni. 
,, Csak ne legyen baja! Csak ne legyen baja... ,, -kántáltam magamba. 
- Bakugou! Gyere! Indulunk! -hallottam meg Mina hangját a távolból majd a paták dobogását. 
,, A fenébe! Ha nem sietek itt hagynak! ,, 
- Várjatok meg! Megtalálam! -kiabáltam feléjük. 

Mina: Todoroki állj meg! Itt vannak látom őket!
Todorkoki: Ha most megállok nekünk annyi!
Mina: Ha nem állsz meg nekik lesz annyi!
Todoroki: Mind az ötünk vesztét akarod?! 
Mina: Nem de nem hagyhatjuk itt őket!
Todoroki: Lelassítok de nem állhatunk meg! Ha beérnek akkor oké de ha nem akkor ennyi!
Mina: Hogy lehetsz ilyen szívtelen?!
Todoroki: Nem vagyok szívtelen csak én mindannyiunk javát akarom! Ha megállok mind meghalunk ha nem akkor csak ők ketten! Te melyiket választanád?! 

- Ti komolyan azt hiszitek hogy tudok így futni?! -lihegtem mikor már fent voltam a kocsin. 
- Én mondtam Todorokinak hogy álljon meg! -mentegetőzött Mina. 
- Veled még számolok! -mutattam a fele más hajú felé majd elterültem Kirishima mellett. 
- Még is mi baja van? -nézett rám Mina értetlenül. 
- Reméltem te megtudod mondani... -néztem Kirire agódóan. - Nem mozdult! Még beszélni is alig beszélt. Azt mondta hogy fáj mindene de én nem látok rajta sérülést... A bőre pedig tűz forró és egyre melegszik! 
- ...
- Szerinted mi baja van? 
- ...
- Mina! 
- Foggalmam sincs... Amint biztonságban leszünk alaposan megvizsgálom! Most viszont nem tudok mit tenni... 
- Helyre fog jönni?! Mina mond hogy helyre fog! 
- Nem tudom! -emelte meg a hangját. - Foggalmam sincs mi baja lehet... -kapott az arcához. 
- Nem lehet hogy méreg? -szólt hátra Todoroki. 
- Nem hinném! A sárkányokra nem igen hatnak a mérgek. A magas testhőmérsékletük pillanatok alatt megsemmisíti a méreganyagokat....
- Esetleg valami számára káros növény? -találgatott Uraraka. 
- Foggalmam sincs! Meg kellene vizsgálnom de itt nem lehet! 
- Kb egy óra és kiérünk a pokolból! -szólt hátra Todoroki. 
- Addigra megalhat! -akadtam ki. 
- Vagy ő vagy mi Bakugou! Válassz! 
- ...Menjünk tovább... -nyögtem ki nagy nehezen majd végig símítottam szerelmem arcán. - Minden rendben lesz... -motyogtam majd könnybe lábadtak a szemeim. - Nem hagyom hogy bajod essen... Hallod? 
- Ne ígérj neki olyat amit nem tudsz betartani... -szólt közbe a Hibrid. 
- Te csak vezess! -utasította Mina. - Nélküled is szar itt hátul a hangulat. 
- S-sajnálom Bakugou... -tette a vállamra a kezét Deku. 
- Ugyan mit sajnálsz? Már is temeted?! 
- Bakugou nyugodj le! Nem temetei senki! -szólt rám Mina. - Most inkább hagyd békén! Hagy kapjon egy kis levegőt! 
- S-sajnálom Deku csak... Csak ideges vagyok... 
- Nincs baj. Nem haragszom... -mosolyogtt rám szomorúan. - Inkább gyere ide! -intett. - Beszélgessetek egy kicsit Urarakával, én és Mina meg majd figyelünk rá addig. Nem lesz semmi baj! -nyugtatgatott mire én nagyot sóhalytottam és helyet cseréltem Dekuval. 
- Nyugi Bakugou...! -mosolygott rám szomorúan Uraraka. - Meggyógyul majd! 
- Remélem is mert nem tudom mihez fogok kezdeni nélküle... -töröltem le egy könnycseppet az arcomról. 
Körlbelül egy óra múlva meg is érkeztünk egy hatalmas tisztásra. Ott minden békés volt. Nyomát nem lehetett látni annak a puszításnak amit Todoroki apja művelt pár kilóméterrel arrébb. Béke volt és nyugalom... 
- Én megitatom a lovakat és elrejtem a kocsit! Ti addig menjetek be a barlangba és rejtőzzetek el. Ki tudja hogy apám mikor ér el idáig... -morgott majd el is indult a kocsi irányába. 
- Biztos nem kell segítség? -kérdezte Mina. 
- Nem kell! Boldogulok. Inkább foglalkozzatok Kirishimával! -mondta majd elrohant. 
- Gyere Mina! Vigyük be Kirit! -szóltam oda neki. 
-Futok már!