Szárnyaló Szerelem 1 [BEFEJEZETT]

11

Egy ideig még egy helyen voltunk. Kirishima ment elöl, Deku utána, én és Mina pedig gondolkodás nékül követtük őket. Aztán.... Kirishima egyik pillanatról a másikra eltűnt. Szó szerint. Azt gondoltuk hogy biztos meglátott valamit és azért tűnt el olyan hirtelen, de mikor már olyan bő 10 perc mulva se került elő, akkor már éreztük hogy valami van, hiszen sose hagyott volna ott bennünket. Félt ettől a rengeteg vadásztól, még is mi oka lett volna elmenni?
Pár percel később én és Mina is szó nélkül lecsatlakoztunk Deku mögül, majd Kirishima keresésére indultunk. Persze mind hiába... Hiába hívtuk, nem reagált...
,, Ezt nem hiszem el! Hova a fenébe tűnt ez az idióta sárkány!? Velem kellett volna maradnia, hogy megtudjam védeni, erre felszívódott! Nagyon nem tetszik ez nekem.... Mindig a seggembe lóg... Miért pont most kell elmászkálnia? Mi van ha történt vele valami? Ha elkapták? Vagy valami mégrosszabb?! Bár el se tudok képzelni annál rosszabbat hogy a vadászok elkapták... Merre lehet...? ,,
- Kacchan! Végre már! Mondtam hogy kövessetek. Erre ti elbóklásztok?
- Nem láttad Kirishimát? Sehol se találjuk...
- N-nem... Nem igazán... Eltűnt?
- Szerinted?!
- J-jól van jól van! Mi lenne ha szétválnátok? Akkor biztos hamarabb megtalálnátok nem gondolod?
- Ez jó ötlet! Indulok is! -mosolygott Mina, de én a karja után kaptam.
- Nem mész te sehova! Nem veszítelek el téged is!
- Nem lesz bajom! Így még akár hamarabb is megtalálhatjuk!
- Nekem akkor se tetszik ez... Nem tűnne el csak úgy... -súgtam oda neki.
- Akkor végképp szét kell válnunk! Minnél hamarabb meg kell talánunk, még mielőtt baja esik... -mondta majd elindult a tömeg felé. - Te és Deku keressétek amarra! -mutatott az ellenkező irányba majd felszívódott, mi oedig szó nélkül hátat fordítottunk és keresni kezdtük.
- Kirishima nem szereti a tömeget talán? -nézett rám kíváncsian Deku.
- Ezt honnan veszed?
- Csak mert... Amikor bejöttetek az erődbe azonnal rosszul lett és... itt a sok ember között felszívódott...
- Hát... Az igazat megvallva tényleg nem szereti a tömeget....
- Ahogy látom Minával viszont nincs ilyen gond.
- Nincs... Ő szeret ember közelbe lenni...
- Nem furcsa neked Kirishima? -fordult felém.
- Ezt hogy érted?
- Nem tudom... Csak... Olyan furcsa nekem... Hány éves is?
- 15... -vágtam rá.
- 15 még is... Olyan gyerekesen viselkedik időnként... Máskor pedig mint valami őrkutya úgy véd téged...
- ...
- A városba is gond volt vele? Mármint... Az ottani emberekkel is volt baja vagy csak az itteni... Vadászokkal...? -nézett rám gyanakodva.
- Hova akarsz kilyukadni Deku...?
- Ne mond hogy neked nem gyanus! Te is voltál vadász!
- Csak megkaptam a kiképzést! Sose öltem!
- De akkor is! Neked is gyanusnak kellene lennie hogy... hogy nem ember!
- Állj le! -emeltem meg a hangomat.
- Ne tegyél úgy mint aki nem sejt semmit! Látom rajtad hogy neked is gyanus!
- Azt mondtam állj le!
- Ha ő is egy elfajzott akkor tudod mit kell tennünk... Igaz?
- De ő nem elfajzott!
- Ezt csak azért mondod mert szereted! Látom hogy mennyire hozzád van nőve! Elvakít a szeretet Kacchan!
- Meg kell találnom... -motyogtam majd elindultam az ellenkező irányba Mina után.
- Arra kíváncsi leszek... -motyogta, hallottam a hangján hogy mosolyog.
- Ezt meg hogy érted? -fordultam vissza.
- Már az első pillanattól kezdve gyanus volt, ezért megbíztam az embereimet hogy amint lehet válasszanak el titeket egymástól hogy el lehessen kapni az elfajzottat.
- Szóval ezért nem találom igaz?! -morogtam majd a falnak löktem.
- Miért véded ennyire? Te is tudod mennyire veszélyesek!
- Kirishima senkinek se ártott! És nincs is rá bizonyítékod hogy elfajzott lenne!
- 1. Attól még hogy most nyugton van az nem azt jelenti hogy nem is fog megtámadni senkit. 2. Pont ezért keresik a vadászaim. Hidd el lesz rá bizonyíték ha nekik ugrik.
- Ha egy ujjal is hozzá mernek nyúlni Kirishimához azt nagyon megkeserülöd!
- Miért véded ennyire Kacchan? Fontosabb egy elfajzott élete mint a népedé? Ennyire nem lehetsz vak!
- Eresszetek el! Értve vagyok? Mert ha nem kitaposom a beledet!
- Ez csak egy szörnyeteg! Azt hiszed szeret téged?
- Hidd el... Tudom! -morogtam majd ellöktem magamtól. - Nincs rád időm, meg kell keresnem.
- Csak azt áruld még el hogy tudtad e hogy elfajzott! Mert ha igen.... akkor rád is büntetést fogunk kiszabni!
Erre nem válaszoltam csak hátat fordítottam neki és fujtatva rohantam be én is a tömegbe.
,, Mit is gondoltam?! Hogy majd Dekunak nem esik le hogy Kiri nem ember? Nem kellett volna ide hoznom! Most hatalmas bajba kevertem! Ha nem találom meg időben... és mi van ha már elkéstem? A francba! ,,
Rohangáltam körbe körbe a bálterembe és reménykedtem benne hogy még nem késtem el. Már azt hittem sosem találom meg... Végül az egyik erkélyen pillantottam meg a kis szökevényt. Úgy tűnt mint aki nagyon kétségbe van esve. Szó nélkül oda rohantam hozzá majd erősen magamhoz öleltem.
- Hát itt vagy.  Gyere! Mennünk kell! Tudják hogy nem vagy ember!
- Gondoltam... Már egy ideje kerülgetem a vadászokat... Mind utáman ólálkodik... Már kezdtem azt hinni hogy csak beképzelem a dolgot...
- Gyere! Mennünk kell! Ránk fognak itt találni!
- Csak rólam tudnak? -kérdezte halkan majd megtorpant. - Mináról és rólad nem?
- Nem! Dekunak egyenlöre még csak te tűntél fel úgy hogy gyere!
- Akkor ne maradj velem! -mondta és ellökött magától.
- Kirishima hagyd ezt abba! Mennünk kell!
- Engem akarnak nem? Ha velem vagytok akkor ti is gyanussá váltok!
- Nem játszunk ilyet! Együtt maradunk! Értve?
- Nem! Nem foglak titeket is bajba keverni! -hisztizett.
- Nem hagylak egyedül! Megértetted?! -morogtam majd ismét rámarkoltam a kezére.
- Eressz el Bakugou! Amúgy is el akartál küldeni! Akkor miért nem mehetek?! ,,Nagy fiú,, vagyok már! El boldogulok nélküled is ha muszály!
- Már nem akarlak! Nem engedlek el! Kellessz nekem hallod?!
- De hát neked itt a tökéletes életed! Ha most velem jössz akkor téged is üldözni fognak! Elrontok mindent! Engedj el! Hagy menjek! Csak jót akarok neked!
- Az életem csak akkor tökéletes ha te is benne vagy! Nem foglak elengedni! Nem hagyhatsz itt érted?! -akadtam ki majd könnyek szöktek a szemembe.
- Ezt meg hogy érted? Egész eddig el akartál küldeni, most meg marasztalnál? Mi változott?
- Erre most nem érünk rá! Gyere már! Tudok egy jó ki menekülési útvonalat!
- Addig nem megyek sehova amíg meg nem magyarázod hogy miért nem vagy hajlandó elengedi! -morgott.
Erre hirtelen nem tudtammit mondani. Lesokkoltam. Tudtam mit kéne neki mondani de egyszerűen nem ment... Nem jöttek ki a szavak a számon.
,, Még is mi van velem?! Mond már el neki mit értel iránta! Egy próbát megér, talán itt marad! Itt tarthatod csak nyögd már ki hogy szereted! Egy nyamvadt szó! ,,szeretlek,,! Miért olyan nehéz ez?!,,
- Szóval...?
- ...Én... Én nem...
Nem ment... Nem tudtam kimondani. Erre ő lesütötte a fejét, elmosolyodott majd elkezdte lehámozni az ujjaimat a karjáról...
- Ha nincs oka akkor... Én most megyek is.... -motyogta, majd épp indulni készült mikor kétségbe esetten újból a keze után kaptam.
- Mert szeretlek! És nem vagyok képes nélküled élni! -bukott ki belőlem. -Úgy hogy ne merészelj itt hagyni te utolsó rohadék mert... mert... Mert azt nem élném túl... -motyogtam el a végét majd sírni kezdtem. -Szeretlek hallod...? Nagyon... Mindennél jobban... Kérlek ne menj el nélkülem... Ne hagyj itt... -motyogtam a könnyeimet törölgetve.
- Bakugou...
- Tudom hogy bunkó voltam és hogy... és hogy nem fejeztem ki kellő képpen a szeretetemet de... Kérlek ne hagyj magamra... Rendben? -mondtam de nem válaszolt, teljesen lefagyott mint aki nem számított erre.
- Ki-kirishima...? -kérdeztem bizonytlanul mire ő hirtelen olyan erővel ugrott nekem hogy a mogöttem lévő falnak csapódtam.
- K-kirishima! -emeltem meg a hangomat, de még mielőtt bármi mást mondhattam volna ajkait a számra tapasztotta.
Gondolom nem is kell mondanom hogy meglepődtem... Nem számítottam rá hogy így nekem ront. De persze miután sikerült ,,magamhoz térnem,, gondolkozás nélkül vissza is csókoltam.
,, Hülye sárkány! Mit ilyesztget engem?! Már azt hittem nem érdekli a dolog... ,,
- Jól rám ilyesztettél hallod? -mosolyogtam miközben letöröltem agy könnycseppet az arcomról.
- Nem akartalak megilyeszteni sajnálom! -nevetett. - Csak kellett pár másodperc hogy feldolgozzam mi történik... -mondta majd újból csókolni kezdett.
,, Csak egyszer mutattam meg neki hogy kell... Még is úgy csinálja mint ha nem ez lenne neki a második alkalom... Gyorsan tanul... ,,
Pár másodperc után viszont megint elvállt tőlem. Arcán láttam hogy valami nincs rendben.
- Mi a baj? -kérdeztem mire ő hátrább lépett tőlem és fülelni kezdett.
- Jönnek... És velük van Mina...

Sziasztooooook! Hát ez lenne az új rész... 😅 Sajna nem lett olyan jó mint akartam, mivel az eredeti fejezet vázlata valahogy elszublimált ezért ujra kellett írnom és... jah... ez már nem lett olyan jó 😥 De remélem azért tetszett nektek 😅 Igyekszek minnél hamarabb folytani!
Puszi! 💋