Szárnyaló Szerelem 1 [BEFEJEZETT]

5

,, Vajon még alszik..? Amikor felkeltem még aludt mint a bunda. De azt hittem ha felkelek mellőle majd egy idő után utánam jön.... Bár nem mint ha annyira hiányolnám... Csak egy napja van ember testben de már is az agyamra ment. Jó pár percig egyedül lenni. Még akkor is ha csak fürödni jöttem ki... ,,
- Bakugou! -hallottam meg a gyík hangját. 
,, Kellett emlegetnem... ,,
- Fürdök! Haggyál! -mondtam majd páár másodperc múlva hallottam hogy valami bele csobban a vízbe és az arcomba csapja azt. -A-azt mondtam haggyál! 
- De már vagy órák óta ott vagyok fent egyedül.... Unatkozok! 
- Csak 15 perce keltem! 
- Nem baj! Akkor is unatkozok! -mosolygott és közelebb úszott hozzám. 
- N-ne ne ne ne ne! M-menj már innét! -toltam el magamtól. 
- Most úgy se lát senki! Nekem meg kell a törödééééééééééééés! -nyafogott. 
- Nem bírod ki még egy kicsit?! -kérdeztem idegesen de nem válaszolt csak leült mellém a vízben, átkarolta a vállamat és a fejét rám hajtotta. 
- Nem... -mosolyogtt. 
- Túl közel vagy! Mondtam már hogy ezt ne...  Nem szeretem ha hozzám dörgölőzöl! Főleg nem így pucéran! Szálj le rólam! -löktem el mire lesütötte a szemét és szomorú arcot vágva úszott el tőlem. 
 - Hát jó... -mondta szomorúan. 
,, Mi baja van ennek? Mina nem ragaszkodott ennyire! Ez meg folyton a seggemben lóg... Tényleg minél hamarabb el kell küldenem magam mellől. Még a végén teljesen hozzám nő a kis hülye. ,, 
- Most megsértődtél? -sóhalytottam szemforgatva de választ nem kaptam. 
Csak el merült a vízben úgy, hogy épp hogy csak a haja látszott ki. 
- Rosszabb vagy mint az úri nők hallod?! Azok se hisztiznek így mint te! -szóltam utána mire egy pillanatra megfordult és haragos szemekkel nézett rám. - Jólvan akkor gyere ide dráma királynő! -sóhalytottam de csak még messzebb ment.
- Nem! Azt mondtad nem szereted! Akkor nem is zavarlak... 
- Ne kéresd már magad! Gyere ide! 
- Nem... -nyávogott. 
- Mondtam valamit te gyík! -mordultam rá mire kicsit össze rezzent de még mindig nem jött közelebb. 
- Ahj hogy az Isten nem bottal ver... -morogtam majd utána úsztam.
Ő nem mozdult csak megvárta míg oda érek. 
- Mit akarsz mit tegyek? -kérdeztem de nem válaszolt csak elfordult. - Ha megsímogatlak az jó lesz? 
- Nem kérek semmit... Nem akarom hogy kellemetlen legyen neked... -mondta keresztbe vetett karokkal.
- Jajj ugyan ne kéresd már magad! -mondtam majd símogatni kezdtem a vállát a kézfejemmel. - Ez tetszik ugye...? -motyogtam vörös fejjel.
Az érintésemre ő össze rezzent majd az eddig hideg bőre egy pillanat alatt vált tűz forróvá. 
- Ezek szerint igen... -mondtam majd átulról megöleltem.
,, Ez de ciki... Még sose öleltem meg pasit nem hogy pucéran! ,,
- Ne haragudj... Oké? Csak még furca ez nekem... -sóhalytottam mire ő ragyogó arcal felém fordult. 
- Szeretsz?! 
- Már megint ezt játszuk?! -morogtam mire megint bús komor arcottt vágott. -Jól van na! Sz-szeretlek oké? De ez szerintem egyértelmű... -forgattam a szemeimet vörös arcal. 
Ő erre csak kuncogni kezdett, majd teljesen felém fordult és szorosan magához ölelt. 
- Kirishima ne kezd megint! Ez már túl sok! -vörösödtem el. - Símogatlak ha az jól esik de ne ölelgess lény oly szíves...
- Rendben! Megegyeztünk! -kuncogott, majd vissza húzott a kiinduló pontra, ahol még sekély volt a víz és leült szorosan mellém a vízbe. - Na? Kapok még? -nevetett.
- Í-így nem esel kézre nekem... 
- És  hogy lenne jobb? -kérdezte mosolyogva. 
- S-sehogy! Haggyál! 
- Kérleeeeeek! 
- Jól van jól van...! Ülj be a lábaim közé.. De háttal! -morogtam mire mosolyogva tette amit mondtam.
- Így oké? 
- Ne nézz már így rám! -vörösödtem el. - Csak nézz előre és... ne beszélj! 
- Értete! -mondta majd kényelembe helyezte magát én pedig símogatni kezdtem az oldalát és a hátát. - Na...? Így jó? 
- Tökéletesen... -mondta majd éreztem ahogy ki rázza a hideg. 
Pár másodpercel késöbb a testhőmérséklete az egekbe szökött és elkezdett hátra felé dőlni egészen addig amíg a háta a mellkasomat nem súrolta. 
- Ez miért ilyen jó...? 
- T-túl közel vagy! 
- Nem baj... -nevetett halkan majd átra döntötte a fejét a vállamra. 
- Na jó ennyi elég volt mára! -ugrottam fel majd megindultam a part felé. 
- Csak így itt hagysz?! 
- Gyere te is! Nem tesz jót ha sokáig benne maradsz... 
- Hát jó... -kuncogott majd utánam gázolt. - Várj meg Bakugou! 
,, Soha többet nem érek hozzá... Ugyan nem láttam túl sok mindent de biztosra veszem hogy nem csak neki hanem a... a ,,micsodájának,, is tetszett a dolog... Ez undorító... ,, -rázott ki a hideg. 

A házban: 

-Tessék! Itt a ruhád! Lehet hogy egy kicsit nagy lessz rád le legalább van rajtad valami... 
- Köszi! -mosolygott majd öltözni kezdett. 
- Ma elviszlek valahova... 
- Tényleg?! Hova megyünk? 
- Nemsoká lesz egy bál és... keresnem kell magamnak rühát illetve párt... -mondtam miközben és is magamra szedtem a ruháimat. 
- Párt...? -nézett rám értetlenül. - Azt mondtad az nem megy olyan könnyen...
- Ez nem olyan pár! Nekem csak egy olyan pár kell akivel el tudok menni a bálig. 
- Ahoz miért kell pár? Én is el tudlak kísérni! Vagy Uraraka is ha lány kell... 
- Azért mert kell! Ez az előírás! Téged nem vihetlek mert pasi vagy, Urarakát meg azért nem mert őt már elhívta valaki. 
- Ki? 
- A neve Deku! Ő Uraraka báli kísérője is és az igazi párja is... 
- Nem szereted Dekut? 
- Nála jobban nem utálok senkit! 
- Felgyujthatom? -kérdezte pszihopata fejet vágva miközben a szeme fehérje feketére váltott. 
- Ezt meg hogy?! -akadtam ki.
- Hát... még nem tudom de majd csak ki találom. -mondta majd a szeme ismét fehér lett. 
- N-nem azt! A szemed fekete lett egy pillanatra! 
- Oh... nem tudom... De felgyujthatom Dekut? 
- N-nem gyujtunk fel senkit akit nem kedvelünk! 
- Miért nem? 
- Azért mert nem szabad. Nem bánthatjuk vagy ölhetjük meg az illetőt! Bármennyire is szeretnénk... -motyogtam el a végét. 
- Ha te mondod... -forgatta a szemit. 
- Na..? Akkor hössz velem segíteni? Kell valaki aki megmondja mit húzzak fel. 
- Persze! Örömmel! 
- Urarakát majd út közbe szedjük fel! Ő még nem látott téged így. Kíványcsileszek a reakciójára...
- Uraraka is jön? -szomorodott el. 
- Igen! Miért? Nem kedveled? Azt hittem bírod..
- Persze! Szeretem Urarakát. 
- Akkor meg mi a baj?
- Csak azt hittem kettesben leszünk.... 
,, Ez olyan furán hangzik... ,,

Később: 

- Uraraka! -intettem oda lánynak. 
- Oh... Szia Bakugou! V-vagy is... Sziasztok? -nézett rám értetlenül Kirishimát látva. 
Mikor közelebb értünk, uraraka a nyakamba borult, szorosan magához ölelet majd Kiri felé fordul és kezet nyújtott neki. 
- S-szia! A nevem Uraraka Ochako! Mi még nem találkoztunk. -mosolygott. 
- Kirishima! -kapott a lány kezéért a sárkány majd rázni kezdte azt. 
- Várj, mi?! K-kirisima??? -nézett rám kétségbe esetten Uraraka. 
- Rég láttalak Uraraka! -örvendezett. 
- B-bakugou ugye nem mondod komolyan?! -nézett rám kétségbe esetten. 
- Most mi a baj? -mosolyogtam. -Nem hagyhattam otthon! 
- Uraraka nem is mondtad hogy Bakugoun kívül mást is hozol. -jött oda mosolyogva hozzánk Deku... 
Amint megláttam a srácot megállt bennem az ütő.
- H-hát igen drágám én sem gondoltam hogy elhozza a barátját... -mondta fehér arcal. 
- Bakugou nem is tudtam hogy vannak barátaid... -nevetett mire a sárkány a kezét nyújtotta. 
- Kirishima! -mosolygott. 
- Midorilya Izuku! De szólíts csak Dekunak! -mondta mosolyogva mire a gárkány elkezdte szorítani a srác karját. 
- Áu áu áu áu áu! Ez fáj! -rántotta el Deku a kezét. 
- Bocsi! Képes túl lelkesedni! -mondtam majd elrántottam onnan a gyíkot. - Viselkedj! 
- Ő az? -nézett rám halálosan komoly arcal. 
- Igen de akkor sa viselkedhetsz így! 
- Miért nem? Nem kedveled! 
- De akkor sem szabad! A szemeddel meg kezdj valamit mielőtt meglátja! 
- Miért baj ha meglátja?
- Mert ő egy ember! Ahogy mindenki más itt a környéken. Nekik nem szabad megtudniuk hogy elfajzott vagy! Főleg nem Dekunak! Ő azonnal megölne téged! 
- Azért mert elfajzott vagyok?
- Igen! Úgy hogy viselkedj ember ként! Értve?
- Értve... -morgott. 
Miután sikerült vele megbeszélnem a dolgokat vissza is mentünk a párhoz. Deku kicsit félve nézett rám majd küzelebb jött hozzám. 
- Minden rendben van haver? Miről beszéltetek? -kérdezte majd a vállamra tette a kezét. 
- Nem vagyunk haverok! -söpörtem el a kezét. - És nem rád tartozik! -morogtam. 
- Hát jó... Akkor inkább induljunk! -mosolygott majd átba veregetett. 
- Ne érj hozzá! -morgott Kiri mire Deku kérdőn nézett rám. 
- Úgy ahogy mondja! -vigyorogtam mire Uraraka kuncogni kezdett de hamer abba is hagyta. 
- Mit mondtál neki rólam? Engem álltalába szeretnek az emberek... 
- Csak az igazat... 
- Csak azt ne mond hogy ez is valami béke aktivista mint te... -forgatta a szemeit. 
- Nem... Ő csak szimplán nem kedvel téged... -vigyorogtam majd megindultam a kitűzött cél felé. - Mehetünk? -szóltam hátra mire Uraraka mellém futott, Kiri pedig ugyan vissza vissza nézve Dekura, de követett minket. 
- Egész nap ezt fogja csinálni? -kérdezett kétségbe esetten Deku. -Mi ez valami véreb?! 
- Igen! Egész nap ezt fogja csinálni... -néztem hátra nevetve mire Kirishima is elmosolyodott majd hátra vicsorgott a srácra. 
,, Nem is olyan rossz ha az embernek van egy házi sárkánya... ,,