Szárnyaló Szerelem 1 [BEFEJEZETT]

23

Este: 

-Hova viszel? -morgott, miközben kétségbe esetten próbálta levenni a szeméről a kendőt amit még pár perce kötöttem rá. 
- Ne ne ne! -nevettem majd szorítottam a kötésen. - Ne vedd le! Meglepetés lesz! 
- Úgy tűnik nem szeretem a meglepetéseket... -motyogta. 
- Bírd ki még egy kicsit! Már csak pár lépés! 
- Ezt mondtad egy órája is! 
- Az az ,,1 órája,, körülbelül 3 perce volt. -nevettem. 
- Nem baj! Szedd ezt le rólam! Zavar hogy nem látok semmit! 
- Pillanat pillanat! -nevettem tovább majd megállítottam és magam felé fordítottam. - Rendben... Mostmár leveheted! -mosolyogtam. 
- Ah! Vágre! Mi tartott ennyi ideig? -morgott mire én forgatni kezdtem a szemeimet és megcsókoltam csak hogy elhallgasson végre. - Csendlegyeeeeen!  -motyogtam a szájába. 
- Ugye nem csak ennyit akartál? -nézett rám szigorúan. 
- Ahj...! Olyan gonosz vaaaaagy! 
- Te meg nyafogós! Na, mutasd mi az a nagy meglepetés vagy itt hagylak! 
- Rendben rendben! -nevettem majd elálltam a kilátás útjából. - Tadaaaaaaa! 
- B-bakugou... 
Egy éjszakai piknikkel készültem neki a közeli tóparton. Kivittem egy pokrócot, egy kevés ételt, poharakat és párnákat a nagyobb kénylem kedvéért. Aztán amikor mind ezzel megvoltam úgy rendeztem el őket hogy tökéletes látképet nyújtsanak. 
- Tetszik...? -kérdeztem halkan majd mögé kerültem és átöleltem. 
- Ez hülye kérdés! Már miért ne tetszene?! Imádom... -motyogta el a végét. 
- Ennek örülök... -mosolyogtam. - Mit szólnál hozzá ha itt kint töltenénk az éjszakát? 
- Örülnék neki! Olyan gyönyörű itt minden...
- Akkor foglald csak be! -nevettem majd a tó irányába toltam. 
Neki nem is kellett több. Azonnal lefutott a pokróchoz és elterült rajta. Pár másodpercel később pedig már kényelembe helyezkedve bámulta a csillagos eget. 
- Na? Milyen? -kérdeztem miközben helyet foglaltam mellette. 
- Mondd meg te... 
- Elképesztő! 
- De még ez a szó se megfelelő rá... Nem is lehet szóban kifejezni hogy mennyire szép ez a hely! 
- A szépségét talán nem, de a háládat kitudod nem igaz? -húztam halvány mosolyra a számat. 
- A hálámat? Ha jól tudom engesztelésként hoztál ide. -nevetett. 
- Igazad van. Hülye vagyok... -nevettem el magam én is. 
- Bár... A hálámat se nagyon tudnám szóban kifejezni... 
- Akkor? Hogy csinálnád? -mosolyogtam mire nevetni kezdett, felém hajolt és megcsókolt. 
- Valahogy így... 
- Nem rossz... 
- Tudom... -nevetett. - Szeretlek... 
- Én is téged gyagyás... 
Kicsit később aztán megvacsoráztunk, vissza fészkeltük magunkat  az ideiglenesen kijelölt ,,ágyba,, és tovább néztük a csillagos eget. Az az néztük volna ha neeeem...
- Gyere fürdeni! -ugrott fel mellőlem Kiri. 
- M-mi? -nevettem. - Most? Együtt? 
- Persze! Még is, hogy máshogy? -nevetett fel ő is. 
- Én nem is tudom... Jó ötlet ez? 
- Miért ne lenne az? Úgy is kíványcsi vagyok már hogy nézel ki ruha nélkül... -húzta kacér mosolyra a száját. 
- Pedig nem vagyok egy nagy durranás... -nevettem.
- Nem baj! Akkor is érdekel! Nem ér hogy te láthattál engem de én nem láthattalak téged... 
- Egyszer te is láttál! A kis tónál... a ház mellett... 
- Én nem láttam semmit mert takaróztál te genyó! -modta sértődötten majd vádlin rúgott. 
- Ennyire érdekellek? -nevettem majd beadtam a derekamat, felkeltem és oda sétáltam hozzá. 
- Talán nem úgy tűnik? -kérdezte kaján vigyorral a száján mire én elnevettem magam és elkezdtem lehámozni róla a felsőjét. 
- Deee! Nagyon is úgy tűnik! 
Cselekedetemre felcsillantak a szemei és mohón kezdte el lefejteni rólan ruha darabajimat.
 - Hé hé hé! -fogtam meg csuklóját nevetve. - Hova ez a nagy sietség? 
- Csak félek hogy meggondolod magad... -mondta enyhén vörös arcal.
- Most nem... -mosolyogtma rá majd szájon csókoltam.
Ekkor ő még nem tudta min jár az eszem... 
- A nadrágot is! -kapott az övemhez mire én csak mégjobban elpirultam. 
- Kirisima nyugi! -nevettem. - Nem tűnök el! Nem kell kapkodnod! 
- Jó jó csak... Bocsi... 
- Nem baj! -nevettem majd kezeit vissza helyeztem az övemre. - Csak nyugodtan...  -mondtam mire ismét felcsillantak a szemei. 
Miközben ő az övemmel bíbelődött én a mellkasomra húztam a fejét és mesztelen hátát kezdtem el símogatni. 
- Na végre! -örült meg a sikerének majd kétségbe esetten próbálta meg leszedni rólam a ruha darabot. 
- Kirishima! -nevettem fel hirtelen.
- T-tudom! S-sajnálom... -pirult el majd elengedte a nadrágomat. 
- Csak finoman! Így nincs benne semmi buli! -mondtam majd közelebb húztam és óvatosan a fenekére vezettem a kezemet. 
Ő erre a cselekedetemre kicsit össze rezzent és érdeklődve nézett hátra, hogy mit csinálok a kezemmel. 
- Nem tetszik? -bizonytalanodtam el. 
- De de de! Csak nem szoktam meg ezt tőled.... -nézett rám gyanakvóan. - De egész jó érzés! Asszem... -nézett hátra ismét mire én felnevettem. 
- Olyan kis aranyos vagy... -mosolyogtam, majd én is neki álltam lefejteni róla a nadrágját. 
- Ennél... cikibb helyzetet nem igen tudok... elképzelni... -vörösödtem el mikor már egy szál allsóba álltunk egymás mellett. 
- Ciki? Mi ezen a ciki? -nézett rám értetlenül. 
- Bazd ki néha... Néha úgy irigyellek azért mert nincs szégyenérzeted... 
- Szégyen érzet? Mit kéne nekem szégyelnem?
- Tudod... Nem egy normális dolog amit most mi csinálunk... 
- Tudom! De mit kell szégyelni? 
- Semmit csak... Kicsit zavarban vagyok... -vörösödtem el.
- Mitől? 
- Tőled! 
- Ömmm... bocsi? 
- Jajj nem úgy! -nevettem. - Csak tudod... Ezt neked még is hogy a fenébe kellene elmagyaráznom? 
- Ömmm... nem tudom mivel nem tudom mit akarsz mondani... -nézett rám értetlenül. 
- Oké... Hát... A férfiak úgye szeretik a nőket és a nők pedig szeretik a férfiakat. És ugye van hogy valakinek a lelke vonz és van hogy a teste... És... huh... ezt nehezebb elmondanom mint gondoltam... 
- Mostmár kíváncsivá tettél! -nevetett. 
- Hát... Tetszik ahogy kinézel! Nagyon! Izmos vagy és... gyönyörű.... És ha látom a tested zavarban leszk tőle mert... mert hatással van rám és ez ciki... Ha pedig te látsz engem attól szintén mivel... ÁH! Olyan ciki erről beszélnem... 
- Tetszik a testem? -kérdezte majd végig nézett magán.
- Igen! Nagyon... 
- Nekem is a tiéd... De nem vagyok zavarban....
- Mert nincs szégyen érzeted! 
- Neked sincs okod szégyenlősködni! Tökéletesen nézel ki! 
- Oké de... Olyan fura ez most. Itt állsz előttem alsóban és én... én... hah... -sütöttem le a tekintetemet. 
Még a szemébe nézni se voltam képes. Olyan kellemetlenül éreztem magam. 
,, Beindít Kiri látványa pedig még csak a nadrágja és a pólója került le... Mi lesz itt...? ,, 
- Tudod mit? Majd jössz ha össze szedted magad... -mosolygott majd hátat fordított nekem, lekapta magáról a ruha darabot és megindult a víz felé. 
- Bazd ki, bazd ki, bazd ki!!! -kaptam kezemet a szemeim elé. 
,, Már ennyitől teljesen ki vagyok... Mi van velem?! Új ez még nekem... ,, 
- Na? -kiáltott ki nekem a partra. - Nem jössz? Ha akarod hátat is fordítok neked amíg bejössz! -nevetett. 
- Azt megköszönném! -nevettem mire ő hátat fordított én pedig vettem egy hatalmas levegőt, tovább vetkőztem és én is megindultam a viz felé. 
- Na? Nézhetek? -nevetett mire én elmosolyodtam. 
- Ahan... -motyogtam oda neki mire irtelen megfordult és oda úszott hozzám. 
- Azt hittem be se jössz. 
- Hidd el! Gondolkoztam rajta! -nevettem. 
- Nem értelek! Semmi okod nincs arra hogy így viselkedj! Tökéletes vagy Bakugou...
- Nem azért csinálom mert nem vagyok megelégedve magammal hanem azért mert ha már csak magam el képzellek mesztelenül azonnal máson jár az eszem! 
- Min? 
- A szeretkezésen! -vörösödtem el. 
- Oh... Szóval ezért nem akartál...?
- Igen! -szakítottam félbe. 
- O-oh... -vörösödött el. -Sajnálom ha kellemetlen helyzetbe hoztalak! Így biztos nem lehet neked könnyű... Sajnálom! 
- Nem nem! -símítottam végig azarcán. - Semmi baj! Tényleg... Kicsit nehezen ment az ,,indulás,, de oké vagyok! Tényleg!
- Pedig még Minával beszéltünk is erről! Nekem meg nem esett le mi bajod... Teljesen kiment a fejemből...
- Mi? Beszéltetek? Miről pontosan? 
- Tudod amikor a vadászok szállásán voltunk és egy ágyban aludtunk neked meg a...
- Rendben! Rendben! -csitítottam. - Mostmár emlészek! Ne folytasd kérlek! 
- Persze! -nevetett. - Bocsi! 
- Nem baj...
- De ha... Neked ez... ,,kellemetlen,, akkor még is miért...? 
- Mert beszélgettem Todorokival... -motyogtam. 
- Tényleg? És... még is miről? Miért? 
- Jött nekem egyel. Azt mondta hogy ha megengedem hogy beszélhessen Midoriyával, kérhetek tőle bármit. Akármit! 
- Akármit? És mit kértél tőle? 
- Infót...
- Miről? Kérlek ne húzd már az agyamat! Mondd el! -boxolt vállon. 
- Megkérdeztem tőle hogy hogy csinálták Dekuval... -motyogtam mire felém kapta a tekintetét. 
- E-elmondta...? 
- Ahan... -mosolyogtam halványan. 
- És... akkor mi? Csinálhatjuk? Úgy értem... mi is tudunk szeretkezni? -csillant fel a szeme. 
,, Olyan zavarba ejtő ahogy mondja... ,, 
- Igen! És azért hagytam hogy idáig elmenyjünk mert úgy gondoltam ez lenne a tökéletes alkalom rá de... Mikor elkezdtél levetkőzni én elkezdtem gondolkozni...
- Min? 
- Azon hogy fiatal vagy és... 
- Fiatal? Már az is számít hogy mennyi idős vagyok? 
- Nekem igen! Kicsi vagy még ehez... 
- Kicsi? Ha lány lennék nem lenne baj a korom? 
- Nem erről van szó! Ha lány lennél akkor is elgondolkoznék a dolgon...! Ez nem egy olyan dolog amit egy gyerekkel akarok csinálni... 
- De hát épp olyan fejlett vagyok mint te! -nézett végig magán. 
- Nem a külsődről beszélek hanem az agyadról! Túl fiatal vagy még ehez! És ezt pár percel ezelőtt is bebizonyítottad! Bár abban se vagyok biztos hogy évekkel később akarom majd ezt veled csinálni... -vakartam meg a tarkómat.
- Miért? Mi baj van velem? 
- Veled semmi csak... Asszerint amit hallottam ez nem egy kellemes dolog. Pontosabban neked nem az... 
- Akkor meg miért csinálnák a párok? -nevetett. 
- Azt elfelejted hogy mi nem egy átlagos pár vagyunk! A férfiak kicsit máshogy csinálják... -vörösödtem el. 
- Szóval azt mondod fájni fog...? -nézett rám értetlenül. - Vagy mi mástól féltessz ennyire? 
- A fájdalomtól... -motyogtam. - Nem akarok neked fájdalmat okozni csak azért hogy nekem jó legyen... Bár ezt hamarabb is kitalálhattam volna... Nem szabadott volna idáig elmennem... 
- Engem nem érdekel hogy fáj! Veled akarok lenni Bakugou...! 
- Tudom... De akkor is féltelek... Fiatal is vagy és fiú is... A lehető legrosszabb kombó... 
- Ne gondolkozz ezen! Nem lesz bajom! Kérlek próbáljuk meg! 
- Nem is tudom... Biztos vagy te ebben? Még azt se tudod miről beszélek...
- Teljesen! Nem lesz baj... Ha meg még is akkor abba hagyjuk! Rendben? -mosolygott rám barátságosan mire én is elmosolyodtam. 
- Rendben... legyen... -mosolyogtam majd magamhoz húztam és megcsókoltam. - Gyere! Menjünk ki a partra, gubozzunk be és csináljuk ott! Benne vagy? 
- Ha ott jobb! -nevetett. - Bár még mindig nem tudom hogy mit fogunk csinálni... -nevetett zavartan miközben óvatosan a feneke alá nyúltam és felvettem az ölembe. 
- Majd elmondom! De ha nem tetszik a dolog akkor mond! Rendben? 
- Rendben rendben! De ne ilyesztgess már ennyit vagy külömben tényleg baparázok! -nevetett. 
- Sajnálom! Tényleg! Nem akarlak megilyeszteni, csak... Kicsit izgulok, és féltelek... 
- Miért te izgulsz ha nekem fog fájni? -nevetett. 
- Mert féltelek... Nem akarom hogy fájjon... 
- Ne agyalj ezen! Inkább menjünk ki! -mosolygott mire én nevetni kezdtem és kimentem vele a partra. - Na de így? Én nem így gondoltam! -nevetett. 
- Nem mind1 az neked hogy megyünk ki? Nekem kell cipelnelek! -nevettem. 
- Ha ennyire zavar akkor végképp tegyél le! -kuncogott. 
- Annyira nem gáz... -mosolyogtam majd ismét megcsókoltam és tovább mentem vele a part felé. 
Mikor végre sikerült kiérnem vele, óvatosan letettem a pokrócra, bele dúrtam vörös hajába és vigyorogni kezdtem. 
- Mit mosolyogsz? -nézett fel rám érdeklődve miközben kezét a vállamra vezette. 
- Olyan gyönyörű vagy... 
- Most gyönyörködni jöttünk ki vagy szeretkezni? 
- Ne ronds már el a pillanatot! -nevettem. - Csak össze kell magam szednem! Adj pár percet...
- Mostmár kezdek tényleg megilyedni... -nézett rám zavartan. - Kezdjek félni? 
- Jajj ne ne ne! Semmi baj csak... csak béna vagyok! Sajnálom... 
- Nem baj csak ne ilyesztgess kérlek... -mosolygott rám zavartan cékla vörös fejjel. 
- Nem akartam! sajnálom... Tudod mit? Csináljuk! Nem húzom az időt! 
- O-oké de előtte beavatnál hogy mit is fogunk csinálni? 
- P-persze...  Szóval az úgy van hogy...