Szárnyaló Szerelem 1 [BEFEJEZETT]

14

- F-férfi?! -akadt ki a lány.
- Igen. Férfi! –ismételtem meg, miközben a papírt vizslattam.
- D-de hát... Ez lehetetlen! Nem lehet férfi! Biztos, hogy jó emberre gondolsz?
- Csak egy Todoroki Shoto van... És az egy férfi Hibrid...
- Te nem vagy ezen kiakadva?! Hogy lehetsz ennyire nyugodt?! –boxolt vállon.
- Csak gondolkozok! –morogtam.
- Még is min?!
- Azon, hogy... Áh... Nem is tudom, mit gondoljak... -sóhajtottam majd letettem magam mellé a levelet a párnámra. – Jól ismerem Dekut és... nem hinném, hogy befeküdne egy Hím Hibrid alá... Lehet, hogy a nővére írta a levelet...
- Egyre jobb... -forgatta meg a szemeit, majd legyezgetni kezdte magát.
- A nővére, Fuyumi... Hibrid, még is teljesen olyan, mint egy ember... -agyaltam hangosan. – Talán megtéveszthette Dekut... Nem tudom.
- De hát... Miért használta volna az öccse nevét a levél küldéshez?
- Fogalmam sincs...
- Tudsz nekem mesélni egy kicsit erről a Todoroki gyerekről? –csúszott közelebb.
- Biztos ezt akarod? Lehet rá kéne hagynod és...
- Tudni akarom, hogy miért jobb nálam! –vágott közbe.
- Uraraka te tökéletes vagy! –mosolyogtam – Nálad nem lehet jobb semmiben! Szerintem Deku se gondolta komolyan ezt az egészet... Már amennyiben ez a levél nem kamu! –mutattam a papírlapra.
- Bakugou! Kérlek! Megérdemlek ennyit nem? –nézett rám boci szemekkel, aminek és soha nem tudtam ellent állni.
Olyan édesen tudott időnként nézni, hogy legszívesebben akkor ott helyben megcsókoltam volna. De persze nem lehetett... Már szinte a kezdetektől fogva ott volt neki Deku...
- Hát rendben... Ha ennyire akarod... -forgattam meg a szemeimet, majd ,,mesélni kezdtem,,. – Todoroki... Hol is kezdjem...?
- Talán a legelején! Van időnk és én mindent tudni akarok! Na meg... Jó végre egy kicsit kettesbe beszélgetnem veled... Olyan rég volt már, hogy így együtt voltunk.
- Hát jó... Todoroki Shoto apja, Todoroki Enji, egy hatalmas erejű Elfajzott volt... És természetesen még mindig az! A környékén lévő összes embert lemészárolja kivétel nélkül és a nálánál sokkal gyengébb Elfajzottak se kíméli... Egyszóval... egy veszedelmes bestia. De gondolom erre te is rá jöttél... Shoto anyja pedig... Egy egyszerű ember aki rosszkor volt rossz helyen. Még amikor Enji fiatalabb volt bele szeretett ebbe az ember nőbe és elrabolta az otthonából. A nőnek pedig... Muszáj volt azt tennie amit Enji mond hiszen ha ellenszegült a férfi megbüntette. Úgy hogy... szerintem mondanom se kell, hogy hogy hoztak össze 4 gyereket...
- 4 gyerek? Szerencsétlen nő... -sütötte le a szemét.
- Jaja! Gondolhatod milyen rossz érzés lehetett számára ránézni azokra a gyerekekre, akik az ő a fogva tartójára emlékeztették...
- Borzalmas lehet...
- 3 fia és egy lánya született. Touya, Fuyumi, Natsuo és Shoto... Touya teljesen az apjára hasonlított míg Natsuo és Fuyumi tiszta anyjuk voltak. Aztán ott volt Shoto, a tökéletes hibrid. Viszont ő látva, hogy az apja mit tett az anyjával... egyszerűen megutálta Enjit! És természetesen a bal oldalát is, mivel az az apjára emlékeztette... Úgy, hogy hiába született apja hatalmas erejével, nem használja. Teljesen elnyomja és emberként éli a minden napjait. Ja és majd elfelejtettem! Írtja az elfajzottakat, mivel mindben az apját látja... Kb ennyi.
- Szerencsétlen gyerek...
- Annyira már nem gyerek! Van vagy 50 éves, de persze nem öregszik...
- És az anyja? Vele mi lett?
- Enji megölte...
- Mi?! –akadt ki. – Még is miért? Ha egyszer bele szeretett...
- Bele szeretett de a nő nem viszonozta az érzéseit... Azt hitte ha csinálnak pár gyereket jobb lesz a helyzet, de természetesen semmi nem változott. Aztán egy nap a nő ellen szegült neki. Meg akart szökni... Enji ekkor rá jött, hogy a nő sose fogja szeretni. De ahelyett, hogy elengedte volna inkább megölte, azzal az indokkal, hogy: ,,Ha nem lehet az övé, akkor ne legyen senkié,, -sóhalytottam.
- Szerencsétlen srác... Bonyolult élete lehet...
- Az nem kifejezés...
- Honnan tudsz ennyi mindent róla?
- Mikor kijártam a városból sok mindent hallottam az elfajzottaktól... Na meg persze össze is futottam vele egyszer kétszer. Megpróbált megölni. –nevettem. – De hamar rájött, hogy emberként nem fog tudni végezni velem, ezért inkább hagyott futni. De persze nem az volt az utolsó alkalom, hogy össze futottunk. Szinte rendszeresen találkoztunk az erdőben. Az elfajzottaimat kereste, de sose talált rájuk. Egy idő után felhagyott a keresésükkel és... utána nem láttam a környéken...
- Nekem erről miért nem meséltél azelőtt? –nevetett.
- Nem akartalak téged ilyen storykkal untatni! –nevettem el magam én is.
- Untatni?! Ne nevettess már! Tök érdekes életet éltél a falon kívül is és belül is... Mindig is csodáltam, hogy hogy vagy képes mindig a dolgok közepébe csöppenni... -mosolyodott el. – Elképesztő vagy Bakugou...
- Köszi... -pirultam el.
- Deku meg kapja be ha lecserélt egy tudathasadások Hibridre! –nevetett.
- Ne mondj ilyet! Hiszen nem tudod biztosra hogy mi történt... Majd az ő storyját is hallgasd meg...
- Megfogom! De ha ez a levél igaz, nem hinném, hogy ezek után képes lennék őt ugyan úgy szeretni, vagy megbocsájtani neki... -húzta el a száját. – Én ezt a ,,megcsalás,, dolgot elég komolyan veszem...
- Azt látom! És igazad is van, de addig ne csinálj hülyeséget, amíg nem hallgattad meg Dekut is! –löktem meg. –Nem bírom a srácot, de ez az igazság...
- Hülyeséget? Mint például? –húzta féloldalas mosolyra a száját.
- Pl ne dobd ki addig, amíg nem tud neked térden állva könyörögni. –nevettem, mire ő belőle is kitört a röhögés.
- Ez is hülyeségnek számít? –mosolygott majd az arcomra vezette a tenyerét, maga felé fordította azt és szájon csókolt.

Nyugi gyerekek! Nem kezdek el UraBakut írni!