Szárnyaló Szerelem 1 [BEFEJEZETT]

4

3 héttel később: 

,, Teltek, múltak a napok... Kirishima pedig egyre nagyobb lett és egyre jobban hozzám nőtt. A végén már nem is fért el a padláson, kicsempészni pedig nem tudtam egy ekkora állatot a városból. Túlságosan feltűnő lett volna. Még este is... ugyan is nem tartotta meg azt a szép ében fekete színét. Ahogy nőni kezdett a pikkejei láng vörössé váltak. Bár... nem is akartam kivinni a városból... Nem bírta volna ki ott egyedül. Annyira hozzám nőtt hogy képtelen volt meglenni nélkülem. És az igazat megvallva és is nagyon megszerettem... Uraraka szerint még sose látott olyan boldognak mint amikor a sárkányommal vagyok... 
Három hét alatt rengeteg minden változott de... ő ott volt nekem és ez pont elég volt. Tudtam hogy nem leszek képes elengedni őt... ,,
- Kirishima? -suttogtam majd bekukkantottam a régi csűrbe ahová elrejtettem az állatot. - Kirishimaaaaa? Hova bújtál? Egyáltalán hogy tudsz elbújni?! -nevettem majd a tenyeremmel fényt gyútottam hogy jobban lássak az éjszakában. - Kiri! Hoztam enni! Hát az se érdekel? 
,, Ez furcsa... ilyenkor már rég a nyakamba szokott ugrani... Csak nem ment el? Nem... az képtelenség hiszen még sose csinált olyat. ,, 
Hirtelen mozgolódást hallottam a hátam mögül. De nem egy sárkányét... Tudtam hogy ez egy ember lesz... Felemeltem hát a haromat és a hang irányába tartottam. 
,, Ez a valaki már látta hogy van képességem. Akár robbanthatok is előtte haa szükséges... ,,
- Tudom hogy itt vagy... -morogtam. - Hallak... Bárki is vagy gyere elő! -mondtam de nem kaptam válszt. 
Nem reagált semmit de a mocorgást továbbra is hallottam. 
- Nem mondom mégegyszer. Ha nem akarsz meghalni told elő a segged! 
Választ tobábbra se kaptam. Viszont nem is robantottam. Nem akartam mert mi van ha csak egy gyerek aki megilyedt tőlem? Nem akartam megkockáztatni ezt, inkább megindultam a hang irányába. Mikor oda értem megvilágítottam az emberünket aki... anyaszült mesztelen volt. 
- Uram Isten! -kaptam a szememhez hirtelen. 
,, Várjunk ez egy srác! Miért takarom a szememet? ,,
- Ki vagy te? -morogtam miközben próbáltam nem rá nézni. -És mit keresel itt? És miért nincs rajtad ruha?! 
A srác nem szólt semmit. Csak állt ott velem szemben és engem bámult. Nem úgy tűnt mint aki félne tőlem... Inkább úgy tűnt közeledne de nem érti a helyzetet...
- Kérdeztem valamit! Talán nem tudsz beszélni? Mondj már valamit!!! -kiabáltam rá mire össze rezzent. 
Vettem a bátorságot hogy jobban szemgre vegyem. Közelebb mentem hozzá majd megvilágítottam a testét. Pikkelyek borították néhol... Volt az arcán, a könyökénél, a mellkasán és a lábán is.
- Elfajzott vagy igaz? Bár ezt abból a lángvörös hajadból is kitalálhattam volna... -mondtam majd kattant egyet az agyam. 
,, Lángvörös haj... És pikkelyek! ,, 
- K-kirishima?! -lepődtem meg majd azonnal el is estem. 
Mikor meghallotta a nevét azonnal kapcsolt, elmosolyodott és közeledni kezdett felém.
- Maradj ott! -kiabáltam rá mire össze rezzent és megállt előttem. 
,, Még is mi a fene ez?! Át tud változni?! Mina ilyet nem tudom! Vagyis... én nem tudok róla... Lehet ez lenne a képessége.? ,,
- S-sajnálom... Nem akartalak megilyeszteni csak... Furcsa az nekem, érted? Tegnap még egy több tonnés vadállat voltál most meg egy... ember... Sajnálom oké...? Gyere ide! -mondtam mire félve ugyan de megindult felém. 
Legugolt mellém majd óvatosan hozzám dörgölte a felét és elmosolyodott. Én pedig kétségbe esetten próbáltam elhúzódni vagy legalább nem arra figyelni hogy pucér... 
- Bakugou... -hallottam rekedtes hangját. 
- Mi?! Te beszélsz is?! Akkor meg minek szopatsz itt?! 
- Még... elég... -kezdett bele a mondttba de minden egyes szó kiejtése előtt elgondolkozott. - Nehezen... állnak a... szavak a... nyelvemre! -nyögte ki nagy nehezen. 
- Ezek szerint jól mondta Uraraka. Végig tanultad a beszédet! 
- Igekeztem... -mosolygott, majd hozzám bújt. 
- N-ne ezt ne! -toltam alrébb idegesen. 
- Mi a baj? -nézett rám értetlenül. 
- Így hogy ember vagy ez... elég érdekes... 
- Miért? Eddig szeretted ha hozzád bújtam... és... fordítva is... 
- De akkor még nem emberi testben voltál! 
- Pedig azt hittem ha... egy... méretüek vagyunk.. akkor csak jobb lesz a helyzet... -mosolygott. 
- Nekem ez így kellemetlen... -mosolyogtam kínosan. 
- Uraraka is hozzád bújt tegnap... -nézett rám értetlenül. 
- De Uraraka lány! Te meg pasi és.. és meztelen... -vörösödtem el. 
- A pasik nem bújhatnak? 
- Ez... ez... ez banyolult! -nevettem. 
- Hát rendben... -sóhalytott. 
- Ki kéne vinnem téged innen... -mondtmam majd az ajtó felé fordultam. 
- Haza mehetek veled?! -csillant fel a szeme. 
- Nem hagylak itt! Már felférsz így a padlásra... 
- De jóóó! -vigyorgott majd rám vetette magát. 
- Kiri ne csináld ezt! N-nem szabad! -morogtam rá. 
- B-bocsi csak... Annyira örülök neked Bakugou! Végre haza... viszel! -mondta majd felugrott a földről és elindult az ajtó felé. 
- Te meg hova mész?! -estem kétségbe. 
- H-hát... haza! 
- De így nem mehetsz ki! Nincs rajtad ruha! -mondtam mire csak értetlenül nézett rám. 
- Az miért baj?
- Nem mehetsz ki az utcára így! 
- De te is így fürdessz...
- Az teljesen más! 
- O-oké... De nekem nincs semmim...
- Nesze! -vágtam hozzá vörös fejjel az ingemet. - Tekerd a derekadra! 
- Azt meg hogy? 
- Ne hogy már nekem keljen téged felöltöztetni is! -morogtam. - Csak tekerd magadra úgy hogy ne látszódjon a...  farkad... -vörösödtem el. 
- Van farkam? -kérdezte majd forogni kezdett. 
- Nem! Az ami.. az ami a lábad között van... azt hívom annak... 
- Tényleg? Multkor még egész máshogy hívtad amikor bele ugrottam az öledbe... 
- N-nem tudsz elhalgatni?! -kérdeztem paradicsom vörös arcal majd megindultam haza. - Gyere! -szóltam oda neki, mire ő mellém ügetett és hozzám dörgölőzött. 
- Ne csináld ezt! Mások előtt még csak hozzám se érj! 
- M-miért? 
- Mert nem szabad! 
- Hát oké... -sóhalytott és alrébb állt. 
- Még jó hogy este van és alig van kint valaki... -motyogtam. 
Miután vissza értünk, észrevehetetlenül surrantunk fel az emeletre majd zártam le a fel vezető utat hogy még véletlen se tudjon minket meglepni senki.  
Mikor már biztosra vettem hogy nem keltettük fel a munka adót, feltápászkodtam a földről és kerestem egy régi takarót amit rá adhattam Kirire. 
- Nesze! -mondtam majd rá terítettem a takarót. - Majd holnap szerzek neked ruhát. Most csak ezt tudom oda adni... Legalább nem fogsz fázni... -mondtam. 
Mikor rá terítettem sikerült végig húznom a vállán a kezemet, így éreztem hogy milyen forró is a bőre. 
- Bár lehet nem lesz rá szükséged... Olyan forró vagy mint a kályha...
- Most már szabad? -kérdezte lelkesen.
- De micsodát? -néztem értetlenül. 
- Itt nem lát senki! És még ,,ruha,, is van rajtam!
- A-akkor se kellene.... -motyogtam.
- Jajj kérlek! Csak egy kicsiiiit... -nyafogott mire és körbe néztem és hatalmasat sóhalytottam. 
- Ahj! Legyen! -adtam meg az engedélyt mire ő azonnal rám is vetette magát. - Finomabban! Ne durváskodj! -szidtam le.
- B-bocsi... -mondta majd a kezem alá bújt. 
- Most miért nézel rám így? 
- Szeretsz Bakugou? -kérdezte mosolyogva. 
- E-ez meg micsoda kérdés?! 
- Naaaa! Kérlek! Mond hogy szeretsz! 
- E-ez olyan kellemetlen...
- Miért? Mert ,,pasi,, vagyok? -nézett rám kíváncsian.
- P-pontosan! 
- Akkor nem szeretsz? -szomorodott el.
- M-mi!? D-dehogy nem szeretlek! Nagyon is szeretlek csak ezt... nem szabad így kimondani mert furán hangzik.
- Az hogy szeretsz? 
- I-igen...
- De Urarakát is szereted nem? 
- Igen de neki se szoktam mondani. Mert neki se lehet....
- Miért? Ő is pasi?
- N-nem!!! Csak neki már van párja....
- Párja? 
- I-igen, párja. Az az ember lehet a párod akit nagyon szeretsz! Mindennél jobban! De mivel Urarakának már van párja... és nem szerethetem... 
- Neked is van párod? Hogy nem szerethetsz engem...?
- Nem nekem nincsen. Te csak azért nem lehetsz a párom mert pasi vagy. És nekem csak lány lehet a párom. Érted?
- Az ellenkező nem? Mindenkinek a másik nem? 
- Igen! 
- De te azt mondtad szeretsz! 
- Igen de nem úgy... Ahj! Két féle szeretet létezik! A ,,szeretet,, és a ,,szerelem,,. Ha valakit szeretsz az olyan mint ahogy én szeretlek téged. Ha viszont Szerelmes vagy az... az azt jelenti hogy a másik embert a párodnak akarod tudni. De szerelem csak férfi és nő között lehet... Érted?
- A-azt hiszem igen... -szomorodott el. - És neked miért nincs párod? Ha Uraraka már nem lehet a tiéd akkor miért nem keresel mást? 
- Most komolyan erről akarsz beszélni?! 
- Csak próbálom megérteni... 
- Ahj! Hát... Nem tudom, oké?! Ez nem úgy megy hogy csak úgy keresel valaki mást. Nem lehetsz szerelmes mindenkibe! -morogtam.
- Akkor most magányos vagy...?
- Nem... Vagy is... Az voltam de itt vagy te és... Mostmár nem vagyok az.
- Ennek örülök! -mosolygott majd rámvetette magát és elterített a földön. 
- Te meg mi a fenét csinálsz?! 
- Megszeretgetlek!
- Hogy mit csinálsz!?
- Megszeretgetlek! Olyan szomorúnak tűntél! Ha én voltam szomorú te mindig megszeretgettél! -mondta majd átölelte az oldalamat, lábaival körbe fonta az enyéimet majd fejét a mellkasomon pihentette. - Jobb? -kérdezte halkan majd ásítani kezdett. 
- N-ne! Túl közel vagy...! -vörösödtem el. - Én nem tudok így aludni! -mondtam de választ nem kaptam. 
,, Elaludt... Szuper... Ezek szerint így kell aludnunk ma? Csak mert lvakarni biztos nem fogom tudni magamról! ,, -sóhalytottam majd végig símítottam a vállán. 
- Jó ést én kis pikkely gombocom... -forgattam meg a szemeimet majd engem is elnyomott az álom...