Szárnyaló Szerelem 1 [BEFEJEZETT]

30

Egy hónappal később: 

,, Már megint itt az idő... Ezt nem hiszem el! Enji mint ha csak minket keresne... Éppen hogy sikerül kiheverhünk a történteket és más megint menekülhetünk előle... Utálok menekülni... Harcolni akarok! De persze pontosan udom, hogy alul maradnék... Így pedig értelmét veszi az egész... 
Hova kéne menni? Hol nem alálhat ránk? Hol van az a hely ahova nem tud minket köveni? Olyan nincs... Amekkora területeket elfoglalt eddig kétlem hogy lenne olyan hely amiről ő nem tud... ÁHHH! Miért ilyen bonyolult minden?! Miért velünk örténik meg mind ez?! Hónapok óta mindegyikünk csak szenved... Mikor lesz már ennek vége? ,, 
- Bakugou... Lassan indulnunk kellene... Az apám egyre közelebb ér hozzánk... -moyogta Todorki. 
- Tudom... Észre vettem... 
- Hova menjünk most? 
- Nem tudom! -emeltem meg a hangomat. - Tényleg nem tudom... Már nem igen ismerek olyan helyet ami biztonságos lenne számunkra... 
Erre ő nem válaszolt semmit. Csak némán halgatot és közelíteni kezdett felém. 
- Nekem... lehet hogy van egy ötletem... 
- Még pedig? 
- Hova vited az elfajzoakat? 
,, A menedék hely? ,,
- Egy menedék helyre... Messze innen a hegyek lábához! -motyogtam. 
- Oda vittél mindenkit? 
- Akit csak tudtam... A várostól nem messze volt a gyüjtő pont ahol egy Kurogiri nevű férfi felvete az elfajzottakat és portálok segítségével elszállította őket oda...
- Te jártál már ezen a helyen?  
- Nem mondhatnám... Tudom hogy létezik és hogy merre van de én soha nem akartam oda menni... 
- Értem... És mit gondolsz...? Biztonságos lehet az a hely számunkra is? Megtalálna ott minket az apám? 
- El akarsz menni oda? 
- Már hely nekem se jut eszembe... De szólj ha van ötleted! 
- Nincs... 
- Akkor... Csak az a hely maradt... Mit gondolsz biztonságos? 
- A hely el van rejtve és erre az egyik elfajzott képességét használják. Mind ezek mellett pedig körbe van véve egy hatalmas erőtérrel hogy senki ne mehessen be engedély nélkül... 
- Ez szuper! Akkor nem találnának ránk! -örült meg. 
- Nem hinném hogy beengednek minket... -sütötem le a tekintetemet. 
- Ugyan miért nem? Csak nehogy azt mond hogy össze vesztél az ottani nagyfőnökkel...
- Nem erről szó sincs csak... Vannak szabájok... 
- Mégpedig? 
- Nem csípik a sárkányokat... 
- Miért? 
- Mert elég heves ermészetük van... Ott béke van és nyugalom... Viszon a sárkányok nem arról híresek hogy békés lények lennének... Ők onnan ki vannak iltva. Velünk pedig 3 is van... Azán itt vagy te! A gonosz démoni nagyúr fia aki elfajzottakat írtott éveken keresztül! Midoriyáról nem is beszélve... Na és Touya! Nála rosszabb kombót el se tudok képzelni. Ha oda mennénk csak engem, Urarakát és Mitsuyot engednék be. Már pedig én nélkületek egy tapottat se megyek... 
- Máshol viszont nincs nyugtunk... 
- Ezzel én is tisztában vagyok... 
- Próbáljuk meg hátha! Ha meg nem akkor megyünk tovább! Mit szólsz? 
- Unok már menekülni... 
- Harcolni akarsz? -kérdezett vissza halkan. 
- Akarok de tudom hogy nem nyerhetek... -morogtam majd felkeltem a földről. - Kezdjetek el pakolni! Minnél hamarabb el akarok indulni hogy ne keljen hajszolni a lovakat. Ekkora súllyal már én se szivesen rohangálnék... 
- Akkor irány a menedék? 
- Irány a menedék... -moyogtam mire ő elmosolyodott és a kilyárat felé vette az irányt. 
Mikor ő kiért Kiri válotta befelé. 
- Kirishima! -döbbentem meg. - Neked nem volna szabad most mászkálnod! -rohantam oda hozzá. 
- Unom már hogy folyton csak ülök a seggemen! Nekem is kell egy kis mozgás! 
- De előte nekem kellene szólnod! 
- Jöttem szólni! -mosolyogtt. 
- Gyagyás... -motyogtam halvány mosollyal az arcomon majd magamhoz öleltem. 
- Hiányzol Bakugou... -motyogta szomorúan. 
- Hiányzom? De hát itt vagyok... 
- Az elmúlt pár hónapban alig töltöttél velem időt! Urarakával kell hogy legyek a nap minden percében de te nem jössz oda hozzám... Miért csinálod ezt velem? Mi rosszat csináltam? -nézett rám könnyes szemekkel. 
- Jajj szerelmem nem csináltál semmi rosszat! -nyugtatgatam. - Nehogy elkezdj nekem sírni! 
- Ha nem voltam rossz akkor miért büntesz? 
- Nem akarlak büntetni! Hidd el nagyon szeretlek és legszívesebben minden percem veled tölteném de... És ezt nem bírom nézni... 
- Micsodát? 
- Ezt! -ismételtem miközben a hasa felé kalamoltam a kezemmel. - Én nem bírom ezt idegileg! Megígértem hogy nem szólok bele ebbe az egészbe de... Nem bírom nézni ahogy szenvedsz...
- Nemsoká túl leszer rajta! -mosolygott.
- Erről inkább ne beszéljünk... Se erről se a gyerekről... -morogtam. 
- Most őszintén mi bajod a gyerekkel? Úgy értem... nem az a része hogy bele halok hanem a másik! Miért mondod azt hogy neked nem kell gyerek?
- Mert nem nekem való és kész! 
- Miért ne lenne? Én tudom hogy menni fog! 
- Nem fog! -emeltem meg a hangom. - Én nem tudom hogy kell ezt csinálni... Előttem nem volt példa! Nem ismertem a szüleimet! Nem tudom milyen egy jó szülő.... -motyogtam el a végét. 
- Csak ennyi a baj? 
- Mi az hogy csak ennyi? 
- Nekem se voltak szüleim Bakugou... -motyogtam. - Te voltál csak nekem! És még életben vagyok úgy hogy annyira rosszul nem csinálhattad a dolgokat... Felnevelél Bakugou! 
- De te más voltál! Pár hónap ala felnőttél! Egy gyerek viszont nem így működik... Ot évekbe telik mind ez! 
- Ugyan ez kell majd vele csinálnod min velem csak hosszabb ideig! Nem fogsz elrontani semmit! Érzem... 
- Nem is tudom... 
- Bakugou... Ha én tényleg nem leszek..
- Ne folytasd! -vágtam közbe. 
- Akkor kelleni fog valaki a gyereknek helyettem... 
- Adjuk oda Mitsuyonak és Touyának! Isteni szülők lennének de nem lehet gyerekük mert Misuyo bele halna! Biztos örülnének a gyereknek...
- Bakugou! Kérlek... Rajtam kívül még 7en vagyok ebben a nagy családban! Majd csak felneveltek egy gyereket közösen. Lesz aki segítsen... Ne félj... -mondta majd oda bújt hozzám. - Ígérd meg nekem hogy nem dobod el a gyerekünket! Kérlek ígérd meg...
- Megígérem... -sóhalytottam majd szembe fordítottam magammal és megcsókoltam. 
 Ő erre szélesen elmosolyodott, vissza csókolt majd motyogni kezdett nekem. 
- Ha tudnád mennyire hiányzott ez... -vigyorgott majd ismént megcsókolt majd forró nyelvét átvezett a számba és keresni kezdte az enyémet. 
Én persze azonnal elolvadtam ettől és villám sebességgel csókolam vissza újra és újra. Amíg én olvadoztam, addig ő kihasználva a pillanatot megfogta a kezemet és ővatosan a hasára vezete azt. 
- Érzed? -kérdezte miközben elvállt tőlem pár centire. 
- Még is mit? -kérdeztem vissza halkan. 
- Csak várj... -mosolygott mire én apró mozgást éreztem meg a tenyerem alatt. 
- Hát ez meg...? -motyogtam. 
- Időnként rájön az 5 perc és neki áll forgolódni. Na ez az 5 perc most van... -mosolygott majd ismént megcsókolt és lassan elkezdte elemelni a kézfejemről a sajátját. 
Én persze köpni nyelni nem tudtam. Azt se tudtam merre vagyok arcal. Csak a Baba mozgására tudtam figyelni. 
- Te mosolyogsz... -motyogta két csók között. - Nem muszály ott tartanod a kezed abban az egy pontban. Nyugottan símogathatsz is! Az nekem is és a babának is tetszeni fog majd... -mogyogta egy perverz mosollyal az arcám mire én tettem is amit kért. Óvatosan mozgatni kezdtem a kezemet mire a Baba egyre csak lassulni kezdett. 
- Látod? Ettől megnyugszik... -mosolygott. - Látod nem is olyan aszító ez a gyerek... 
- Igazad lehet... -motyogtam. 
- Te sírsz? -kuncogott. 
- M-mi?! Nem! Dehogy is! -mondtammajd letöröltem az össze gyült könnycseppeket.  
- Awww! Bakugou... 
- Nem sírtam! 
- Oh tényleg? És ha azt mondom lányod lesz? 
- L-lányom? -kaptam fel a fejemet. 
- Ahan... -mosoylgott. 
- Eztt te honnan tudod? 
- Csak tudom és kész! -moyogta majd ismént megcsókolt. - Csak nem kislány szerettél volna...? 
- Hát... Fogalmazzunk úgy hogy jobban tetszett egy kislány gondolata... 
- Tudtam én! -nevetett fel. - Lászik rajad hogy kiscsaj párti vagy! 
- Ch... -morogtam. 
- Na... Most hogy a babát sikerült megnyugtatnod... Mit szólnál hozzá ha velem is foglalkoznál egy kicsit...? -nyávogta miközben a kezemet a hasáról átvezete a fenekére. 
- Komolyan mondod? 
- Ahan! -bólogatott hevesen. - Kérlek szépen! Másra se vágyok hónapok óta! Kérleeeeek! 
- Biztos jó ötlet ez? Terhes vagy és gyenge... 
- Addig csináljuk amíg gyenge vagyok! Te se szereted ha a hátadba marok nem igaz? 
- Nem mondom hogy élveztem... -motyogtam. 
- Na? Akkor? Magadévá teszel még ma vagy térden állva könyörögjek neked? 
- Bár mennyire is hangzik csábítóan a dolog nem szükséges könyörögnöd... -motyogtam vörös arcal majd magamhoz rántottam, megcsókolam és a kijelölt hálószoba felé kezdtem el vele botorkálni. 
( Huh... már kellemetlenül érzem magam. Hogy akarok én ennél is többet írni!? XD)
Mikor végre sikerül oda érni, ledöntöttem a pokrócra majd meg nem szakítva vele a csókot elkezdtem kigombolni a rajta lévő szakadt inget.
- Hiányzik a kockás hasam... -motyogta miközben végigg vezete tenyerét a hatalmas dombon. 
- Így is gyönörű vagy! -mondtam majd ismént megcsókoltam. 
Pár perc alatt mind kettőnkről lekerültek a felesleges ruhadarabok ezért magunkra hajtottam a takarót és úgy kezdtem bele a dolgokba. 
- Minek a takaró? -nézett rám értetlenül.
- Elfelejtetted hogy itt nem csak mivagyunk? -mosoylgotam le rá.
- Kajak! -nevetett. 
- Na? Ennek ellenére is szeretnéd? 
- Másra se vágyok! -vörösödött el. 
- Ezt megbeszéltük! -mondtam halkan majd bele is kezdtem a ,,családalapításba,, 
Már éppen kezdtük magunkat jól érezni. Kezdett kimenni a fejemből az a sok aggodalom... Elfelejtettem mindent ami rossz és csak Kirire figyeltem.( Meg időnként a fájdalomra az oldalamban amit Kiri karmai okoztak. ) Aztán valami megváltozott. Kiri jóleső sóhalyai átváltottak fájdalmas nyögésekbe. 
- Hah... B-bakugou! -motyogta miközben karmait beleméllyesztette a vállamba. 
- Ssssss! Áu áu áu! -kaptam a vállamhoz a kezemet. - Megtennéd hogy nyugton maradsz? -kérdeztem majd folytattam amit elkezdtem. 
- B-bakugou ez fáj...! Kérlek hagyd abba! -motyogta. 
- Pont most? Már nem kell sok! -nyávogtam. 
- Kérlek! Ez fáj! -visította mire én a meglepettségtől azonnal kihúzódtam belőle. 
- M-mi a baj Kirishima? Durva voltam? Sajnálom! Nem akartam! -hadartam miközbe lehúztam róla a takarót. -Hát ez meg...? -akadt el a szavam az alatta lévő kissebb vértócsa láttán. - A francba... E-ez én voltam... Miért nem szóltál hamarabb hogy valami baj van?! -akadtam ki. 
- A francba már! -visította. - Mindenem fáj... Hah...
- Nem lesz semmi baj! Hívom Minát és Touyát!