Hercegnét kerestetik

2.fejezet

A hivatalnál borzasztóan hosszú sor van. Úgy tűnik sokan akarnak hercegnék lenni. Sok lány jött az anyukájával, de volt olyan is akit a testvére kísért el vagy csak úgy egyedül jött. 

-Anya muszáj végigállni a sort? 

-Igen muszáj. Nézz körül mennyien vannak itt. 

-Látom. És sokan nagyon kiöltöztek dehogy minek.? 

-Ezt senki sem tudja. Ó nézd halad a sor. 

-Úgy tűnik, hogy ez mégsem lesz olyan hosszú. - Előrébb megyünk a sorban, de még így is messze van a hivatal épülete. Ez hosszú lesz. 

Már több mint egy órája állunk a sorban amikor valaki megütögeti a vállam. Kérdőn fordulok hátra. 

-Stacey! - Kiáltok fel. 

-Nagyon jól nézel ki Kiara. Remélem semmi marhaságot nem írtál a papírra. 

-Köszi és nyugi megsúgom csak azt írtam. Mármint nem úgy hanem viccesen fogtam fel a dolgot. Igazából nem akarok bekerülni. - Stacey jó alaposan végigmér. 

-Akkor viszont ezt bebuktad, mert már jártam bent és ki kell, hogy ábrándítsalak képet fognak készíteni rólad és per pillanat nagyon jól nézel ki. - A francba ezt nem tudtam. 

-Stacey segíts. Így nem mehetek be. 

-Pedig be fogsz. - A sor megint halad és egyre közelebb kerülünk a bejárathoz. Oldalra nézek. Sok lány jön ki az orrát lógatva, mert nem tudta, hogy fotózás lesz és nem nézett ki úgy a képen ahogy szerette volna. Viszont sokan vannak azok is akik készültek, ők biztosak benne, hogy bejutnak. És én. Nem tudtam a fotózásról, nem is készültem és mégis csinos vagyok, ami már alapjáraton óriási előnynek számít. Annyi reményem van, hogy elutasítanak a stílusom miatt. De ha mondjuk a herceg választja ki és úgy dönt, hogy már csak azért is beválogatnak, akkor dugába dől a tervem és mehetek a palotába. 

-Következő! - Szólnak ki. Stacey megrázza a vállam, anya pedig hátulról lök rajtam egyet. Megrázom a fejem és veszek egy nagy levegőt. Bemegyek az épületbe. Leadom a nevezési papíromat és helyet foglalok a széken. 

-Kész vagy? - Kérdezi a kamera mögött álló nő. 

-Igen. - A nő bólint és ellövi a képet. Már épp felállnék mikor int, hogy üljek vissza. 

-Csak szeretnék több képet csinálni, hogy biztosra menjünk. - Újra elkattintja a gépet. Aztán mégegyszer és mégegyszer. Ezt így csinálja egészen 6 képig. Végül int én pedig felállok. 

-Elnézést. Esetleg lenne rá mód, hogy megnézzem a képeket. - Már látom, hogy mondani akarja menjek onnan, nem láthatom mikor hozzáteszem. - Fotográfia szakra járok és úgy szeretném megnézni, mint fotós nem mint jelentkező. 

-Én ezt megértem és nagyon klassz, hogy ezt tanulnod más körülmények között meg is mutatnám, de mivel jelentkező vagy és a király a lelkemre kötötte, hogy titkos ez az egész így nem mutathatom meg. 

-Rendben azért köszönöm. - Kisétálok az épületből amikor a fotós utánam kiált. 

-Azt viszont szeretném elmondani, hogy nálam már azzal megszerezted a nemlétező szavazatomat, hogy fotósnak tanulsz. Szóval csak így tovább. 

-Köszönöm. - Mostmár tényleg otthagyom a hivatalt, mert szólítják a következő jelöltet én pedig csak zavaró tényező lennék. Visszamegyek anyáékhoz.

-Na hogy sikerült? 

-Fogalmam sincs. Kértem, hogy mutassa meg a képeket, de nem tette meg mivel titoktartásra kötelezték. Viszont azt elértem, hogy nekem szurkoljon. 

-Na látod, tudtam én, hogy sikeres leszel. Mindenki látja, hogy milyen kedves és jószívű vagy. - Kezd el ölelgetni anya. Eltolom magamtól. 

-Igazából azért drukkol nekem, mert fotósnak tanulok. - Ismerem be. Stacey elneveti magát. 

-Hát gratulálok Kiara. Komolyan ez nagyon jó. - Rávigyorgok. 

-Hát komolyan köszi. Viszont most már szeretnék hazamenni.

-Rendben menjünk. - Elindulunk haza és én tiszta ideg vagyok. Ideges, mert baromi nagy esély van rá, hogy bekerüljek a versenybe és ezt nem akarom. Nagyon nem akarom.