Hercegnét kerestetik

53.fejezet

Az az utolsó két hónap hihetetlenül gyorsan elrepült. Itt állok a szobámban kilenc hónapos terhesként és csupán pár nap választ el a céltól. Az utolsó két hónapban már minden hiányzó holmit beszereztünk és összepakoltunk, hogy ha kezdődik akkor csak indulni kelljen. Nos szerencsére Alessia és Patrick még nem akar kijönni úgyhogy várunk. És a legnagyobb örömömre a mai napig hagytak várni. Egy pólóban állok a szoba közepén és magamat nézem a tükörben. Kyle már nem éri át a hasamat valahányszor megölel. 

-Gyönyörű vagy kincsem. - Hallom meg a hátam mögött Kyle hangját. 

-Köszönöm szépen. Most már csak pár lépés van vissza. 

-Igen és ez fantasztikus. - Bejön a szobába és átölel. Csupán oldalról tud átkarolni, de ez is sokat jelent. Sokáig állunk így a szoba közepén amikor megbicsaklik a lábam és muszáj vagyok leülni. Nem érzem jól magam. Kyle azonnal mellém ül és aggódva néz rám. 

-Kiara minden rendben? - Kérdezi ilyedten. Igen tulajdonképpen minden a legnagyobb rendben van azt leszámítva, hogy lehet mindjárt megszülök. Az egyik baba erősen belerúg a hasamba mire rögtön összegörnyedek. De ez még semmi ahhoz képest ami ezután történik. Hirtelen jön és borzasztó. Olyan fájdalom ami elviselhetetlen. Kyle egyre rémültebb arcot vág. -Kiara nem tetszik ez nekem. Biztos, hogy jól vagy? 

-Nem. Nem vagyok jól. Azt hiszem már nem bírom tovább. Hívd dr. Graham-et. Most azonnal szükségem van rá. - Újra heves fájdalom járja át az egész belsőmet és kezd egyre elviselhetetlenebb lenni. Kyle elkiáltja magát mire egy csomó ember jelenik meg az ajtóban. 

-Most azonnal be kell vinnünk a kórházba. Azt hiszem mindjárt kezdődik. - Anya felkapja a táskát a sarokból és nagy nehezen elindulunk lefelé. Az út hosszú és fájdalmakkal teli amíg eljutunk a kórházba. Ott egy csomó nővér vesz át és visznek be a kórterembe. Érzem már nem sok van hátra. A teremben egy ágyra fektetnek és innentől kezdve már csak a fájdalmat érzem. Kyle végig fogja a kezem és velem van. Csak ez számít a következő egy órában. 

Egy órával később fáradtan fekszem az ágyban. Nagyon kimerültem. Egy nővér nyit be a szobába két babával. Átnyújtja nekem őket én pedig rájuk mosolygok. 

-A nevüket szabad tudni? - Ugyan még nem beszéltük meg Kyle-lal, de amint rájuk néztem rögtön tudtam. 

-Sofia Alessia és Daniel Patrick. - A nővér felírta az apró karszalagokra a neveket és magamra hagyott. Abban a pillanatban ahogy az ajtó becsukódik az ajtó én minden figyelmemet a kisbabáimnak szentelem. -Sziasztok drágaságaim. Annyira boldog vagyok, hogy végre a karjaimban tarthatlak titeket. - Alessia ekkor hangosan felsír és a testvére is így tesz. Elkezdem csitítgatni őket és egy lágy puszit adok a homlokukra. Ez úgy látszik használ, mert szép lassan mindketten abbahagyják a sírást. Kyle ebben a percben lép be a szobába. 

-Annyira gyönyörűek. - Lép hozzám és leül az ágy mellé egy székre. Lenézek a karomban alvó két kisbabára és én is így látom. -Gondolom egyedül találtad ki a neveiket. 

-Sajnálom, de egyszerűen ha rájuk nézek rögtön tudtam a választ. - A herceg kedvesen rám mosolyog. -Sofia Alessia Kirkwood és Daniel Patrick Kirkwood. - Felelem suttogva. -Nem mondták, hogy mikor mehetünk haza? 

-Az orvos azt mondta még elvégeznek néhány vizsgálatot mind rajtad mind pedig Alessian és Patrickon. - Tehát akkor még legalább egy napig itt leszek. 

-Te ma gondolom hazamész. 

-Igen, de biztos vagyok benne, hogy most nem igazán fogsz a babákon kívül másra figyelni. - Ez igaz. -Viszont jó hír is van azon felül, hogy én nem lehetek itt. Sikerült elintézem, hogy itt maradhassanak veled végig. - Ez a legcsodálatosabb hír eddig. Kyle nemsokára elköszön és elindul haza én pedig továbbra is itt vagyok a kórházban. A nővér két kiságyat hoz be és segít belerakni a babákat. Patrick azonnal elalszik ahogy a nővér kimegy viszont Alessia keményebb dió. Amint berakom őt a kiságyba sírva fakad. Ekkor kiveszem és a karjaimban pár perc alatt elalszik. Mikor már teljes nyugalom van a kórteremben és mindkét baba alszik én is álomra hajtom a fejem.