Hercegnét kerestetik

11.fejezet

Éjszaka többször is felriadok. Nem tudok aludni. Már az ablakot is kinyitottam és nem használt. Felülök az ágyban, megdörzsölöm a szemem és kicsúszok a szélére. Felkapom a köntösömet és óvatosan kinyitom az ajtót. Csendben nehogy felverjek bárkit is elosonok az erkélyhez. Azonnal kilépek a hűvös levegőre és megnyugszok. Felnézek az égre. Tele van csillagokkal. Egyszerűen gyönyörűek. Utat engedek a gondolataimnak. A családomra gondolok. Vajon most, hogy hárman vannak milyen? Hiányzok nekik? Drukkolnak nekem? Egy nap telt el. Tuti, hogy még nem hiányzok nekik olyan intenzíven. Megrázom a fejem és rögtön kitisztulnak a gondolataim. 

-Merre jár épp? - Zökkent ki egy hang. Lassan oldalra fordítom a fejem a hang irányába és akkor látom meg a herceget. Azonnal kapcsolok. 

-Felség. Sajnálom, hogy nem vettem észre. Nem láttam, hogy itt van. - Szabadkozok azonnal. Kyle kedvesen rám mosolyog és megrázza a fejét. 

-Semmi gond, Lady Kiara.? - Akad el a nevemmel. Kisegítem. 

-Csak Kiara. 

-Rendben Kiara. Csak azt akartam mondani, hogy nyugodtan maradjon ameddig csak akar. Láttam, hogy gondolatban épp máshol járt. Nem akarom megzavarni ha maradni akar még akkor nyugodtan. És ha az őrök kérdezik akkor én engedtem meg. - Magyarázkodik. Úgy érzem segítenem kell neki. 

-Felség engem egyáltalán nem zavar az ha esetleg maga is marad. - Visszasétálok a korláthoz és lassan rátámaszkodok. 

-A családjára gondolt? - Szólít meg ismét. Veszek egy nagy levegőt és kifújom. 

-Igen tulajdonképpen rájuk. Ne értse félre a mai nap nagyon tetszett. Sőt azt hiszem amennyiben szándékozik benttartani a versenyben meg tudnám szokni, csak hát ameddig le voltam kötve mármint a gondolataim addig nem jutottak eszembe. Viszont most, hogy nyugodtan lehetek igen, és azt hiszem, hogy honvágyam van egy kicsit. - Mondom el neki az egészet. 

-Teljesen megértem. Volt olyan, hogy egyéb okok miatt sokáig távol kellett lennem az otthonomtól és a családomtól és eleinte nagyon rosszul viseltem. Aztán ahogy haladtunk előre kezdtem megszokni, hogy egyedül vagyok. 

-Valahogy úgy éreztem, hogy muszáj kiszabadulnom még ha csak pár percre is. Tudom, hogy tilos elhagyni a szobákat, de nem érdekelt. - Vallom be. 

-Ugyanez van velem is. Hiába vagyok itthon néha muszáj egy kicsit kiszakadnom. Ilyenkor éjszaka kijövök ide az erkélyre és csak gondolkozok. És ekkor úgy érzem, hogy én csak én vagyok. Kyle Kirkwood és nem Kyle herceg. - Az éjszaka egyre hűvösebb. Nem akarom tönkretenni a pillanatot. Megborzongok. Szorosabbra húzom magamon a köntöst. 

-Fázik? 

-Csak egy kicsit. Nem vészes. - Válaszolok neki. 

-Ha gondolja akár vissza is mehetünk. - Lassan bólintok. A herceg észreveszi. - Mindig illedelmes mint mindig. Janet és Audrey kisasszony sokat mesélt magáról és arról, hogy milyen királynői a viselkedése. Ma is ön volt az egyik aki tudta, hogy nem foglalhatja el a helyét ameddig apám azt nem mondta. És hallottam hírét a folyamatos jegyzetelés mániájának is. - Itt nem bírom tovább, elnevetem magam hangosan és protokollnak nem megfelelően. De nem érdekel. A herceg velem nevet. -Nem tudom a többiek hogyan viselkedtek a mai napon, de maga mindenkit túlszárnyalt. Na de most már menjünk, mert megfagy és még szeretném versenyben tartani. - Kinyújtja felém a karját én pedig elfogadom. Így sétálunk vissza a szobámhoz.

-További jó éjszakát Kiara. 

-Önnek is Felség. - Besétálok a szobámba és visszafekszem az ágyba. Most már sokkal jobban tudok aludni és rögtön elnyom az álom.