Az esküvő után általában mindig a nászút következik. Nálunk ez nem ment zökkenőmentesen. Kyle és én úgy voltunk vele, hogy itthon maradunk és végre elkezdünk felkészülni, hogy majd később átvehessük a trónt. Azonban Dominick király és Dorinda királyné ragaszkodott hozzá, hogy pihenjünk egy kicsit kettesben a palota falain kívül és így eljutottunk oda, hogy most a bőröndökbe csomagolok. A saját szobám és Kyle szobája között ingázok ruhákkal, cipőkkel és egyéb holmikkal a kezemben. Nem igazán erre számítottam mikor hercegné lettem, de gondolom lesz időm bőven tapasztalatot szerezni.
-Naptejet raktál be? - Kiabálok át a férjemnek.
-Igen! És fürdőnadrágot is! - Kiabál vissza.
-Papucs, törölköző, útlevél, igazolványok?
-Minden megvan! - Akkor azt hiszem elkészültünk. A repülő pontosan három óra múlva száll fel. Vagyis nemsokára el kell indulnunk a térre. Bezárom a bőröndömet és kihúzom a folyosóra. Csak egy lenge nyári farmerruhát viselek tiarával a fejemen. A királyné és a király ekkor lépnek ki a szüleimmel a király dolgozószobájából. Anya iderohan hozzám.
-Érezd jól magad! - Karol át szorosan. -Mi valószínűleg már nem leszünk itt mikor hazaértek, de mindenféleképpen telefonálj ha megérkeztetek.
-Úgy lesz anya. - Még elköszönök a királytól, a királynétól és apától mielőtt Kyle-lal kézenfogva el nem indulunk a kocsihoz. Nagyon várom már az egész hetet. A kocsiban ülve rádőlök Kyle mellkasára ő pedig lemosolyog rám.
-Annyira jó lesz kikapcsolni egy kicsit kettesben a gyönyörű feleségemmel. - Néz le rám. Óvatosan felemelkedek és megcsókolom a szája sarkát. Aztán már feküdnék is vissza, de nem lehet. A herceg ugyanis megszünteti a kettőnk közötti távolságot és vadul tapad a számra. Szenvedélyes csókcsatát vívunk a kocsiban és most az egyszer örülök, hogy sötétítettek az ablakok. Kinézek oldalra és azt látom, hogy beértünk a városba. Mindenhol autók és emberek százai.
-Ugye ott ahova megyünk senki sem fogja tudni, hogy kik vagyunk? - Kérdezem némi pánikkal a hangomban.
-Nem hiszem. Rólad biztosan nem, mert Kiara Parker-ként szerepelsz az útleveleden és az igazolványaidon is. Rólam pedig majd gondoljanak azt amit akarnak. - Átkarolom a herceget és úgy utazunk tovább.
-Pontosan amúgy hova is utazunk mi most?
-Nézzük meg. - A szüleink már előre megvették a két jegyet. Tőlük ezt kaptuk ajándékba. Kiveszem a táskámból és megnézem.
-Itt azt írja, hogy a Hawaii szigetekre megyünk.
-Jól hangzik. - Eközben megérkezünk a reptérre ezért kiszállok az autóból és a csomagtartóhoz lépek. Miután kivesszük a bőröndöket rákulcsolom az ujjaimat Kyle ujjaira és elindulunk befelé. Bent rengeteg ember várakozik vagy éppen csak üldögél esetleg már száll fel. Beállunk a Hawaii pulthoz és várjuk, hogy sorra kerüljünk. Egyszer csak valaki észrevesz és elkiáltja magát.
-Itt a herceg és a hercegné. - Tudtam, hogy valamit elfelejtettem. Mindenre odafigyeltünk. Aztán beugrik. Tiara van rajtam. Első szabály a tiara viselése kötelező. Nem vettem le. Hirtelen mindenki kiáll előlünk a sorból. Kyle biztatóan rám mosolyog és megszorítja a kezem.
-Nyugodtan álljanak vissza a sorba. Nem fogunk maguk elé tolakodni csak, mert herceg és hercegné vagyunk. Szeretnénk egy zökkenőmentes nászutat szóval kérem megtennék, hogy nem lesz több ilyen? - Az emberek biccentenek és mintha mi sem történt volna minden megy tovább. Nem sokkal a probléma után mi is sorra kerülünk. A pultnál átnyújtom a két repülőjegyet és az igazolványokat. Miután mindent rendben találtak átirányítanak a csomagellenőrző pontra. Az ellenőrzés során szerencsére minden tökéletesen működik. Felrakjuk a bőröndöket a szalagra és kézenfogva indulunk meg az asztalok felé. Most van délután 2 szóval még egy óra és indulunk.
-Nincs kedved szétnézni? - Kérdez rá. Elvigyorodok.
-De van. Nagyon is van. - Felállunk és elindulunk az üzletsorok között. Nem veszünk semmit csak vizet, de nem is vásárolni jöttünk.
-Jól sejtem, hogy a két tartományon kívül még nem jártál sehol a világon?
-Igen jól sejted. A családom soha sem volt egy nagyon gazdag család. Nem azt mondom, hogy szegények voltunk, de azért egy tengerparti nyaralást sosem engedhettünk meg magunknak. A tartomány határt akkor léptem át először mikor a palotába költöztem. Ha tehettük volna lehet elmegyünk nyaralni, de ezt már sosem tudom meg. És azt hiszem nem is szeretném. Utazni persze mindig is nagyon szerettem és szeretek is.
-Észrevettem. Csak úgy csillog a szemed valahányszor egy új helyen járunk a városban.
-Nem tehetek róla. - Így sétálunk végig a boltok között. Néha beszélgetünk és néha csak élvezzük egymás társaságát. Jó ez így és nem is akarok változtatni.
Fél órával indulás előtt visszasétálunk az asztalokhoz. Lassan felszállunk a gépre nekem pedig már most golflabda méretűre zsugorodott a gyomrom. Izgulok a repülés miatt.
-Nem lesz semmi baj Kiara. - Veszi észre Kyle. Ránézek.
-Azt mondod? Nem fog lezuhanni a gép vagy valami hasonló? - Átöleli a vállam és úgy suttogja.
-Tudom, hogy nem lesz semmi gond. Ott leszek melletted és ha kell vigyázok majd rád.
-Szeretlek. - Suttogom neki.
-Én is szeretlek Kiara.
-A Hawaii szigetekre tartó repülőgép utasai fáradjanak a beszállító kapuhoz! Ismétlem a Hawaii szigetekre tartó repülőgép utasai fáradjanak a beszállító kapuhoz! - Felpattanok az asztaltól és Kyle-lal együtt odasétálunk a kapuhoz. Egy biztonsági őr ellenőrzi, hogy nincs nálunk semmi veszélyes tárgy, a kézipoggyászunk megfelel-e minden előírásnak és ezután végre átenged a repülő felé. Ott egy újabb sorba ütközünk. Már csak pár lépés választ el a géptől. Amikor végre felszállunk és megtaláljuk a helyünket öröm árad szét bennem, mert egy olyan élményben lehet részem mint még soha.
VOUS LISEZ
Hercegnét kerestetik
Roman d'amourKiara Parker hallani sem akar arról, hogy belőle valaha is hercegné legyen. Ő csak a fotózással akar foglalkozni. De aztán úgy hozza a sors, hogy mégis beválogatják. Vajon mi lesz a palotában? Vajon sikerül neki? Vajon ő lesz Hortens következő herce...