Hercegnét kerestetik

16.fejezet

Az elkövetkezendő napokat ágyban töltöm náthásan. A híradó utáni este nem mentem ki az erkélyre és nem is találkoztunk Kyle-lal. Csupán Ashley, Bianca és Elisabeth látogatott meg. A szobalányaim közölték a királlyal, hogy beteg lettem és ő volt annyira figyelmes, hogy megengedte a szobámban maradhassak. Ma már sokkal jobban vagyok. Még folyik az orrom egy kicsit és tüsszögök, de már mehetek emberek közé. Odalépek a szekrényemhez és kiválasztok egy ibolya színű ruhát. A ruha vállban kivágott és hosszú ujjú. A szoknyarésze pedig slégan a jobb térdemtől a bal bokámig ér. 

-Amelia megoldható… - Kezdek bele, de félbeszakít. 

-Szerintem ma egy inkább zárt ruhát vegyen fel mivel tudomásom szerint kint lesz a reggeli a kertben. 

-Rendben akkor mit javasol? - Akasztom vissza a ruhát. Amelia kivesz egy hosszú ujjú földig érő azúrkék ruhát. Azonnal beleszeretek. -Tökéletes. - Amelia kiakaszt egy apró szőrmével bevont gallér szerű valamit és a kezembe nyomja. 

-Erre szüksége lesz a kertben mivel még eléggé hűvös reggel az idő. - Ez igaz. Ugyan már beköszöntött a tavasz, de reggel azért még hűvös van ráadásul én is csak most gyógyultam meg. Elveszem a bundát és hagyom, hogy felöltöztessenek a szobalányaim. A ruha tökéletesen áll rajtam a bunda pedig csak még többet dob rajta. Kész vagyok. Kopognak az ajtón. Helena nyitja ki. Kyle az. Intek, hogy jöjjön be, de ő nem jön. Csak áll az ajtóban és néz. Nem bírom tovább. 

-Amelia, Helena magunkra hagynának minket a herceggel? - Pukedliznek és már ki is surrannak az ajtón. -Gyere be. - Felelem hűvösen. 

-Csodaszép vagy. Remélem már jobban vagy.

-Igen sokkal jobban. Jót tett ez a pár nap. De amúgy mi járatban? - Térek rögtön a lényegre. Kyle megvonja a vállát. 

-Tudomásomra jutott, hogy látni sem akarsz és miután kiderült, hogy lebetegedtél nem akartam még én is tetézni a hangulatodat szóval most úgy gondoltam, hogy mivel már jobban vagy ezért megleplek. - Fejti ki. -De amúgy miért haragudtál rám? 

-Rosszul mondod. Miért haragszom még mindig rád. Azért, mert oké elhívtad Rachelt randizni az nem is zavart, mert ez ilyen, de az, hogy mikor megláttuk a lányokat szó szerint lekoptattál és elhívtad Rachelt az irtó rosszul esett. Aztán még képes voltál kihívni az erkélyre és itt betelt a pohár. - Észre sem veszem, hogy már kiabálok. Gyorsan leviszem a hangom. -Örültem a cetlinek, mert az azt jelentette, hogy látni akarsz többször mint a többieket, de az amikor érkezett na az volt a rossz. - Mondom el neki az egészet. Kyle arcán folyamatosan váltakoznak az érzelmek. Végül rám néz és megfogja a kezem. 

-Sajnálom Kiara. Nem tudtam, hogy ez mennyire rosszul esett neked. Én csak egyszerűen hiányoltalak, hogy nem voltál ott az erkélyen. És tudom csak pár nap telt el, de azt hiszem kezdelek igazán megkedvelni. Borzasztó volt mikor nem jöhettem el hozzád. És köszönöm, hogy megérted, hogy mással is találkoznom kell. És sajnálom, hogy úgy hívtam el Rachelt. Nem tudtam, hogy ez ennyire zavart. 

-Pedig ennyire zavart. És sajnálom, hogy ez miatt ilyen rosszul reagáltam. Nem kellett volna. - Hajtom le a fejem. 

-Én sajnálom. De mi lenne ha nem itt búslakodnánk hanem mondjuk kimennénk a kertbe? - Rákulcsolom az ujjaimat az övéire és újra mosolygok. Elindulunk a kertbe. 

Mikor kiérünk már egészen sokan vannak kint. Ránézek Kyle-ra. Ő visszanéz. Elengedi a kezem. Biccentek jelezve, hogy rendben van ez így és odasétálok a lányokhoz. Ők szorosan átölelnek és rám nevetnek. 

-Csodálatosan festesz Kiara. - Dicsér meg Ashley. Bianca és Elisabeth is helyeslőn bólogatnak. 

-Ti is nagyon szépek vagytok. - Egyesével végignézek rajtuk. Bianca egy rózsaszín kabátkát és hosszú földig érő ruhát visel. Elisabeth hasonló bundát mint én és egy almazöld térdig érő ruhát. Hogy hogy nem fázik benne a lába. Ashley pedig a szokásos sárga szettjében tündököl. Ashley megfogja a karom és félrehúz a lányoktól. 

-Oké Kiara. Mi volt ez az előbb? Kibékültetek vagy mi? 

-Igen reggel feljött a szobámba, hogy beszéljünk és elmondtam, hogy szörnyen sajnálja azt ami történt. Nem tudta, hogy ezzel mekkora fájdalmat okozott nekem. Megbocsátottam neki és együtt jöttünk ki ide. Ennyi a rövid sztori. - Mesélem el. Ashley a homlokát ráncolja. 

-Elég sok lánnyal találkozott az elmúlt napokban míg te a szobádban betegeskedtél és én is köztük voltam. Tudja, hogy én vagyok itt a legjobb barátnőd és azt is, hogy nem érzek iránta semmit így bátorkodott elmondani, hogy mennyire kezd megkedvelni és borzasztóan érezte magát amiatt, hogy te haragszol rá. - Tehát igaz. Tényleg érdeklődik irántam és az a legfurább az egészben, hogy én is érdeklődök iránta. Rám még sosem tekintettek úgy mint lányra és ez új. 

-Ashley most mi legyen? Nekem még sosem volt ezelőtt barátom. És az, hogy pont a herceg legyen az megijeszt. - Vallom be. Ashley megfogja a kezem. 

-Figyelj ha ez segít. Légy mindig önmagad. Nem azért kedvel a herceg, mert szerepet játszol hanem, mert úgy viselkedsz ahogy szoktál. Ha az kell akkor kiabálj vele és veszekedj hangosan és könyörgöm hagyd már azokat a hülye protokoláris szabályokat. Nem a tv előtt vagyunk hanem épp ellenkezőleg elzárva az egész világtól. És figyelj lehet csak két hete vagyunk barátok, de ne feledd kinyomoztam mindent rólad és tudom, hogy ilyen vagy. Segítőkész, lojális és fer play versenyző. Tudom jól, hogy sohasem lennél képes bántani Rachelt ha esetleg felhúz. Egyszerűen csak barátságosan megmondom neki a magadét. Ugyanakkor azt is tudom, hogy van egy szemtelen oldalad ami nem mindig, de néha igazán jól fog jönni. - Anyám. Elkuncogom magam. 

-Anyám sem tud ennyit rólam pedig ő nevelt fel. Ez bizarr ugye tudod.? 

-Persze, hogy tudom, de most már szerintem ideje a reggelinek. Megjött a király és a királyné. - Lassan felállunk és mindannyian illedelmesen pukedlizünk. Kezdetét veszi a reggeli. És ez egy újabb kiszavazás szelét is magával hordozza csak még ezt senki sem sejti.