Te hiszel a legendákban és a természetfeletti lények létezésében?
Gyerekkoromban szépnek tartottam a legendákat. Úgy tartottam, hogy a mesék és a legendák egy ismeretlen világot tartogathatnak a számomra. Édesapám számtalanszor mesélt a mumusról és...
Pirakdt az égbolt, amikor kinyitottam a szemem. Oldalról láttam, hogy az égbolt narancssárga színben tündökölt a nap első sugarai láttán. Láttam azt, hogy a nagy tó mögött még köd és pára uralkodott. A nap még nem bukott elő a hegy mögűl, ezért elhúztam a függönyt, és kinyitottam az ablakot. A fülemet madárcsicsergések csapták meg. Elmosolyodtam, a kezemet az ablak kilincsre tettem.
- Kérdezhetek tőled valamit? - fordúltam Vincent felé. A kanapén ült, a barna bőr naplójába pedig ceruzával rajzolt valamit. A ceruzát letette, a könyvet becsukta, és egyenesen rám pillantott. A tekintete megváltozott. Mintha ő maga változott volna meg. Észre vettem azt, a természetén, hogy sokkal udvariasabb. Sokkal jobban figyel rám és arra amit mondok. Egy pillanatra elvesztem a tekintetében, és megengedtem magamnak azt, hogy a másodperc töredéke alatt, vissza emlékezzek a tegnap estére:
Szél kapott a hajamba, ajtó csukódott a szobámban. Elmosolyodtam és lassan megfordúltam. Ott feküdt mellettem és engem nézett. A kezemet az arcomhoz tettem, és felnéztem rá.
- Azt hittem, hogy ma éjszaka nem jösz el hozzám - Vincent mosolyra húzta a száját, a fejét lassan megrázta.
- Az eltelt egy hét, mind a hét éjszakáján én itt voltam melleted - letette a fejét a párnára és a szemembe nézett. Hol a nyakamat és hol a számat fürkészte. A tekintete szinte csillogott, a száját résnyire kinyitotta. Gyönyörű férfi volt. Talán túlságosan is.
- És ezalatt a hét éjszaka alatt te mit csináltál?
- Leginkább téged néztelek és vigyázztam rád.
- És ez nem fog változni? - bújtam lassan a mellkasához. Azt már megtanultam mellete, hogy szigorúan lassan kell mozognom. Mert Vincent elmesélte nekem azt, hogy neki milyen érzés az, amikor engem akar. A véremet akarja. Minden pillanatban csak az illatomat érzi, a torka összeszorúl, a végtagjai szinte lángolnak. Mintha a perzselő vérszomja felűl kerekedne rajta. Mintha erősebb lenne mint őmaga.
- Ha rajtam múlik akkor nem - válaszolta hallkan. Nem ölelt magához, és nem hajolt közelebb hozzám. Hallotam azt, hogy a levegőjét szaporábban veszi. Amikor beszívtam a pólója illatát, elhajoltam tőle és mosolyra húztam a számat. A hegyes fogai kitülemkedtek az ajkai közt, a szeme gyönyörű volt. Vérvörös színben ragyogott. Ez a látvány gyönyörű. Ő pedig nemis tudta azt, hogy milyen gyönyörű.
- Hozzáérhetek? - nyúltam lassan felé. Lehunyta a szemét, majd megint kinyitotta. Az ujjaim a puha ajkát érintették. A mutatóujjam óvatosan ért hozzá az egyik szemfogához. Hegyesebb volt mint gondoltam. - Hihetetlen! Olyan gyönyörű vagy! - pislogtam könnyes szemmel.
- Kérlek, ne - megfogta a kezem, és lassan letette a párnára. - Kérlek szépen, ne játsz a biztonságoddal - suttogta hallkan.
- Vincent én bízok benned! - néztem fel rá.
- Ne tedd! Egy vámpírban soha ne bízz. Nem szabad!
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
