|Bíborvörös Vágyak|

Tizenegyedik

⚜ ANGEL ⚜
____________

Másnap reggel kellemes lárványra ébredtem. Vincent védelmező karjai közt nyitottam ki a szemem. A fejem a mellkasán pihent, a kezével óvatosan simogatta a hajamat. Az orromat a pólójához nyomtam, és lehunyt szemmel beszívtam az illatát. Puszit nyomott a fejemre és szinte éreztem azt, hogy mosolyog.

- Jó, hogy itt vagy - suttogtam hallkan, majd vele szembe fordultam. - Nem aludtam olyan jól - fürkésztem a smaragdzöld szempárt. - A tegnapi napon gondolkoztam, és...- ráztam meg a fejem zavarodottan.

- Abigorral és a töbiekkel kimegyünk. Feltérképezzük a terepet. Ravanna itt marad veled - simította meg a szemöldökömet.

- Vigyáz magadra, kérlek - suttogtam hallkan. Vincent mosolyra húzta a száját és megpuszilta a homlokomat.

- Gyere. Készítek neked reggelit - megfogta a kezemet és segített kiszálni az ágyból. Maga elé engedett, a kezével lassan végig simította a karomat.

- Te készíted a reggelimet? - mosolyogtam, miközben a lépcsőn sétáltunk le. Amint leléptem az utolsó lépcsőfokról, a többiek kérdőn pillantottak ránk.

- Olyan édesek. Igaz bébi? - Abigor átkarolta hátulról Ravanna nyakát.

- Szerelmesek - suttogta pislogva. Vincent a szemét forgatta, az ujjait az én ujjaimra kulcsolta.

- Gyere. Készítek neked kakót és van itthon kalács is - a konyha felé sétáltunk, de hírtelen Abigor utánunk szólt.

- Ha nem haragszol, utána elviszem a pasidat egy közös vadászásra! - vigyorra húzta a száját, mire Ravanna belebokszolt a hasába.

- Közös vadászásra? - pillantottam Vincentre, aki összehúzta a szemét.

- Ha már kimegyünk a terepre, akkor fogunk valamit - nyitotta ki előttem a konyha ajtaját.

- Fincsi oposzum! - nevette el magát Abigor, mire Vincent becsukta magunk után az ajtót.

- Még nem vadásztál velük, igaz? - kérdeztem, miközben kivettem a szekrényből a kakaós kalácsot.

- Még nem. Eddig mindig egyedűl vadásztam. De Abigort nagyon bírom. Ő igazi családtagként viselkedik. Nem olyan mint...- sütötte le a szemét.

- Nem olyan mint Markus? - fejeztem be helyette a mondatot. - Nem lehet, hogy köze van a tegnapi naphoz? - tettem ki a kalácsot a vágódeszkára. Vincent a fejét rázta.

- Biztos, hogy nem. Olvasok benne. Markus annyira meglepődött a tegnapi napon, mint ahogy mi is - keresztbe fonta a karját, és a szemembe nézve felsóhajtott. Kihúztam a fiókot, és Vincent felé fordúltam.

- Én sem gondoltam azt, hogy köze van a dologhoz. Egyszerűen csak nem...

- Nem bízol benne - fejezte be helyettem a mondatot.

- Pontosan - kerestem egy kést, de ekkor valami pokoli hegyesbe nyúltam. Szisszentem egyet, és azonnal kihúztam a kezem a fiókból. - Aú! - mutattam fel az ujjamat. Pici vér buborék keletkezet ott ahol megszúrtam. Lefolyt az ujjamról, és a tenyeremet simította a vörös vér.