|Bíborvörös Vágyak|

Tizenhetedik

⚜ ANGEL ⚜
___________

Amióta megtudtuk Victor titkát, Vincenttel azóta furcsán viselkedünk. Egyszerre több tehert is hordoztunk a hátunkon. Ott volt ez az ijesztő lény, ami tényleg létezik. Nem tudtuk azt, hogy valójában micsoda. Azt tudtuk, hogy veszélyt jelenthet a családunkra. Ott volt Victor sötét múltja. Megtudtuk, hogy meggyilkolta a nőt akit szeretett. Ez a két dolog ijesztő volt a számunkra. Muszáj volt eltitkolni a gondolatainkat. Muszáj volt úgy tennünk, mintha semmiről sem tudnánk. Ez nekem nehezebb volt, mert még mindig tanultam vámpírként élni. Tanúltam féken tartani a szomjam. Talán ez volt a legnehezebb az összes közűl. Hiszen a levegőben minden percben éreztem az állatok, és az emberek illatát. Annyira friss volt az illat, hogy önkéntelenül is sóvárogni kezdtem. Amint Vincent látta azt, hogy bezsongtam elvitt engem vadászni. Szégyeltem magam. Mert megkellett volna osztanom vele. Tudtam, hogy ez lett volna a helyes megoldás. De a táplálkozásom után, szomorúan és büntudattal töröltem a számat, a tópartján térdelve. Csak egy pillanatra néztem Vincentre, de a tekintete mindent elárult.

- Kérlek, ne haragudj rám - a vízzel lemostam az arcomat, és a kezemet. - Elveszítettem a fejem! Éhes voltam! - megálltam vele szemben, és a vállára tettem a kezem. Szemezgettem a vörös csillogó szempárral. Annyira gyönyörű volt! Istenem, annyira gyönyörű férfi volt! Magas, és izmos. A tartása határozott, a válla széles. Az arccsontja ívelt, a bőrszíne bársonyosan sima, majdnem hófehér volt. A kávé színű haja pár tincse a vörös tekintetébe hullott. - De bepótolhatod - egy kicsit lábujjhegyre álltam, és megtámaszkodtam a vállán. Mindennél jobban vágytam arra, hogy belém mélyessze a fogait. Mindennél jobban vágytam az érzésre. Vincent a fejét rázta, a dús hajába túrt.

- Nem akkor haraplak meg amikor enni akarok! - hátra lépett egy lépést, és levette a pólóját amit a fűbe dobott. - Inkább menjünk be a vízbe! Én már tudom kezelni a szomjamat. Megtanultam! - néztem ahogy elöttem meztelenre vetkőzik. Végig néztem a tökéletes testén. Vincent minden porcikája gyönyörű volt. A hasa lapos, szabályos kockák húzódtak rajta. A mellkasa izmos, szép domború volt. Énis levettem a ruháimat, és hozzá bújtam. - Gyönyörű vagy! - lassan megemelte az államat, és hozzám hajolva megcsókolt. Lábujjhegyre álltam, és az arcára tettem a kezem. Az ujjaimmal az enyhe borostáját piszkáltam, ott lent a porcikáink egymáséhoz értek. Amint éreztük az idegen érzést, egymás szemébe néztünk, majd a vízbe. Egy pillanatra elvesztem Vincent gondolataiban. Szinte láttam, hogy milyen erotikus jelenetek játszódnak le a fejében. Szinte hallottam a szíve gyorsabb dobogását. Ez a férfi az enyém volt. Csak az enyém.

- Énis akarom - suttogtam, és lassan bólogattam. Vincent vörös izzó tekintettel a szemembe nézett, az egyik karját a csípőm köré fonta, úgy húzott közelebb magához. - Szeretkezni akarok veled Vincent! - a tenyeremet a mellkasára tettem, a szemét lehunyta, egy apró morgás hagyta el az ajkát. Lehajoltam hozzá, és lehunyt szemmel megcsókoltam. Vincent pedig így sétált be velem a vízbe. A tó vize nem volt hideg. Inkább hűvös volt, ami felélesztette az ösztöneinket. Amint a vízeséshez közel úsztunk, a lábammal átkaroltam a szerelmem csípőjét, és hátra hajtottam a fejem, miközben a nyakamat csókolgatta. Vincent nem harapott meg. De éreztem rajta azt, hogy számára ebben a pillanatban tabu dolog nem létezik. Túl gyorsak voltunk. És túl hevesek. Egy szempillantás alatt a vízesés mögötti tiszáson feküdtünk, a hatalmas szikla takarásában. A vizes hajam szétterűlt a fűben, ahogy Vincent csillogó tekintettel mászott fölém. Csókot lopott tőlem, a keze a mellemre vándorolt. Amikor kinyitottam a szemem, egy kicsit elvesztem a tekintetében. Gyönyörű látvány volt őt így látni. Vörös csillogó tekintettel. Látni azt, hogy kíván engem. Megtámasztottam magam, és felültem. Vincent mögöttem támasztotta meg magát, és hevesen megcsókolt. Akartam őt. Minden porcikáját akartam. - Vajon a vámpírok hogyan szeretkeznek? - súgtam a csókjai közt. Elhajolt tőlem, és halvány mosolyra húzta a száját.