|Bíborvörös Vágyak|

Huszadik

⚜ ANGEL ⚜
____________

Vincent váratlanúl autóba ült, és elhajtott velem a bírtokról, egyenesen a város felé. Miközben láttam a mellettünk elsuhanó tájat, és a magas fenyőfákat, tudatosúlt bennem az, hogy Vincent egyenesen a város felé tartott. Ez lesz az első alkalom, hogy a városba megyek, azóta, hogy a bírtokon felébredtem a hegymászás után. Nagyon sok dolog történt azóta, és mégtöbb dolog változott bennem. Az élet célom, de még a véleményem is változott a vámpírrá válásom óta. De mégis úgy gondoltam, hogy ez az igazi énem. Egy erős nő, akinek van egy szerelme, akit a világon a legjobban szeretek.

Vincent felé fordítottam a fejem, akinek a tekintete kicsit könnyezett a smaragd kontaklencse miatt. Én teljesen nyugodt voltam, még a terhességem ellenére is tudtam kordában tartani az erőmet. De amióta megfogant a baba, Vincentnek átkapcsolt egy védelmező oldala. Ez pedig azt jelentette, hogy mindennap minden percében mellettem volt, és készen állt arra, hogy a legkisebb hangtól is védjen engem és a babát.

- És hova viszel minket? - a tenyeremet a pocakomra simítottam. Mosolyogtam amikor a baba mozdúlt, vagy amikor viszonozta az érintésem. Láttam őt magam elött. Elképesztően varázslatos volt.

- A városban van egy állatorvos - a szemöldökét ráncolta, a csuklójával óvatosan megdörzsölte a szemét. Nagyokat pislogtam, mert nem hittem el azt amit mondott nekem.

- Te állatorvoshoz akarsz engem vinni?! - egy kicsit felemeltem a hangomat. Éreztem azt, hogy a baba is nyugtalan lett. Szinte láttam magam elött, ahogy az apró kezecskéjét ökölbe szorítja.

- Valaki nagyon nyugtalan lett - Vincent a hasamra tette a kezét. Az érintése miatt a fájdalom enyhűlt, majd teljesen megszünt. - Bízzatok bennem. Kérlek - halvány mosolyra húzta a száját, miközben áthajtott a város főutcáján.

- Én akkor sem tudom elfogadni ezt az állatorvosos ötletedet! - a halántékomra tettem a kezem. Feszülten fújtam ki magam, így a baba is nyugtalan lett.

- Gondolkoztam neveken - csak fél szemmel pillantott rám, figyelmesen nézett előre. - Nekem van pár ötletem - súgta, és a szabad kezével megfogta a kezem.

- Mond el nekem - kértem hallkan. Néztem, ahogy beharapja a szája szélét, ahogy féloldalas mosolyt varázsol az arcára, majd lassan bólintott. Miután Vincent felsorolt egy - két nevet, a kézfejére tettem a kezem, és őszintén elmosolyodtam. - Az Astrid gyönyörű! - mondtam ki. - És ha fiú lesz?

- Megjöttünk! - Vincent leparkolt egy fehér ház elött. A barna bejárati ajtó felé kék táblát rögzítettek. A táblán egy kutya, és egy macska díszelgett.

- Te jó ég! Tényleg egy állatorvoshoz hoztál engem! - kétségbeesetten ráztam a fejem. De mielött Vincent kinyitotta volna az ajtót, vissza fogtam őt. - Nem lesz kényelmetlen? - kérdeztem. - Az emberek közt! Az illatuk nem tudom, hogy milyen hatással lesznek így most rád.

- Jól vagyok! Reggel vadásztam! - kinyitotta az ajtót, és becsukta, miközben a bejárat felé sétáltam. De ahogy egyre közelebb értünk a bejárathoz, Vincent egyre jobban szorította össze a száját. Hírtelen torpantunk meg, amikor egy hölgy kinyitotta az ajtót, és kilépett a kutyájával együtt. Amint a kutya ránk nézett hangosan elkezdett ugatni. Vincent a kutyára pillantott. A Német Juhász behúzta a farkát, és nyűszítve húzta a gazdáját a parkoló felé.