Strawberry & Cigarette [BEFEJEZETT]

3 fejezet

A világ forgott körülötte. A lámpa víg táncot járt a plafonon. A kanapé pedig túl messze volt. Másnapos fejjel, alkohol és cigaretta szagától bűzösen ébredt fel a bejárati ajtónál. Fejét hátra döntötte, szemét lehunyta és várt, hogy elmúljon a szédülés.

Nyomorultul érezte magát. Teste meggyötört volt. Karját és lábát nehéznek érezte. Gyomra émelygett, az ételnek a gondolatára is azonnal hányingere lett.

Amint minden visszaállt a normális helyére és a lámpa is lassúzni kezdett, felállt és a fürdőszobába ment. A hideg zuhany kellően felébresztette, fejét a tus alá nyomta, hogy felfrissítse magát. Olyan sokáig állt a zuhany alatt, hogy a végére szabályosan reszketett.

Amikor kilépett, megtörölközött, dereka köré csavarta a törölközőt. Kinyitotta az ajtót, és visszament a szobába.

Felöltözött, kezébe kapta a telefont és rámeredt. Tizenegy óra is elmúlt. Unottan dobta vissza az ágyra, miközben megtörölte még nedves haját.

Nem mintha számított volna, hogy bemegy az egyetemre vagy sem.

Kilépett a nappaliba, majd megtorpant.

Újra megérezte az omega illatát, ami lassan befészkelte magát a lakás minden egyes zugába. Olyan sokáig várakozott rá, hogy az illata megtöltötte a szobát. Ő pedig lassanként kezdte elveszíteni a maradék eszét. Még tíz percet sem töltöttek egymás társaságában, de Ő úgy vágyott utána, mint egy drogos az adagja után.

Felkapta a slusszkulcsot az asztalról, telefonját a zsebébe csúsztatta, majd elsietett a garázsba. A fekete BMW X5 a negyven férőhelyes garázs legvégén parkolt. Beült, majd egyenesen az egyetemhez hajtott.

A parkolóban rengeteg egyetemista lézengett, többen érdeklődve figyeltek fel a luxusautójára. Unottan nézett végig az embereken, abban a reményben, hogy megpillantja az omegát, de az egyforma egyenruha csak megnehezítette a dolgát.

Hirtelen kinyílt az utas oldali ajtó, és Song Hai ült be mellé. Szűk fekete szoknyája látványosan felcsúszott a combján, és a lány egyáltalán nem igyekezett, hogy megigazítsa.

Rámosolygott, miközben látványosan hátra vetette a haját.

- Yibo. - nyújtotta el a nevét negédesen. - Örülök, hogy itt vagy. Beszélni szerettem volna veled.

- Miről?

Song Hai habozott. Idegesen tördelte ujjait, mint aki nem tudja, hogyan fejezze ki magát.

- Én azt szeretném...

- Nem lehet. - vágott közbe Yibo, meg sem várva, hogy a lány befejezze a mondatot. Yibo felé fordult. Tekintete közönyös és komoly volt. - Tudom, mit akarsz.

- De miért?

- Barátok vagyunk, néha együtt bulizunk, de nem több. Nem akarom, hogy hiú ábrándjaid legyenek. Kedvellek, de nem úgy, ahogy te szeretnéd.

Song Hai elsápadt.

Nyers szavai minden bizonnyal megbántották a lány lelki világát, de jobb előbb pontot tenni az ügy végére, mielőtt az elkezdődhetne. Elfordította a tekintetét, mire Song Hai megragadta, maga felé fordította, ajkát pedig az övére szegezte. Csókja követelődző volt, pont, mint maga a személyisége. Ha szép szóval nem kapta meg, akkor erőszakkal vette el. Ez a viselkedés volt az egyik ok, amiért nem akart vele komoly kapcsolatba bonyolódni.

A körülöttük lévő levegőt megtöltötte az ismerős illat. Elszakította magát a lánytól, s minden erejével azon volt, hogy megtalálja az illat forrását. Mintha egy belső iránytű vezérelte volna, feje automatikusan abba az irányba fordult, ahol a férfi belépett a képbe.