Strawberry & Cigarette [BEFEJEZETT]

13 fejezet

Három hónappal később

Későre járt, amikor elhagyták az egyetemet a diplomaosztó után. Elindultak a park felé, Xiao Zhan széles mosollyal az arcán forgatta a diplomáját, miután kitűnővel végzett, Yibo eközben a környezetet pásztázta, miközben szkeptikus gondolatai újra és újra visszakanyarodtak az elmúlt órák eseményeihez. A hír, hogy kitűnővel diplomázott, egyszerre tűnt felfoghatatlannak és lehetetlennek. Hangtalanul lépkedtek egymás mellett a sötét parkban, elkerülve a város tumultusát. Az egyetemisták nagy része a közeli klubokba és bárokba vonultak vissza, hogy megünnepeljék a sikeres záróvizsgákat.

Xiao Zhan megállt, hátrahajtotta a fejét, és felnézett az égre. Nyitott tenyérrel felnyújtotta a kezét, és behunyta az egyik szemét.

- Mit csinálsz? - kérdezte Yibo.

- A tenyeremben tartom a holdat.

Lehajolt, és követte a férfi karja vonalát felfelé.

Yibo elmosolyodott. Xiao Zhan dereka köré fonta a karját, és szorosan magához húzta. Néhány pillanatnyi döbbent merevség után, Xiao Zhan teste elernyedt, karját leengedte.

Tiszta és friss eper illata megőrjítette.

- Felvettek a stúdióba. - törte meg a beálló csendet Xiao Zhan. Kiszabadította magát a férfi karjából, megfordult, hogy a szemébe nézzen. - Jövőhéten már kezdetek is.

- Örülök. - bólintott Yibo. - Én is beadtam a jelentkezésemet az egyik céghez. De még nem kaptam visszajelzést...

Yibo elharapta a mondat végét.

Habozott. Zavartsága azonnal feltűnt Xiao Zhan-nak.

- Minden rendben? - kérdezte Xiao Zhan aggodalmas hangon.

- Vettem neked valamit. - ismerte be.

Yibo nadrágjának a zsebébe nyúlt és egy kis fekete dobozt húzott ki belőle.

Xiao Zhan tekintete elkerekedett, amikor megpillantotta a dobozt. Yibo tétován simított végig a szaténborításon.

- Yibo? - Xiao Zhan meglepett hangjára, Yibo felemelte a fejét és mélyen a férfi szemébe nézett.

Yibo az ajkába harapott és felemelte a doboz fedelét.

A fekete szatén közepén egy ezüst gyűrű csillogott. Keleti stílusa, aprólékos kidolgozása tette különlegessé. A gyűrű ezüst ívekből és apró ezüstszemcsékből épült fel. Nem volt sem túl feltűnő, sem pedig csicsás, de mégis egyedi.

Xiao Zhan a gyűrű felé nyúlt, de Yibo megelőzte, és kivette a dobozból.

- Én... Nem akarom forrasztópisztollyal a kezedre forrasztani... Jelenleg abban sem vagyok biztos, hogy mi a válaszod...Nem muszáj azonnal választ adnod, vagy viselned...

Xiao Zhan elpirult, ajka akaratlanul is felfelé görbült.

- Rendben. - Yibo zavartan felkapta a fejét. Xiao Zhan kinyújtotta a bal kezét. Yibo gyengéden megfogta a kezét, és felhúzta a gyűrűsujjára. Yibo arca ragyogott a boldogságtól. Xiao Zhan elfordította a fejét. - Szörnyen érzem magam.

- Miért?

- Mert...- lepillantott az ujjára húzott gyűrűre, majd Yibo arcára. - Nekem is adnom kellett volna valamit.

- Egyetlen dolgot kérek.

Xiao Zhan felkapta a fejét.

- Mi lenne az?

- Ne hagyj el. Soha. Ígérd meg.

Xiao Zhan tekintete megtelt könnyel. Görcsösen ragadta meg Yibo zakóját, homlokát a férfi mellkasához nyomta, és bólintott.

- Ígérem. Soha nem foglak elhagyni. Örökre melletted leszek.