Strawberry & Cigarette [BEFEJEZETT]

4 fejezet

Az SMS szinte azonnal megérkezett.

Yibo megnyitotta az üzenetet, egy pillanatig döbbenten nézte a képernyőt, majd szájának széle felfelé görbült. A melegség, amit érzett szokatlan volt, főleg, hogy ilyen apróság miatt, ilyen túláradó boldogság fogta el és fakasztotta mosolyra.

Ránézett az órára. Bő négy órája volt hátra a találkozóig. Kiszállt az autóból, végig sétált az egyetem udvarán és egyenesen az adminisztrációs irodához sietett. Megkapta a papírjait illetve egy szerelmes levelet a rektortól, amiben tájékoztatták a helyzetéről.

Két hónap lógás után - amiért csoda, hogy nem rúgták ki, s amit valószínűleg az apjának köszönhet - szokatlan volt ismét az egyetem falai közt lenni.

Miközben a folyosón haladt többen utána fordultak. A lányok, mint fiatal csitrik úgy vihogtak és súgtak össze a háta mögött, mintha még mindig a középiskolában lennének.

Késve érkezett meg az órára, amivel sikerült magára vonnia az egész terem figyelmét.

- Ah, látom Mr. Wang visszatért visszavonulásából. - jegyezte meg a professzor csípős hangon.

Yibo ártatlan arccal leült a legutolsó sorba, látványosan felcsapta a rektor levelét, megfordította, tollát a kezébe vette és az öreg felé küldte legszebb mosolyát.

A többiek felnevettek.

- Csendet! - vakkantotta a férfi, majd ott folytatta, ahol abbahagyta.

Yibo unottan figyelte a férfit. Szája gyorsan mozgott, dobálva feléjük az információt, miközben a kivetített diákon mutogatott. De mindebből semmit nem volt képes felfogni.

Gondolatai másfelé kalandoztak. Ott ült a padban, ugyan azon az egyetemen, mint az omega - Xiao Zhan - és mégis úgy érezte, mintha fényévnyi távolság lenne kettejük között.

Személyisége egy végtelenül jószívű és türelmes férfit rejtett. Egyszerre tűnt karizmatikusnak, lényéből mégis az ártatlanság tükröződött. Mindezek tudatában a kíváncsiság egyre erősebben égett benne, hogy megismerje a férfi valódi énjét és, hogy megszerezze a jogot a szívére.

A gondolat még saját magát is meglepte. A birtoklási vágy olyan elemi ösztön volt, ami alapjában határozta meg az alfákat. Ennek értelmében az életük árán is megvédték a választott társukat. Az, hogy ilyen intenzíven ébredt fel benne ez az ösztön, valamit megmozdított benne. Valamit, ami sokkal több az egyszerű szexuális vágynál. Olyan volt, mint az érzelmi kötődés.

Újra az órára nézett, ami akkor ütötte el az egy órát, így még mindig volt két órája, hogy a könyvtárba érjen.

Fél órával később vége lett az órának. Elsőként távozott a teremből és egyenesen a könyvtárba sietett.

A könyvtár az egyetemi épület egy teljes elméletét elfoglalta. Könyves polcai hosszan kígyóztak. Az ablakok mellett két sorban asztalok álltak, mindegyiknél ült valaki.

A legutolsó asztalnál megtorpant. Xiao Zhan ült ott, fejét a kezére hajtva hangtalanul szuszogott az asztalra dőlve. Pillái meg-megremegtek, amikor valaki elment az asztal mellett, de nem ébredt fel. Óvatosan megemelte és kihúzta a férfivel szemközti széket, és leült. Szája mosolyra húzódott, elővette a telefonját, készített egy képet és elmentette. Közelebb hajolt és lopva az arcára pillantott.

Túlságosan szép volt ahhoz, hogy elegye róla a tekintetét. Bőre bársonyosan fehér és tiszta, mint a frissen esett hó, haja selymes és dús. Nem tudott ellenállni a kísértésnek, előrenyújtotta a karját, és megérintette a sötét tincset.

Xiao Zhan kinyitotta a szemét és felnézett. Yibo hátra kapta a kezét, zavarban volt. De Xiao Zhan nem húzódott el tőle, csak halványan elmosolyodott.

- Hát itt vagy. - emelkedett fel.

Tekintete fáradt volt. A szeme alatti sötét karikák kialvatlanságról árulkodtak.

- Nem akartalak felébreszteni.

Xiao Zhan megrázta a fejét, közben végig mosolygott.

- Én... szeretnék bocsánatot kérni, a tegnap este miatt. - bökte ki végül, ami a szívét nyomta.

Xiao Zhan megrázta a fejét.

- Kérlek, engedd meg, hogy...- Xiao Zhan szépívű szemöldöke a magasba szaladt, mire Yibo elnémult. Zavarban volt, és nem igazán találta a megfelelő szavakat. Az igazság az volt, hogy nem is tudta pontosan mit akar. -, meghívjalak valahova, kárpótlásul.

A kérdése meglepte és zavarba ejtette Xiao Zhan-t, aki kitartóan próbálta elkerülni a tekintetét. Fülének vége elvörösödött, ami nem kerülte el Yibo figyelmét. Lassan elmosolyodott és hátradőlt a székében.

Xiao Zhan kipirultan, kissé esetlen, de őszinte mosollyal az arcán bólintott.