Strawberry & Cigarette [BEFEJEZETT]

32 fejezet

Yibo egyszerűen képtelen volt betelni az elé táruló képpel. Mint a föld a vizet, úgy szívta magába Xiao Zhan látványát. A férfi a konyhában mesterkedett valamin, teljesen belefeledkezett a munkájába, így az sem tűnt fel neki, hogy odalépett mögé.

Gyengéden átnyúlt a karja alatt, tenyerét gömbölyödő hasára csúsztatta, állát a vállra fektette és mélyen magába szívta eper illatát.

- Kívánlak. - dorombolta, mire Xiao Zhan elmosolyodott.

Három év telt el, mióta maguk mögött hagyták a Ren Zhong ügyet. Habár ez közel sem volt olyan egyszerű. Miután Ren Zhong megtette a vallomását, belső nyomozást indítottak a rendőrtiszt ellen, aki eltüntette Xiao Zhan feljelentéseit és Ren Zhong apja ellen, aki bőkezűen lefizette a férfit a hallgatásért.

Zichen vezetésével őrizetbe vették Song Hai-t is, aki mindvégig tudott Xiao Zhan megerőszakolásáról, de hallgatott. A lány bűnrészességben való részvétel vádjával került bíróság elé.

Xiao Zhan vallomást tett, Zichen pedig talált egy remek ügyvédet, aki képviselte őt a nevében. Xiao Zhan nem akart semmi mást, csakhogy Ren Zhong megkapja a büntetését és eltűnjön az életükből. Yibo pedig száz százalékban támogatta ebben.

Két tárgyaláson is részt vett és tanúskodott. Mind a két alkalom katasztrófába torkollott, amikor az ügyvédjük a kettejük kapcsolatát hozta fel, amit Ren Zhong képtelen volt tolerálni. Kitörései pedig alátámasztották agresszív személyiségét, amivel határozottan nem nyerte meg a bíró jóindulatát.

Hosszú hónapokon át tartó tárgyalások végül jogerős ítélettel zárultak.

Ren Zhong-ot tíz év börtönbüntetésre ítélték több rendeli zaklatás és erőszak vádjával. Song Hai öt évet kapott bűnpártolás miatt. Ren Zhong apja tíz évet kapott vesztegetés miatt. A rendőrtisztet pedig 8 év börtönre ítélték.

- Tudom. - motyogta Xiao Zhan miközben keze Yibo kezére simult. A gyűrű hideg érintés jól esett. - Szokatlanul csendes vagy. - megfordult, hogy szembe nézzen vele.

Ajka mosolyra húzódott, homlokát Xiao Zhan homlokához érintette.

- Xiao Zhan, megígértem, hogy boldoggá teszlek.

Xiao Zhan elpirult.

- Boldog vagyok. - Yibo szája megremegett. - A múltban féltem, hogy újra és újra megsérülök, így elzárkóztam a világ elől, s arra ítéltem magam, hogy boldogtalan és magányos legyek. De melletted meg tanultam élvezni az életet. Minden pillanat, amit veled töltök, feledhetetlen. Hiszem, hogy az életünk újra jó irányba halad.

Yibo szíve hevesen dobogni kezdett. Alig kapott levegőt. Közelebb hajolt, hogy megcsókolja a férfit, amikor valaki kilépett a folyosó sötétjéből.

Először egy fekete kócos fej, aztán egy álmos arc, egy félig még csukott szem, amit egy aprócska kéz dörzsölt, míg a másikban egy agyon gyömöszölt nyuszit szorongatott.

Yibo arca ellágyult, szinte elolvadt.

- Jó reggelt, kishercegnő. - Karjába vette a lányát, aki - Xiao Zhan-hoz hasonlóan - imádott odabújni hozzá. Fejét a vállára hajtotta, pisze orrát a nyakához nyomta. - Már azt hittem átalszod az egész napot. Ideje felébredni. - lépett át vele az étkezőbe, ahol már megterített asztal várt rájuk. - Vagy nem akarod tudni, hogy hugit vagy öcsit hoz neked a gólya?

A kislány azonnal megéledt. Fejét felkapta, arcán széles, vidám mosoly terült szét, miközben a karját a magasba emelve kiabált:

- Öcsit akarok! Lehet?

Yibo hátra nézett a válla felett, mire Xiao Zhan vérvörös arccal próbálta meg elrejteni a mosolyát.

Yibo leültette Lien-t az asztalhoz, majd elé tolta a kis tányér rizskását és leült mellé.

- Ha megetted a reggelidet, rendesen fogat mostál és felöltöztél, akkor anya talán megengedi, hogy elkísérjük. - lopva a pult mögött szorgoskodó Xiao Zhan-ra pillantott, rákacsintott és visszafordult az asztal felé. De még így is érezte, hogy Xiao Zhan elmosolyodik.

- Éljen!

- Jól van. Jól van. - bólogatott Xiao Zhan, miközben kezében két tányérral az asztalhoz lépett. Az egyiket lerakta Yibo elé, a másikat maga elé húzta és leült.

Yibo felnézett, szíve büszkeséggel volt tele. Xiao Zhan ujjaival kifésülte a hosszú fürtöket Lien szeméből. Szeme csillogott, amikor ránézett és Yibo úgy érezte végre megtalált azt, amiről azt hitte, már rég elvesztett.

Az otthonát.

A családját.

~ VÉGE~