Strawberry & Cigarette [BEFEJEZETT]

Strawberry & Bunny 5

Xiao Zhan csillogó szemekkel figyelte, ahogy Wang Qing aprócska kezei az ujja köré fonódtak, miközben mellkasát apró nyögések és hangosabb szusszanások hagyták el, ami büszke mosolyt csalt az arcára.

Yibo hatalmas kezével gyengéden masszírozta a fia hasát, amit Wang Qing néhány tündéri mosollyal köszönt meg.

- Lien elaludt? - kérdezte Xiao Zhan, miközben még két ujját odaadta Wang Qing-nek, aki láthatóan nagyon élvezte az örökmozgó ujjak látványát.

- Igen. - bólintott Yibo. - Mit mondott az orvos?

- Minden rendben van. Egészséges, örökmozgó baba. - húzta féloldalas mosolyra az ajkát. Lehajolt, puszit nyomott a kisfiú pufók arcocskájára, magába szívta édes illatát, mire Wang Qing jóízűen felkacagott.

Xiao Zhan óvatosan kihúzta kezét Wang Qing szorításából, ami már annyira nem tetszett neki, szája lefelé görbült. Felült, hátát pedig az ágy támlájának döntötte. A karjába vette a fiát, gyengéd mozdulatokkal eligazgatta, hogy mindkettejük számára kényelmes legyen. Kezébe vette a cumisüveget, és Wang Qing szájába dugta.

Miközben Wang Qing evett, Yibo leült mellé, jobb karjára támaszkodva közelebb hajolt, bal kezével végigsimított Xiao Zhan arcán, ajkát pedig a legnagyobb gyengédséggel érintette az övéhez.

Xiao Zhan keze Yibo nyakára, majd állára csúszott, teste megtelt melegséggel és vágyakozással.

Wang Qing, napjának minden egyes pillanatát kitöltötte, így saját és Yibo igényeit félre kellett söpörnie az elmúlt három hónapban.

Yibo nem tette szóvá, de tudta, hogy a férfinek ugyan úgy szüksége van a gondoskodására és törődésére, mint a fiának vagy a lányának.

- Lien elmesélte, hogy milyen lelkiismeretesen főztél neki ebédet. - somolygott Xiao Zhan, mire Yibo csak a szemét forgatta.

- Tudtam, hogy be fog árulni.

Xiao Zhan felnevetett.

- Köszönöm.

- Micsodát?

- Hogy a rengeteg munkád ellenére is itt vagy mellettem. - Xiao Zhan hangja megremegett, mire Yibo szemöldöke összeszaladt a homlokán. Megszorította Xiao Zhan kezét, majd belecsókolt a tenyerébe.

- Sosem hagynálak magadra.

- Tudom. - bólintott Xiao Zhan, majd karjában a fiával - aki időközben álomba szenderült - Yibo ölébe ült, hátát a férfi mellkasának döntötte és hagyta, hogy fűszeres dohány és vágyának illata lassan körbe lengje.

- Mmhh.

- Veled akarok lenni. - suttogta Yibo érzéki hangon a fülébe, mire jóleső bizsergés szaladt végig a testén.

- Én is. - suttogta Xiao Zhan az ajkába harapva.

Gyengéd, halk kopogás törte meg a romantikus hangulatot. Résnyire nyílt a hálószoba ajtaja. Lien kócos hajjal, összeszűkült szemekkel, a nyusziját szorongatta lépett be az ajtón. Rózsaszín pizsamája kicsit csálén állt rajta.

Xiao Zhan mosolyogva nézett át Yibo válla felett.

- Bejöhetek? - kérdezte kómás hangon, a szemét dörzsölve.

- Persze. Gyere ide anya mellé. - nyújtotta a karját Yibo, mire Lien odaszaladt hozzá, felkapaszkodott az ágyra, és ledőlt Yibo helyére. Xiao Zhan betakargatta, majd visszadőlt Yibo mellkasára és onnan figyelte a gyerekeket.

Megszorította Yibo kezét, mire a férfi lenézett rá.

- Kárpótolni fogom a nagylelkűségedet. – suttogta csöndesen Xiao Zhan.

Yibo lehajolt és szájon csókolta.

- Nagyonremélem is.