Strawberry & Cigarette [BEFEJEZETT]

30 fejezet

A levegő égette a tüdejét, miközben felrohant az negyedik emeletre. A folyosón csupán néhány ápoló lézengett. Végigrohant az emeleten, majd berontott Xiao Zhan szobájába.

A szoba csöndes volt, csupán a gép csipogása visszhangzott. Az ágy túloldalán az Dr. Cheng állt. Magabiztosan állítgatta a gépet és az infúzió adagolását. A doktor felnézett rá, arca komolyságától összeszorult a torka.

Egy tántorgó lépést tett befelé, majd ledermedt. Ajka résnyire nyílt, de hang nem jött ki a torkán. Szeme könnybe lábadt, mellkasából egy fájdalmas sóhaj szakadt fel.

Xiao Zhan alakja eltörpült az ágyban. Bőre fehér volt, arcán zúzódások, csuklóját kötés fedte.

Yibo hol Xiao Zhan-rá, hol az orvosra nézett.

- Hogy van? - kérdezte, miközben tett még egy esetlen lépést az ágy felé. A lábai helyén lévő mázsás súlytól úgy érezte visszafelé halad.

- Kisebb zúzódásokkal megúszta a balesetet. A sofőrnek már nem volt ilyen szerencséje. - a férfi hangja kimértnek tűnt. - A teste most gyenge, ezért infúziót kap.

- És a baba? - lehelte, miközben letérdelt az ágy mellé. Kezébe fogta Xiao Zhan élettelennek tűnő kezét, ujjaikat összefonta és megszorította.

- A magzat teljesen rendben van. - az orvos bizakodó mosolyát látva, Yibo megkönnyebbült sóhajtott fel. - A kismama végig őt védte.

Behunyta a szemét, és imádkozott. A valóság - az igazság után - kínzás volt. A félelem, beléhasított, ráébresztette, hogy Xiao Zhan nélkül, az élete már soha nem lenne egész. A férfi kiegészítette, Ő volt a lelkének másik fele, a lelki társa, aki nélkül még csak lélegezni sem tudna.

Kivette a zsebéből az ezüst gyűrűt, amit Xiao Zhan eddig a szíve fölött viselt, majd a legnagyobb óvatossággal felhúzta bal kezének gyűrűs ujjára.

Romantikusabb lett volna, ha Xiao Zhan húzza fel az övére... de most be kellett érnie saját magával.

- Bocsáss meg. - lehelte elcsukló hangon. - Bocsáss meg, hogy nem láttam tisztán. Hogy nem bíztam benned, s nem álltam melletted, amikor a legnagyobb szükséged lett volna rám. Szörnyű hibát követtem el. S megfizetem az árát... Könyörgöm, ébredj fel. - fejét a kezébe temette, a könnyek lecsorogtak az arcán, a szíve összeszorult. - Egyszer azt mondtad, sosem hagysz el. Hogy velem maradsz mindörökre.

- Ne sírj. - a rekedt hang, maga volt a zene a füleinek. Felkapta a fejét. Xiao Zhan felnyitotta a szemhéját és kissé bágyadtan a gyógyszerek hatásától ránézett. - Nem tesz jót a rosszfiús imidzsednek.

Megkönnyebbülten fellélegzett, és örült, hogy Xiao Zhan magához tért. Ekkor azonban a rossz érzés újra befúrta magát közéjük - a szégyen és bűntudat -, és úgy égette, mintha a legforróbb és legjegesebb érzést egyszerre érezte volna.

- Xiao Zhan!

- Ha jól emlékszem, nem akartad, hogy bármi féle...kapcsolat legyen köztünk. - a férfi rekedt hangja és szavai újabb és újabb tőrt mártottak a szívébe. Úgy elsápadt, hogy már-már szürkének tűnt. - Az előbb... mégis arra kértél, hogy ne hagyjalak el.

- Sajnálom, kérlek hallgass meg.

- Nem kell bocsánatot kérned. - a hangja olyan hideg volt, mint a jég. Teljesen más, mint az a bársonyos, gyengéd és szeretettel teljes hang, amivel mindig beszélt hozzá. - Ez úgy is csak az én egyoldalú szerelmem volt.

Yibo megrázta a fejét.

- Nem. Ez nem igaz.

- Minden megváltozott igaz? - döntötte oldalra a fejét fáradtan. - Hiszen megjött az eredmény. - Yibo felkapta a tekintetét és Xiao Zhan-ra nézett. Tekintete megtelt könnyel és ez elég válasz volt neki. Keze az alhasára csúszott. - Egy papír kellett hozzá, hogy beismerd a tévedésedet.