Strawberry & Cigarette [BEFEJEZETT]

Strawberry & Bunny 3

Yibo idegesen tördelte az ujjait, miközben egyedül várakozott a kórház üres folyosóján. Fejét lehajtotta, idegesen túrt bele a hajába. Gyomra minden egyes alkalommal görcsbe rándult, amikor egy nővér kilépett a szülőszobából, majd elrohant mellette.

A percek órákba fordultak át. A rémület egyre jobban elhatalmasodott rajta, amikor négy óra elteltével sem kapott választ a kérdéseire, amiket a rohangáló nővérekhez vágott teljesen kifordulva önmagából.

Most minden olyan más volt, mint Lien születésénél. Mintha minden a feje tetejére állt volna.

- Yibo! - a hang irányába fordult.

A bátyja sietett felé, mögötte az apja Lien-nel a kezébe, aki, amikor meglátta karját kinyújtva nyújtózott.

- Apa! Apa!

Yibo a karjába vette a lányát, aki a nyakába csimpaszkodva ölelte át.

- Mi történt? - kérdezte Zichen aggodalomtól fátyolos hangon.

- Valami baj van. - suttogta.

- Apa, hol van anya? - kérdezte Lien a szemét dörzsölve. Letette a kislányt a padra, majd leguggolt elé. Megsimogatta még kócos haját és mélyen belenézett azokba a hatalmas, mogyorószínű szemekbe.

- Anya odabent van. - nézett a folyosó végében lévő ajtóra. Az apjára nézett, remélve, hogy erőt meríthet a határozottságából, de az idősödő rendőrkapitány is éppen olyan bizonytalannak tűnt. - Most menj a nagypapával reggelizni.

Lien makacsan megrázta a fejét, ajkát lebiggyesztette, pont ahogy Xiao Zhan is mindig csinálta.

- Nem. Látni akarom a mamit.

- Fogadj szót. Anya sem szeretné, ha éhesen mászkálnál egész nap.

Lien lehajtotta a fejét és beleegyezően bólintott. Lecsusszant a padról, megfogta a nagyapja kezét és elindultak a lift irányába.

Zichen felé fordult.

- Szóval, mi történt? - kérdezte a bátyja komor hangon.

- Vérzett.

Zichen hangosan felszisszent.

Érezte, hogy forog körülötte a világ. Egy omega férfi, mindig kockázatot vállalt, ha teherbe esett. Xiao Zhan pedig már a második gyermekével volt állapotos. Habár Dr. Cheng tájékoztatta őket az esetleges komplikációkról, a terhesség eddigi ideje alatt semmi szokatlan nem történt.

Egészen mostanáig.

- Mr. Wang.

Yibo megpördült.

Dr. Cheng lépkedett felé, zöld műtős ruhában. Vonásai nyugodtak voltak, bizakodó mosoly terült szét az arcán.

- Doktor. Hogy van? - lépett elé türelmetlenül.

- Xiao Zhan jól van és a baba is. A vérzés nem volt súlyos, azonban ez nem szokatlan jelenség egy omega férfinál. - Yibo megkönnyebbülten felsóhajtott, kezének remegése továbbra sem akart abbamaradni.

- Láthatom őt?

- Hamarosan átvisszük egy megfigyelő szobába. Ott megvárhatják.

- Köszönöm.

***

Xiao Zhan előtt kitisztult a világ, aztán elhomályosodott. Keze automatikus a hasára csúszott. Zavartan nyitotta ki a szemét, amikor megérezte, hogy csak a kórházi takarót markolássza.

Hasa ismét lapos volt.

Félelem kúszott fel a gerincén, teste összerándult, mire azonnal az alhasába nyilallt a fájdalom.

- A kisbabám. - dadogta rémülten. - Hol van a kisbabám?

Egy nővér lépett az ágya mellé.

- Semmi baj. - mondta megnyugtató hangon. - A kisfia rendben van. Az orvos most vizsgálja.

A megkönnyebbült sóhaj hirtelen szakadt fel belőle. Az öröm könnyei végig folytak az arcán.

Nyílt az ajtó és Yibo rontott be rajta. Ahogy tekintetük találkozott, már tudta, hogy minden rendben lesz. A férfi leült mellé, gyengéden magához szorította és megcsókolta.

Egyszer. Kétszer. Milliószor.

- Anya! Anya! - rohant be Lien a szobába.

- Gyere, itt van anya. - Yibo felemelte Lien-t aki azonnal átmászott a karjaiba. Magához ölelte és mélyen magába szívta az illatát.

Egy nővér lépett be, maga előtt egy kis kocsit tolt, benne az újszülött kisbabával.

Xiao Zhan szeme csillogott, amikor megpillantotta a kosárban a második legtökéletesebb kisbabát.

A nővér óvatosan felemelte a kosár aprócska csomagját, majd a kezébe adta.

- Ó istenem. - lehelte elfúló hangon. Yibo ujjaival óvatosan végigsimított pelyhes haján. Tekintete megtelt könnyel, ahogy végignézett rajtuk.

Yibo remegő kézzel fogta meg a fia apró kezét, míg Xiao Zhan lehúzta a kis kesztyűt, feltárva a legkisebb és legaranyosabb ujjakat, amiket valaha látott.

Xiao Zhan halkan beszélt hozzá és óvatosan ringatta, mire a fia arcára egy féloldalas mosoly húzódott.

- Tökéletes. - szipogott Yibo.

- Igen. - bólintott Xiao Zhan, majd könnyektől fátyolos tekintettel nézett Lien-re. - Lien, a kisöcséd, Wang Qing, megérkezett.

Lien mosolya még szélesebb lett.

- Nagyon szépen köszönöm.

Xiao Zhan felkapta a fejét és zavartan pillantott Yibo-ra, akinek szeméből olyan melegség és szeretet áradt, amit nem lehetett szavakba önteni.

- Mit?

- Hogy nekem ajándékoztad, a leggyönyörűbb dolgokat. A gyermekeinket. Sosem hittem volna, hogy lehetek ilyen boldog, mint most.

- Én sem.

Magához ölelte a társát, a kislányát és a fiát, míg magában hálát adott az égieknek, hogy milyen szeretet veszi körül őket.

Mindenhol.