Strawberry & Cigarette [BEFEJEZETT]

Strawberry & Bunny 6

- Anya! Anya! Nézd! - kiáltotta Lien, karját a magasba emelve integetett, miközben lecsúszott a csúzdán.

- Ügyes vagy! - nevetett Xiao Zhan, miközben lassú ritmusban ringatta a babakocsit.

Kellemes tavaszi nap volt, amit a legtöbb szülő, hozzá hasonlóan, inkább töltött a szabadban, mint otthon a négy fal között. Lien körbefutotta a mászókát, majd beült a hintába. Miközben hajtotta magát, Xiao Zhan óvó tekintete az alvó Wang Qing-re esett.

Apró ujjai meg-megremegtek álmában, szája némán járt, mintha álmában is folyton enne. Csöppnyi mellkasa ütemesen emelkedett és süllyedt.

- Xiao Zhan?

A hang irányába fordult. Tekintete elkerekedett a döbbenettől, amikor megpillantotta a pad végében álló Song Hai-t. A lány hófehér csipkés ruhát viselt, haját feszes fonatban fogta össze a tarkóján. Arcáról idegesség és zavartság tükröződött, ahogy tekintete közte és a baba kocsi között ingázott.

- Song Hai? - a lány bólintott. - Te mit keresel itt? - hangja megremegett.

A váratlan találkozás, nem éppen jó emlékeket ébresztett benne. A lányban olyan mély gyűlölet élt iránta, hogy képes volt falazni egy erőszaktevőnek, csakhogy megszerezze magának Yibo-t.

- Beszélni szerettem volna veled. - ült le a pad szélére, fekete táskáját az ölébe húzta. Nem nézett a szemébe, idegessége, ahogy a ruhájának a szélét gyűrögette, bűntudatra adott okot. - Gondolom, meglep, hogy kint látsz engem. – Xiao Zhan bólintott. - Feltételesen szabadlábra helyeztek.

- Értem. - hümmögte Xiao Zhan, közelebb húzta magához a babakocsit, miközben lopva a hintázó Lien felé pillantott, aki egy másik kislánnyal beszélgetett.

- Azt hittem idősebb... - nézett Song Hai a babakocsira.

- A legidősebb, Lien. A lányunk. - nézett Xiao Zhan a mászóka felé. Song Hai követte a tekintetét, ajkára őszinte mosoly húzódott. - A fiúnk, Wang Qing, hat hónapos.

- Értem. - bólintott Song Hai, láthatóan csalódottan. - Én... a bocsánatodért jöttem. Szörnyen féltékeny voltam, amikor Yibo téged választott helyettem. Gyerekkorom óta ismertem, azóta arról álmodoztam, hogy ha felnövök, a felesége leszek. Önző módon kisajátítottam magamnak, nem hagytam, hogy szabad legyen... végül a rá mért nyomás miatt, anélkül, hogy feleszméltem volna rá, eltávolodott tőlem.

- Song Hai...

- Amikor elmondta, hogy randizni kezdtetek, azt hittem, hogy csak egy egyéjszakás kaland leszel a számára. De aztán, ahogy lassan kezdtem ráébredni, milyen komolyak a szándékai, úgy lettem egyre kétségbeesettebb. - Egy pillanatra elhallgatott, letörölte a könnyeit, majd folytatta. - Féltem, hogy örökre elveszíthetem, így amikor Ren Zhong elmondta, hogyan érez irántad... Lehetőséget láttam arra, hogy visszaszerezzem Yibo-t.

Xiao Zhan elfordította könnyes tekintete. Mellkasa összeszorult a fájdalomtól, a keserű emlék újult erővel tépte fel a sebeket a lelkében.

- Elég. - lehelte Xiao Zhan a könnyeivel küszködve.

- Anya! Anya! - Lien lefékezett mellette, kimerülten hajtotta fejét az ölébe, miközben átölelte a derekát. - Elfáradtam.

Xiao Zhan kisimította a rakoncátlan fürtöket a lánya szeméből, majd a táskájából elővett egy kis üveget és átnyújtotta a kislánynak, aki jóízűet kortyolt az italból. - Mikor jön értünk apa?

Xiao Zhan az órájára pillantott.

- Hamarosan. Menj, játssz még egy kicsit.

- Rendben. - azzal szaladt is tovább.

Xiao Zhan hosszan követte lánya távolodó alakját, majd fejét leszegte, a kavicsos utat fürkészte a talpa alatt.

- A bocsánatomat kéred - fátyolos hangja tükrözte a lelkében élő, égő fájdalmat. -, de én nem tudom megadni. Amit te, és Ren Zhong a szerelem nevében tettetek, az a legrosszabb, legalattomosabb dolog volt, ami megbocsájthatatlan. Fájdalmat okoztatok, nem csak nekem, de Yibo-nak is. Ha nektek ez a szerelem, akkor azt kívánom, sose szeressetek senkit.

- Xiao Zhan...

- Négy éve már, de még mindig fáj. Talán őszinték a szavaid, talán megbántad, amit tettél, de a feloldozást, amit tőlem kérsz, nem adhatom meg. - felállt, intett Lien-nek, aki lecsúszott a csúzdán és odarohant hozzá. - Indulunk. - suttogta.

- Anya, mi a baj? - Lien lebiggyesztette az ajkát, őszinte aggodalom tükröződött hatalmas tekintetében, mire szeme könnybe lábadt.

- Semmi. - megrázta a fejét, majd Song Hai-ra pillantott. A lány ajka remegett.

Xiao Zhan nyújtotta a kezét Lien felé. A kislány megfogta, arcára egy gyengéd mosoly húzódott, miközben kitolták a babakocsit a parkból, és maguk mögött hagyták a lelkiismeretével küzdő lányt.