Strawberry & Cigarette [BEFEJEZETT]

15 fejezet

Leállította a motort, lekapcsolta a fényszórót és felnézett az első emeletre. Az első emeleten felgyulladt a villany, Yibo figyelte, ahogy Xiao Zhan átsétál a nappalin.

Kikapta a kulcsot a gyújtásból és a zsebébe csúsztatta. A bejárat felé indult, amikor egy ismerős hang a nevén szólította:

- Yibo.

Megfordult.

Song Hai állt mögötte, szemében rémület és kétségbeesés elegye keveredett.

- Mit akarsz? - kérdezte Yibo egy lemondó sóhaj kíséretében.

Song Hai szája jól láthatóan megvonaglott.

- Beszélni veled. - tett egy lépést felé. Bő fehér kötött pulóvere előreesett a vállain, hajába belekapott a szél. Amikor felnézett, egészen más volt a pillantása, mint három nappal ezelőtt. Az önelégültségnek nyoma sem volt. Azonban nem lehetett teljesen biztos, hogy a nő, nem valami játékot űz vele. - Yibo, - hirtelen megragadta a kezét és megszorította. - kérlek, adj még egy esélyt. Engedd meg, hogy bebizonyítsam...

Yibo kirántotta a karját a lány szorításából.

Song Hai arca elsápadt.

- Ezt már tisztáztuk. - lassan, tisztán ejtette ki a szavakat, és közben hideg tekintetét nem vette a lányról. Figyelte, hogy sikerült-e felfognia szavainak jelentését.

- Te... tényleg... nem... akarsz... engem?

- Nem.

Song Hai értetlenül meredt rá. Ajkát szólásra nyitotta, hogy mentegetőzzön, de végül csak lebiggyesztette.

Yibo lassan szívta be a levegőt, majd kifújta.

- Nézd, Song Hai, hosszú évek óta ismerjük egymást. Kedvellek, mint egy barátot. De semmi több. - rázta meg a fejét. - Nem vagy hozzám való, Song Hai.

- De mi... - elkapta róla a tekintetét. - Mi régebben... nagyon jól éreztünk magunkat... együtt...

- Sajnálom, hogy ha félreérthetően viselkedtem veled.

Song Hai szeméből legördült egy könnycsepp. Gyorsan letörölte, szipogott egyet, és újra a szemébe nézett.

- Komolyan azt hiszed, hogy Xiao Zhan hozzád váló? - szegezte neki a kérdést, mire Yibo tekintete elsötétült. - Yibo, kérlek...

- Igen. Hozzám való. Ezerszer is. A pokolba is, belefáradtam, hogy magyarázkodjak.

Megpördült, és elindult a bejárat felé, amikor Song Hai hátulról átölelte. Arca a hátához simult, kezét összekulcsolta a mellkasa előtt, hogy véletlenül se a tudjon elmenekülni.

Yibo megdermedt.

- Nem akarlak elveszíteni.

Türelme fogytán volt. Hátrahajtotta a fejét, és felnézett az épületre. A vékony függöny visszahullott, Xiao Zhan körvonala pedig eltávolodott az ablaktól.

Yibo fájdalmasan lehunyta a szemét, majd lefejtette magáról Song Hai kezét, és hátrált egy lépést.

- Song Hai. Értsd meg, végre. Valaki mást szeretek. - Song Hai ajka megremegett, de ezzel már nem tudta át verni. Nem vesztegetheti tovább az időt. Itt nem. - Szeretem Xiao Zhan-t.

A lány szólásra nyitotta a száját, de már nem érdekelte.

Kivágta a bejárati ajtót. Nem vacakolt a lifttel. Kettesével szedte a lépcsőfokokat, és felrohant az első emeletre. Amikor célért, megtorpant. Végigrohant a keskeny folyosón. Benyitott a lakásba. A nappali és a konyha is üres volt. Átlépett a boltív alatt és a hálószoba ajtajához lépett. Elfordította a gombot, de az ajtó zárva volt. Halálra váltan kopogott.

- Xiao Zhan.

Hallgatózott. De még egy pisszenést, vagy motoszkálást sem hallott. Behunyta a szemét és elképzelte Xiao Zhan csalódott arcát.

- Tudom, hogy most látni sem akarsz. De kérlek, engedd, hogy megmagyarázzam. - suttogta. Hangja többször is megremegett. Fájdalmat okozott a férfinek. Arca összerándult, mintha Ő maga is érezné a fájdalmat. - Song Hai és köztem nincs semmi. Sosem volt semmi komoly. - sóhajtott megkeseredetten. - Csak téged akarlak.