Strawberry & Cigarette [BEFEJEZETT]

Strawberry & Bunny 2

Xiao Zhan némán figyelte, ahogy Lien felkapaszkodik a kanapéra, majd óvatosan mellé telepedett. Fülét gömbölyödő hasához szorította és hallgatózott.

- Anya.

- Igen?

- Tényleg ide bent van a kisöcsém? - kérdezte a hasához nyomva a száját.

Xiao Zhan ajka mosolyra húzódott, kezével végigsimított a hasán, majd gyengéden Lien arcocskáján.

Két hónap volt már csak hátra, hogy világra hozza második gyermekét is, aki egy újabb darabka volt belőle és Yibo-ból.

Mindenki tűkön ülve várta, hogy Wang Qing végre megérkezzen.

- Igen. - bólintott Xiao Zhan álmosan, miközben keze automatikusan simogatta a hasát. Érintése alatt érezte, ahogy a fia megmozdult a hasában, mintha követné kezének mozgását. - Wang Qing itt van.

Lien újra a hasához nyomta a fülét, aprócska kezeivel ugyan azokat a mozdulatokkal simított végig a hasán, mire a kisbaba megmozdult.

- Éreztem! - kiáltott fel lelkesen Lien egy őszinte és ragyogó mosoly kíséretében.

- Én is.

Éles fájdalom nyilallt az oldalába, amikor megérezte, ahogy az aprócska lábak életre keltek.

- Apa mikor jön haza? - ült fel Lien, hátát a kanapé párnázott hátához döntötte, miközben a nyuszit, amit eddig a kezében markolászott, most a mellkasához szorította.

Xiao Zhan a falra szerelt órára pillantott, ami épp akkor ütötte el a delet. Szombat volt, Yibo pedig még mindig dolgozott.

- Nem tudom, kincsem. - ingatta a fejét. A kimerültség úrrá lett rajta, Ő pedig nem érezte elég erősnek magát ahhoz, hogy ellenálljon. - Gyerünk, feküdj le szépen.

Lien engedelmesen befészkelte magát az oldalához, fejét a vállára hajtotta, miközben aprócska ujjaival a póló ujjának a szélét csavargatta.

Hallotta lánya halk szuszogását, érezte fűszeres eper illatát, szívének minden egyes dobbanását és aprócska testének minden egyes rezdülését. Egyenletes légzését hallgatva hagyta, hogy álomba merüljön.

Percekkel, de lehet, hogy órákkal később hűvös érzés ébresztett fel. Álmosan nézett körbe. Lien nem feküdt mellette a kanapén. Rémülten pattant ki a szeme, és megpróbált felülni, amikor erős kezek határozottan visszanyomták a kanapéra.

Yibo ült mellette, arcán gyengéd mosoly terült szét. Szeme csillogott, ahogy nagy keze félénken gömbölyödő hasára simult.

- Ne aggódj. - suttogta érzéki, megnyugtató hangon. - A szobájában alszik.

Xiao Zhan elmosolyodott. Kezét felemelte, mire az ezüst gyűrű megcsillant a nap beáramló fényében, megfogta a férfi kezét és megszorította.

- Késtél.

Yibo közelebb hajolt, homlokát a homlokához érintette. Amikor megérezte fűszeres dohány illatát, testét jóleső bizsergés fogta el.

- Sajnálom. - motyogta Yibo, miközben selymes ajkával a száját kezdte simogatni. - Ígérem, többet nem fordul elő.

Xiao Zhan lebiggyesztette az ajkát.

- A múltkor is ezt ígérted. - felelte durcás hangon, mire Yibo elmosolyodott.

- Most nem fogom megszegni a szavamat. - simított ki egy tincset a szeméből. - Leadtam néhány projektet. Így mostantól sokkal több szabadidőm lesz, hogy téged kényeztesselek. - suttogta Yibo a fülébe szenvtelen hangon, mire elöntötte a pír az arcát.

A férfi elhúzódott, majd szájon csókolta. Xiao Zhan gyengéd mosollyal nézett rá, miközben ujjaival beletúrt Yibo sűrű hajába.

S csak élvezte biztonságot jelentő közelségét.