Jᴀ́ᴛsᴢᴍᴀ ʲᵉⁿˡⁱˢᵃ ✔︎

08 - Az öreg hintaágy

Egy halvány mosollyal az arcomon indultam meg a hátsó kertbe vezető ajtó irányába. Tudtam, hogy édesapám elment otthonról, üzleti ügyek miatt, és csak délután fog hazaérni, így nyugodtan csinálhattam azt amit szerettem volna.

Miután odértem az említett ajtóhoz, gyengéden megfogtam a kilincsét, s lenyomva azt kitnyitottam a falapot.

Hirtelen a kellemesen hűvös szél csapta meg arcomat. Egy nagyot szippantottam a friss levegőből, majd kiléptem a házból, s behajtottam magam mögött az ajtót.

Madár csiripelés ütötte meg a fülemet.

Tekintetemet lassan és alaposan vezettem körbe a hátsó kertben elhelyezkedő dolgokon, majd pár másodperc eltelte után már meg is pillantottam a dalolászó madarat.

Ott ült az öreg hintaágyon miközben fejét jobbra- balra forgatta, hogy alaposabban szemügyre tudja venni, ki figyeli őt.

Lassan közelebb lépkedtem az élőlényhez, ki elkezdett arrébb ugrálni, majd már szárnyat is bontott s felröppent egy közeli fának az ágára. Így szemeimet elemeltem róla és az előttem lévő tárgyra néztem.

Egy kissé szomorkás mosollyal hajoltam lejebb, majd lesöpörtem a párnákra hullott leveleket, s kisebb botokat. Miután sikeresen megszabadultam minden kosztól, hátatfordítottam a hintának, majd leültem rá és keresni kezdtem a legkényelmesebb pontot.

Sok emlék kötött ahhoz a hintaágyhoz.

Anya... -simítottam végig a mellettem lévő keskeny könyöklőn.

Emlékszem, hogy minden nap kijöttük ide, és meséltél nekem miközben én az öledbe hajtottam a fejemet s lehunytam szemeimet.

Hányoznak azok az idők... -hunytam le ezuttal is szemeimet.

- Gyere. -paskolta meg mosolyogva a mellette lévő szabad helyet. - Vagy ma ne meséljek? -érdeklődött.

- Dee! -vágtam rá boldogan. - Mesélj Mami. -kezdtem el szaladni anyukám irányába.

Miután odértem a hintaágyhoz, kezeim segítségével feltornáztam magam a párnákra, majd szokásomhoz hűen; összekuporodtam, fejemet pedig anyukám ölébe hajtottam, ki lassan simogatni kezdte sötétbarna tincseimet.

- Na és, mit meséljek? -kérdezte mosolygós hangon.

- Hmm... -gondolkodtam el. - Mondjuk, egy olyan világról ahol minden féle csodálatos lény él, és erre a világra egyszer csak rátalál kislány... És... És... Innentől találd ki te, Mami. -kuncogtam, mire édesanyám is felkacagott.

- Rendben. -simogatta tovább fejem, én pedig lehunytam szemeimet s várni kezdtem a mese kezdetére. - Hm... Lássuk csak. Egyszer volt, hol nem volt, volt egy hatalmas, de az emberek káros tetteitől elszigetelt világ, mi telis tele volt csodálatosabbnál csodalatosabb lényekkel....

- Lisa?! -ragadott ki gondolataim tengeréből egy jól ismert hang. - Lisa?! Merre vagy? -szólítgatott továbbra is, így megpillantottam a felém közelgő Jisoo, ki minden felé nézett, csak felém nem.

- Ha az orrod elé is néznél, talán meglátnál, de nem biztos. -kiáltottam neki, arcomon pedig egy széles mosoly jelent meg.

- Áh! Hát ott vagy. -nevetett fel kínosan. - Figyelj csak... -sitett oda hozzám. - Te nem félsz az esetleges betöréstől? -érdeklődött miután sikeresen a közelembe ért.