Jᴀ́ᴛsᴢᴍᴀ ʲᵉⁿˡⁱˢᵃ ✔︎

17 - Megunhatatlan

Kicsivel több mint fél óra várakozás után Jisoo feszülten sóhajtozott a hátsóülésen.

- Ne idegeskedj, mert ezzel fogsz felidegesíteni. -fordult hátra komoly arckifejezéssel Jennie.

- De most már én is éhes vagyok. -szenvedett tovább, majd egy aprót csapot hasára. - Már korog is.

- Szerintem mind ugyanannyira éhesek vagyunk mint te. -gondolkodtam el. - Kivéve Jennie, ő már biztosan éhesebb. -pillantottam mosolyogva a lány irányába, ki pont akkor fordult vissza előre.

- Fején találtad a szöget. -nevetett fel kissé.

Egy- két másodperc eltelte után hirtelen megéreztem az ülés hátuljába nyomódni Jisoo egyik térdét, így gyorsan előrébb dőltem.

- Megtennéd, hogy nem lyukasztod ki a hátamat a térdeddel? -pillantottam a lányra a háttámlám mögül, ám ő nem rám figyelt. - Mit nézel annyira? -érdeklődtem.

- Azt hiszem itt a pizza! -kiáltott fel boldogan. - Igen! Most szállt ki az autóból! -örvendezett. - Pizza- pizza- pizza!

- Na, nyugodj már le. -nevettem fel, majd gyorsan a mellettem ülő irányába fordultam.

- Felnyitnád nekem a csomagtartót? -mosolyodtam el. - Ott van a táskám.

- Nem- nem. -csóválta meg fejét. - Nyisd ki a kesztyűtartót. -utasított a lány.

- Jennie... Én rendeltem. -néztem rá amolyan ezt most nem gondolhatod komolyan nézéssel.

- Ne nézz így. -emelte fel mutatóujját, majd hirtelen kopogtatásra lettünk figyelmesek.

- Egy pillanat! -szóltam ki a futárnak.

- Már vár. -jelent meg arcán egy széles mosoly.

- Nem hiszlek el... -sóhajtottam fel, majd gyorsan lenyitottam a kesztyűtartót. - Ez az? -kaptam ki egy fekete pénztárcát.

- Igen, az. -bólintott.

- Ezt visszafogod kapni. -mutattam rá, majd már nyúltam ki az ajtó irányába.

- Nem hogy örülnél. -nevetett fel hátulról Jis.

- Hát nem. -húztam el ajkaim, majd már ki is nyitottam az ajtót s elkezdtem kiszállni a járműből. - Jó napot. -köszöntöttem a futárt.

- Jó napot. -köszönt ő is. - Itt van a pizza amit rendeltek. -mutatta fel mosolyogva a kezében lévő dobozt.

- Köszönjük, hogy még ide is elhozta. -cipzároztam ki Jen pénztárcáját.

- Ez a dolgom. -vonta meg egyik vállát, majd az ebédünkkel teli dobozt lerakta az autó tetejére, majd elővette az övtáskájából egy nagyobb pénztárcát s várni kezdte, hogy végre összeszámoljam a neki járó összeget.

Miután sikeresen kifizettem az ételt, még egyszer megköszöntem neki, majd már meg is fogtam a pizzás dobozunkat s kijjebb nyitottam az ajtómat.

- Ebéééd! -adtam be mosolyogva a dobozt Jennienek.

- Na végre. -kapta el tőlem gyorsan, hogy kényelmesen visszatudjak ülni az autóba.

- Köszönöm, hogy álltad. -vigyorodtam el.

- Semmiség. -legyintett. - De most már tényleg együnk. -nevetett fel kissé, majd már el is kezdte kinyitni a dobozt