Jᴀ́ᴛsᴢᴍᴀ ʲᵉⁿˡⁱˢᵃ ✔︎

02 - Gondolatok tengerén

Park Chaeyoung... Sajnálom, hogy belekevertek ebbe az egészbe.

Egy nagy sóhaj keretében ültem le egy régi padra, majd neki dőltem támlájának s tovább gondolkodtam.

Megkaptam a pontos címet s kaptam rá egy hetet...

Egy hét. Lehetetlen lesz ez számomra, nem tudom megtenni. Még gondolkodni sem vagyok képes azon, hogy mit is csináljak..

Ráadásul a város másik felén lakik, szóval ha megyek, akkor már lennie kéne eredménynek is.

Nem akarok csalódást okozni... De... -hunytam be szemeimet. - Nem fogom tudni megtenni, érzem.

"Vagy te ölöd meg villám gyorsan, vagy pedig habozol s végül téged ölnek meg"

Idéztem gondolataimban apám érzelemmentes szavait, minek hatására végig futott a hideg hátamon, kezeimet pedig ökölbe szorítottam.

Nem akarok áldozat szerepet betölteni, de a gyilkos szerepet sem szeretném.. Viszont, mi van ha tényleg teljesen lefagyok?! Ha csak állok majd egy helyben, miközben hallom az egyre hangosabb s hangosabb lépteket miknek gazdája, vagy éppen gazdái az életemet akarják?!..

- Vajon... Mi lehet a halál után? Boldogabb lennék és nyugodtabb? -motyogtam magam elé a kérdést, miközben szemeimet résnyire kinyitottam s az ölembe ejtett kezeimet kezdtem el vizsgálni. -Bár lehet, hogy mardosna a bűntudat s elveszve keringenék a hatalmas sötétségbe ahonnan nincs kiút.

Nem tudom, hogy mit kéne tennem.

Pár másodperc múlva hirtelen egy erősebb ütés érte a lábamat, így ijedten nyitottam ki teljesen szemeimet, de senkit sem láttam magam előtt.

- Elnézést. -sietett oda hozzám egy kislány. - Nem tudtam megvédeni magát a bátyám rúgásától. -állt meg előttem lihegve a csöppség.

- Szia. -mosolyodtam el. -Semmi gond. -hajoltam előrébb, majd kezembe vettem a lábam mellett lévő labdát s átnyújtottam az előttem állónak. -Tessék.

- Köszönöm szépen. -vette át játékát egy meghajlás keretében, majd már el is kezdett rohanni vissza, a családjához.

Remélem, hogy örömteli életed lesz, kicsi lány.

Egy halvány mosoly keretében dőltem vissza a pad támlájának, majd tekintetemet lassan, mindenre odafigyelve végig vezettem a parkon, minek körülbelül a közepén ülhettem.

Nyugodt volt. Pár ember tartózkodott ott csupán, kik egymással voltak elfoglalva, vagy éppen a parkban éldegélő állatokkal.

Voltak akik csak leültek egy padra s mosolyogva beszélgettek egymással, de voltak kik inkább a fűben, vagy éppen a fákon rohangáló mókusokat próbálták odacsalni magukhoz pár szem mogyoróval.

- Szia. -hallottam meg magam mellöl egy ismerős hangot, mire rögtön a hang gazdája felé fordultam.

- Szia Jisoo. -csúsztam arrébb mosolyogva a padon.

- Ne haragudj, hogy késtem. -nevetett fel kínosan, majd leült az általam szabaddá tett helyre. - Összefutottam Jennievel és nem figyeltünk az időre.

- Mindig olyan sokat mesélsz erről a bizonyos Jennieről. -gondolkodtam el. -Olyan jó lenne ha megismerhetném már végre. -nevettem fel kissé.

- Tényleg jó lenne. -bólintott egyet. -Bár... Elég elfoglalt egy ember, az biztos. -jelent meg arcán egy halvány mosoly.

- Ezzel nincs egyedül. -sóhajtottam fel. - Annyi minden jár a fejembe, hogy teljesen össze vagyok zavarodva már.