Jᴀ́ᴛsᴢᴍᴀ ʲᵉⁿˡⁱˢᵃ ✔︎

10 - Plüss maci

- Na, meg is érkeztünk. -állította le a kocsi motorját Jennie, majd egy kis habozás után mosolyogva fordult Jisoo felé.

- Mit is terveztünk pontosan? -nevettem fel kínosan. - Nem mondtál nagyon semmit.

- Nála ezt sose lehet tudni. -pillantott felém a kormány mögött lévő. - Mindig rögtönöz. -nevetett fel kissé.

- Sh. -csitított minket Jisoo. - Nem hallom a saját gondolataimat sem. -mosolyodott el.

- De nem értjük, hogy mit keresünk itt, egy bútorboltnál. -mutatott Jennie az elöttünk lévő épületre.

- Gyertek. -intett az anyósülésen lévő, majd már ki is nyitotta a kocsiajtót.

- Nem hiszem el. -sóhajtott fel a kormány mögötti.

- Hát én sem. -nevettem fel, majd mind a ketten követtük Jisoo példáját s kiszálltunk a járműből.

- Csipkedjétek magatokat. -tette csípőre kezeit az üzlet elött álló lány. - Attól még, hogy ráérünk egész nap, sok a dolgunk. -mosolyodott el.

- Értettünk, Főnök. -zárta be autóját Jennie, majd gyorsan odajött hozzám és közösen folytattuk a Jisoohoz vezető utat.

- Miért érzem azt, hogy ez egy nagyon fárasztó nap lesz?! -kuncogtam.

- Mert pontosan ez fog lenni. -vágta rá mosolyogva a mellettem lévő.

- Mi ez a nagy súgdolózás? -indult meg felénk Jisoo. - Társaságban nem illik. -közölte.

- Nem tanultam illemet, ne haragudj. -vontam egyik vállam. - De most már elmondanád, hogy miért vagyunk itt?

- Oh, igen. -bólintott egy apró mosoly keretében. - Szóval... -kezdett bele, majd befurakodta magát közém és Jennie közé, végül pedig belénk karolt s úgy indultunk meg az épület bejárata felé. - Fel lesz újítva a szobám. -mondta izgatottan. - És arra gondoltam, hogy segíthetnétek berendezési tárgyakat nézni. A kisebbeket meg is vehetnének, viszont útorokat nem szeretnék cipelni. -nevetett fel.

- Nem is tudnánk hova rakni. -szólalt meg Jennie. - Vagy vinnéd a hátadon mint egy málhás szamár? -érdeklődött, majd hirtelen mind a kettőnkből kitört a nevetés.

- Látom összhangban vagytok már most. -pillantott hol rám, hol pedig Jenniere.

Kissé nevetgélve léptünk be a hatalmas üzletbe, majd Jisoo előrébb sietett s felénk fordult.

- Arra gondoltam, hogy különválhatnánk. Így több időnk is maradna, meg kíváncsi vagyok arra, hogy mennyire ismertek. -jelent meg arcán egy széles mosoly.

- Ezt most hogy kéne értenünk? -néztem értetlenül az elöttem állóra.

- Úgy, hogy fogjatok egy- egy kosarat és gyűjtsetek bele olyan dolgokat amik szerintetek tetszenének nekem. -felelte boldogan.

- Micsoda elfoglaltság. -nevetett fel a mellettem lévő. - De rendben, kihívás elfogadva. -bólintott. - Túl jól ismerünk.

- Túl magabiztosak vagytok. -közölte a lány, majd felkapott egy bevásárlókosarat s már meg is indult a berendezési tárgyakkal tömött polcok felé.

Egy hang nélkül mentünk oda a felhalmozott kosarakhoz, majd a ketten elvettünk egyet s egymásra néztünk.

- Ismerjük, ugye?! -kérdezte egy kissé félve a mellettem lévő.