Jᴀ́ᴛsᴢᴍᴀ ʲᵉⁿˡⁱˢᵃ ✔︎

28 - Édes est

Azon az estén az alkohol teljesen elfeledtette velem a problémáimat...

Viszont miután Jennie elmondta, hogy mindenről tud, és, hogy nem tudja mi lesz továbbá a sorsunk.. Elmúlt a fejembe szállt ital hatása, szinte azonnal.

A jó kedv helyét átvette az aggodalom, és a düh.
Meg természetesen a meglepettség is.

Aggódtam a jövőnk miatt.. Dühös voltam arra, hogy mind a kettőnket kényszerítenek erre.. És meglepett a tény, hogy egyáltalán nem ismertem fel Jenniet ott, Chaeyoung házánál.

Ezek után pedig olyat tettem.. Amit sose gondoltam volna, hogy megteszek...

•
•
•

*Lisa szemszöge*

Egy széles mosollyal az arcomon ültem az ágyam szélén, miközben a fel, s alá járkáló Jenniet nézegettem.

- Mi miatt vagy ilyen feszült? -érdeklődtem pár perc eltelte után.

- Én nem... -torpant meg hirtelen, ám mondatát nem fejezte be. - Lis.. -indult meg felém szomorkásan, mire lefagyott az arcomról a mosoly.

Mi lehet a baj?

- Mi a baj? -néztem rá tovább aggodóan.

- Nem tudom, hogy meddig folytathatjuk még ezt. -sóhajtott fel, majd követte példámat, s ő is leült az ágyra.

- H-hogy mi? Nem értelek, most miért mondod ezt?

- Figyelj. -fordult felém az ágyon. - Tudom, hogy bérgyilkos vagy... Vagy ha nem is vagy még az hivatalosan, de az leszel. -mesélte, miközben mélyen a szemeimbe nézett.

- Mi?! Nem. -kezdtem rázni a fejem. - Én nem... -mondtam volna tovább ha a mellettem ülő nem vág a mondatomba.

- Ne mond ezt. -hunyta be szemeit, míg megrázta fejét. - Láttalak. Ott voltam.. És.. Majdnem lelőttelek. -mondta elfulló hangon, majd lehunyt pillái közül, lassan egy könnycsepp gördült ki.

Döbbenten ültem tovább az eredeti helyemen.
Egy hang sem jött a számon, a torkomban pedig gombóc keletkezett.

Végig te voltál az "ellenfelem"?...
Végig veled akartam versengeni?!
Téged akartalak minden áron kiiktatni?..

A tények hatására szívem egy keserűt dobbant, így egész mellkasomat egy nyomasztó, s egyben kellemetlen érzés kezdte el nyomni.

Féltem attól, hogy elveszthetem Jenniet..
Féltem, hogy ha ez kiderül soha többé nem láthatom..
Féltem attól az élettől amiben ő nem lehet benne..

- Lisa, én... -folytatta volna tovább, ám ezúttal én nem hagytam, hogy befejezhesse a mondatát.

- Shh! -csitítottam el a még mindig síró lányt, majd kitártam karjaimat, s gyorsan közéjük zártam őt. - Nincs semmi baj. -súgtam, ezúttal már teljesen kijőve az alkohol hatása alól.

Jó pár perc ölelkezés után lassan elhúzódtam a lánytól, majd szemeimmel az övet kezdtem el keresni, ám nem találtam.

- Nézz rám. -nyúltam óvatosan a lány álla alá, majd lehajtott fejét feljebb emeltem, s ezúttal már beletudtam nézni gyönyörű szemeibe. - Nem lesz semmi baj. Megfogjuk oldani, rendben? -kérdeztem tőle egy halvány mosoly keretében, majd az álla alatt lévő kezemet arcára vezettem, s hüvelykujjam segítségével letöröltem az arcát áztató könnycseppjeit.