Az egész délutánomat Jennievel töltöttem.
Nem mondhatom azt, hogy sok programot terveztünk be, viszont ez nem is számított. Egyedül az számított, hogy mellettem volt, érezhettem a közelségét, az érintését még a méz édes csókját is. Hallhattam a szépen csengő hangját, nevetését és láthattam a mosolyát is.
Szerettem vele lenni, hiszen mindig megnyugtatott, szavak sem kellettek hozzá, egyszerűen a jelenléte nyugtatott meg: hogy van valaki akire számíthatok, legyen szó bármi problémáról.
Természetesen tudtam, hogy ott van nekem Jisoo is, ám vele mégis csak másabb. Ő nem hagyná, hogy csendben legyek, minden áron kiakarná belőlem szedni a problémát, még akkor is ha előtte jobban esne csak hallgatni, és egy szerető ölelésbe bújni.
De Jennie.. Ő teljesen máshogy viselkedett velem. Előtérbe helyezett, s azt tette ami szerinte a legjobb lenne nekem, s mindig el is találta, hogy mit kell tennie.
Miközben csak szomorkásan támaszkodtam a kilátó korlátján s az előttem elterülő tájat kémleltem, addig ő mellém állt s felém terelte gesztenyebarna szemeit. Nem kérdezett s nem is beszélt, csak némán állt mellettem miközben arcomat fürkészte. Érzelmeket keresett rajta.
Egy kis idő eltelte után egyik kezét lassan hátamra simította minek hatására lehunytam szemeimet, s egy halvány, egyben szomorkás mosolyra húzta kissé kiszáradt ajkaimat.
- Gyere. -mondta a lehető leghaljabban, így ellöktem magam a korláttól s lassan felé fordultam.
Ennek hatására a lány derekamra vezette kezeit s elkezdett maga felé húzni. Engedelmesen hagytam, hogy magához szorítson, majd arcomat a nyakába fúrtam s egy szoros ölelésbe részesítettem, pont úgy mint ő engem.
Percekig csak álltunk és öleltük egymást. Annál kellemesebb érzést nem is érezhettem volna egész életemben.
- Szeretnél róla beszélni? -súgta kérdését nekem címezve, mire én csak megráztam a fejemet.
- Még nem. -motyogtam, ő pedig bólintott egy aprót, jelezve, hogy elfogadja ezt és nem erőlteti.
Miután úgy éreztem, hogy nagyjából megnyugodtam, lassan elhúzódtam a lánytól, ám kezeimet a vállain hagytam megpihenni, míg ő a derekamon pihentette meg sajátjait.
- Mindig itt leszek, rendben? -akasztotta össze tekintetünket, ajkain pedig egy mosolyt véltem felfedezni.
- Ígéred? -hajoltam közelebb gyönyörű arcához.
- Ígérem. -felelte, majd ő is közelebb hajolt hozzám.
Lehunyt szemekkel zártam be az ajkaink közti távolságot, majd egy érzelmekkel teli, lassú csókok kezdeményeztem, mit az előttem lévő rögtön viszonzott is.
***
Mosolyogva néztem ki a szélvédőn, miközben a mellettem vezető lány kézfejére rajzolgattam nyugtató kötöket, mi a combomon pihent meg.
- Jobban érzed már magad? -érkezett Jennie felől a kérdés, mire felé fordultam.
- Sokkal jobban. -vettem tenyerembe a kezét, majd egy apró puszit nyomtam rá. - Köszönöm. -kulcsoltam össze mosolyogva az ujjainkat, majd kezeinket visszatettem eredeti helyükre, jobban mondva a combomra.
- Ennek örülök. -pillantottám rám egy másodperc erejére, majd az ő ajkai is mosolyra húzódtak. - Bármikor szólhatsz ha baj van, rendben?
YOU ARE READING
Jᴀ́ᴛsᴢᴍᴀ ʲᵉⁿˡⁱˢᵃ ✔︎
FanfictionMarco Brueschweiler... Senkinek sem kell bemutatni a bérgyilkosok körében, mindenki pontosan tudja, hogy kegyelmet nem ismerve űzi szakmáját... Mibe lányát is belerántotta, ki nem más mint, Lalisa Manoban. * * * * - Lisa. - fordult felém apám. - E...
