Jᴀ́ᴛsᴢᴍᴀ ʲᵉⁿˡⁱˢᵃ ✔︎

27 - Randevú#2

*Jennie szemszöge*

El kell neki mondanom, hogy tudok mindenről...
Nem éppen a mai este erre a legalkalmasabb, de muszáj lesz beszélnünk.

Elhúzott ajkakkal figyeltem az előttünk elterülő, itt-ott repedezett aszfaltot, min az autóm is gurult. Gondolataimba merülve váltogattam a váltoval, miközben hol fékeztem, hol pedig gyorsítottam.

- Valami baj van? -érdeklődött halkan a mellettem ülő.

- Mi?! -pillantottam rá egy másodperc erejéig. - Nem. Nincs. -mondtam egyre halkabban. - Csak.. -kezdtem bele a mondatomban, ám jobbnak láttam félbehagyni. - Ne beszéljünk róla inkább... Még.

- Biztos? -éreztem, hogy engem figyel, ám nem tudtam ránézni.

Részben azért mert vezettem, részben pedig azért mert olyan szinten kétségbe voltam esve, hogy ha belenéztem volna Lisa szemeiben, rögtön bekönnyeztem volna.

- I-igen. -böktem ki akadozva egy bólintás kíséretében. - Teljesen biztos.

A lány erre nem mondott semmit, szimplán csak hátra dőlt az ülésében, s beletörődve a dologba, nézte tovább a már lemenésre készülődő napot.

- Na és van tipped, hogy hova megyünk? -érdeklődtem egy halvány mosollyal az arcomon.

- Hmm... -esett gondolkodásba a mellettem lévő. - Szerintem van. -bólintott magabiztosan.

- Igen?! -lepődtem meg kijelentésén. - Na, akkor hova megyünk? -kérdeztem rá.

- Aaaz, Erdő Falhoz? -pillantott rám.

- Kérdezed, vagy mondod? -kuncogtam fel picit.

- Öhmm... Mondom? -bizonytalanodott el jobban.

- Ezt is kérdezted. -hallattam végül hangos nevetésem. - Akkor elmondom, hogy: Nem, nem oda megyünk. -ráztam meg kissé a fejem. - De ha szeretnéd, oda is elmehetünk.

- Majd meglátjuk. -felelte. - Elmondod, hogy hova megyünk? -kezdett el kíváncsiskodni.

- Neem. -nyújtottam el mosolyogva.

- Jól hallottam, hogy dee?!

- Neem. -ismételtem meg magam, majd a kormányt elforgatva már be is kanyarodtam a megfelelő utcába.

- Hm, elég ismerős ez a környés. -vezette körbe tekintetét az utcán. - Áh, meg van. - csettintett egyet ujjával. - A kavézó lesz az? -mondta egy elégedett mosollyal az arcán.

- Bingo. -vágtam rá boldogan. - Vagy szeretnéd, hogy máshová menjünk? -parkoltam le kérdésem közben egy üres helyre.

- Ne. Nem. -hadarta. - Tökéletes lesz. -mondta még mindig mosolyogva, majd fejét felém fordította.

- Akkor jó. -állítottam le az autó motorját, majd követve a mellettem ülő lány példáját, én is felé fordultam.

Belenéztem barna szemeibe, mi szinte magába szippantott.
Ez a pillanat számomra tökéletesnek bizonyult. Olyan volt mintha csak én, meg ő léteznénk, s senki más.

Lassan elkezdtem közeledni Lisa arca felé, tekintetemet pedig a szemeiről egyenes telt ajkaira vezettem.
Egyik kezemet óvatosan állvonalára vezettem, ezzel pedig jeleztem, hogy jöjjön ő is közelebb, mit bármiféle ellenkezés nélkül teljesített is. Amint kellő közelségbe értek ajkaink, még egy utolsó szót kipréseltek magamból.