Jᴀ́ᴛsᴢᴍᴀ ʲᵉⁿˡⁱˢᵃ ✔︎

18 - Csók, csókot követ

Miután Jisoo sikeresen, s büszkeséggel átitatott mosollyal lépett ki a legutolsó üzletből amibe belépett, mind a ketten felé pillantottunk, s már vártuk is az utasítását, hogy meggondolta magát, s ejtsünk útba még egy ruhaboltot.

- Nagyon gondolkozom, hogy nem kéne-e még bemenni egy üz... -mondta volna tovább, ám a mellettem ülő lány hirtelen felpattant s rákiáltott.

- Nem! -hangoskodott minek hatására a környezetünkben lévő emberek egy része felénk fordult. - Vagyis.. -köszörülte meg torkát. - Szerintem ennyi vásárlás pont elegendő lesz mára. -erőltetett magára egy vigyort. - Így is mindannyiunk kezébe jut körülbelül három szatyor. -mutatott felém, s a mellettem heverő szatyrok irányába. - Itt az ideje indulnunk. -tette csípőre kezeit válaszra várva.

- De...

- De mi, Jisoo? -rázta meg kissé fejét. - Több ruhád van már lassan mint tíz embernek összesen. -nevetett fel kissé. - Azt ne mond, hogy valami kihagyhatatlan akció van az egyik boltban amire le kell csapnod... Ezt mondtad az utóbbi háromnál is.

- Fején találtad a szöget. -kacsintott az idősebb. - Szerintem menni kéne. -gondolkodott el. - Szerinted is?

- Nem. -vágta rá egyből Jen.

- Erre a válaszra vártam én. -tette mosolyogva egyik kezét az előtte álló vállára.

- Mond... Te nem hallasz a hajadtól? Vagy zsebre vágtad a füleid?... Mondom nem. N-E-M. Nem megyünk tovább. -sóhajtott fel idegesen.

- Pedig de. -paskolta meg Jennie feje búbját, majd tekintetét már el is fordította a megfelelő bolt irányába. - Plusz, elég kevesen vannak bent.

- Jisoo... -nyöszörögte szenvedve a nekem háttal álló. - Menjünk már el innen. Nem bírom ezt a helyet... Nem bírom az embereket, nem normálisak.

- Ahogy te sem. -vigyorgott a lányra Jis.

- Utállak. -morogta Jennie. - Nagyon.-fordult felém összeráncolt homlokkal.

- Dehogyis utálsz. -legyintett a hátul hagyott.

- De igen. -közölte a felém igyekvő.

- Én meg imádlak. -mondta vidám hangon barátnőnk.

- Ne imádj! -parancsolt rá Jennie.

- De igen. -mosolygott. - Most olyan vagy mint egy dulifuli mochi, aki épp most tervezgeti kinyírni az emberiséget. Aranyos.

- Az emberiséget, vagy inkább téged?

- Héjj. Egy ujjal sem érhetsz hozzám. -emelte fel mutatóujját a lány. - Rád uszítom Lisat akkor nézhetsz. Ő megvéd ám engem. -bólintott nyugodtan.

- Jenniet nem bántom. -fontam össze magam előtt karjaim.

- Háhh. -dugta ki nyelvét az idősebbre Jen.

- Mi?! -pillantott felém döbbentem. - De hát... De hát...

- Most legyen nagy a szád. -kapott fel a földről pár szatyrot a mellettem álló. - Plusz vigyázz magadra mert levadászlak.

- Ne engem vadássz le, hanem Chaeyoungot... -morogta Jisoo.

Chaeyoung...?

- Chaeyoung?! -vágtam bele a gyerekes vitájukba.