Jᴀ́ᴛsᴢᴍᴀ ʲᵉⁿˡⁱˢᵃ ✔︎

20 - Csók a hálóban

A mellettem lévő leoltotta autójának lámpáit miután sikeresen leparkoltunk az otthonom előtt, majd félénken rám terelte a tekintetét.

- Valami baj van? -pillantottam rá kíváncsian, miután megéreztem az engem figyelő szempárt.

- Csak... Izgulok picit. -vallotta be nekem halkan.

- Nincs miért. -jelent meg szám sarkában egy apró mosoly. - Biztosan nem lesz semmi probléma. -bólintottam, majd biztatóan a lány kezére szorítottam. - Rendben?!

- Igen... -bólintott egy aprót. - Azt hiszem. -nevetett fel kínosan.

- Itt vagyok. Addig nem lehet gond. -mondtam, majd lassan elvettem kezemet az övéről s megragadtam a kocsiajtó kilincsét. - Na gyere. -biccentettem fejemmel, majd már ki is tártam a mellettem lévő ajtót s elkezdtem rajta kikecmeregni.

A kormány mögött lévő sóhajtott egy nagyot, majd követte példámat és ő is elkezdett kiszállni járművéből.

Miután mind a ketten elhagytuk az autót, Jennie kezébe vette a kulcsát s megnyomott rajta egy gombot minek hatására a kocsi indexei felvillantak, majd zárkattanás csapta meg a füleim.

Ezt már nem fogják ellopni.

Egy szélesebb mosoly keretében néztem a felém lépdelő lányra kinek arcáról csak az idegességet lehetett leolvasni.

- Nyugi. -simítottam végig hátán miután közelebb ért hozzám. - Ahogy látom... -pillantottam házunk irányáb. -...apukám már rég alszik. -fordultam ismét a mellettem álló felé.

- Remélem. -mosolyodott el. - Nem vagyok jó az ismerkedésben. -kapott zavartan tarkójához.

- Én ezt nem vettem észre. -gondoltam vissza az első benyomásra. - Engem nagyon megfogtál. -vontam meg vállaim.

- De nem tudom, hogy mivel.. Nem is csináltam, vagy mondtam semmit. -morfondírozott mellettem.

- Most viszont nem ez a lényeg. -pillantottam rá fáradtan. - Hanem az, hogy ideje lenne aludni. -mosolyodtam el. - Szóval... -néztem az bejáratiajtóra, jelezve, hogy menjünk be.

Jennie erre nem felelt semmit, csak egy bólintott egyet s megragadta a kezemet mire kellemes érzés járta át az egész testemez.

Már most imádom a legapróbb érintését is.

Felbátorodva indultunk meg az ajtó felé, majd minden probléma s megtántorodás nélkül el is értük azt, így habozás nélkül ragadtam meg a kilincset mit lenyomva már be is toltam a házba, így akadály mentes út nyílt az előtérbe.

- Gyere. -húztam meg a mögöttem haladó karját, ki szótfogadva nyomomba is eredt.

Miután mind a ketten beértünk a csendbe s sötétsébe burkolt házba, visszacsuktam az ajtót, tekintetemet pedig gyanakvóan körbevezettem a helyiségeken.

Furcsa... Apám erre biztosan felkelt volna..

Mindegy is.

- Menjünk fel. -mondtam olyan halkan, hogy még én is alig hallottam meg a saját hangomat, ám Jennie még ezt is tisztán értette, s már nyúlt is a kezem után.

Mosolyogva fogtam meg puha kezét, majd halk léptek keretében indultam meg a szobámba vezető útvonalon, nyomomban Jennievel.

Ám még mielőtt elérhettem volna a nappali végét, hirtelen felkapcsolódott a földszinti lámpa minek hatására mind a ketten összerezzentünk.