Jᴀ́ᴛsᴢᴍᴀ ʲᵉⁿˡⁱˢᵃ ✔︎

21 - Mi a szerelem...?

A szerelem szerintem... Olyan, mint a zene.
Amikor először hallasz meg egy számot és még a hideg is kiráz tőle.
Aztán utána nem tudod megállni, hogy ne hallgasd meg még egyszer és még egyszer.
Újra és újra végighallgatod és... Az érzések, amik átjárnak közben... Úgy érzed, hogy élsz.
Hogy igazán, valóban élsz és soha többé nem akarsz mást hallgatni.
S nem is tudsz tőle megszabadulni, egyszerűen csak ott ragad a fejedben a nap huszonnégy órájában.

Ezt érzem Jennie iránt is. Nem tudok, és nem is akarok tőle megszabadulni, egyszerűen csak azt szeretném, hogy velem legyen, mindig.

Kellemes érzések milliójával a mellkasomban nyitottam fel pilláim, majd egyenesen a hófehér plafonon akadt meg a tekintetem.

Egy apró mosolyra húztam kissé kiszáradt ajkaim, majd fáradt tekintetemmel Jenniet kezdtem el keresni.

Lassan oldalra fordítottam a fejem, majd már meg is pillantottam a mellettem szuszogó gyönyörűséget.

Az eddiginél egy sokkal nagyobb mosoly terült el az arcomon, majd űgy figyeltem tovább a reggeli napsugarakkal tarkított, hibátlan arcát mi a lehető legnyugodtabb állapotában volt.

Milyen gyönyörű.

Gondolatomat követően lejebb eresztettem mosolyom, majd kihúztam egyik kezemet a takaró alól, s a mellettem fekvő arca felé irányítottam azt, mivel arcába lógott pár kósza, barna tincse.

Kisimítottam azokat arcából, majd elégedetten néztem tovább a most már teljesen fedetlen arcát.

Tekintetemmel minden négyzetcentiméterét átvizsgáltam, majd elértem a telt, s egyben pirosas ajkaihoz mik egyre csak azt hajtogatták, hogy hajolj közelebb.

Noha tudtam, hogy ez csak képzeletem szüleménye, de akkor sem bátortalanodtam el a hívogató szavaktól, s édes ajkainak gondolatától.

Óvatosan feljebb tornáztam magam, majd egyik könyökömön megtámaszkodtam, s elsimítottam gyors az arcomba omló tincseimet a fülem mögé.

Mosolyogva néztem le Jenniere, ki még mindig békésen aludt, majd gondolkodás nélkül hajoltam lejebb, egyenesen a puha ajkaira.

Lágy csókot adtam páromnak, ki ennek hatására morrant egy aprót s kinyitotta egy másodperc erejére a szemét.

Miután tudatosult benne, hogy mi is történik, és, hogy ideje lenne felkelni, vett egy mély levegőt, majd ficergésbe kezdett.

- Gyere ide. -mormogta miközben elkezdett közelebb mászni hozzám.

- Itt vagyok. -mondtam halkan, majd énnis közelebb mentem a lányhoz s egy nagy ölelésben részesítettem a még kómás cukiságot. - Jól aludtál? -próbáltam lenézni rá, ám mivel a mellkasomba fúrta a fejét, így lehetetlennek bizonyult ez a tett, szóval el is engedtem a gondolatot, hogy egy újabb pillantást vetek arcára.

- Nagyon jól. -felelte egy kis habozást követően. - Mivel itt voltál, velem. -szavait követően pedig mélyen beszívta illatomat s még közelebb hajolt a pólóm bő nyaka által szabadon hagyott mellkasomhoz. - Na és te, hogy aludtál? -szakadt el végül tőlem, majd fáradt tekintetét egyenesen az arcomra vezette, s lágyan elmosolyodott.

- Jobban nem is tudtam volna. -hajoltam közelebb a mellettem fekvőhöz, ki rögtön le is hunyta a szemeit s várni kezdett.

- Naa, hol vagy? -kezdett el csücsöríteni csukott szemekkel.