Jᴀ́ᴛsᴢᴍᴀ ʲᵉⁿˡⁱˢᵃ ✔︎

23 - Te lennél az?

"Ha valaki találkozik az igazival, azt egyszerűen tudja.
Másra sem tud gondolni.
Ő a legjobb barátod és a lelki társad is egyben.
Alig várod, hogy vele élhesd le hátralévő életed.
Senki és semmi más nem fogható hozzá."

Te lennél a lelki társam?
Vagy csak én érzem ezt..?
Csak én érzem azt, mintha ismerném a legapróbb titkod vagy szokásod?
Mintha már több éve az életem része lennél..

Kezdettől fogva azt éreztem, hogy ismerlek miközben ismeretlen voltál, s már a legelső alkalommal megragadtál.
Képtelen voltam szabadulni tőled, s most is képtelen vagyok. Nem is akarnék.
A gondolataim szüntelen körülötted forognak, mintha magadhoz láncoltad volna őket. Még koncentrálni is nehezemre esik az általános dolgaimra.

Teljesen a varázsod alá kerültem, még így is, hogy nem ismerjük régóta egymást.

- Lalisa! -hallottam meg apám hangját a földszint irányából.

Mit akar már megint?...

Feltornáztam magam az ágyamról, majd egy nagyobb nyújtózást követően lassan megindultam az ajtóm irányába.

- Remélem megint valami leszúrást kapok... -morogtam magam elé, majd lenyomtam a kilincset az ajtóm pedig már nyitva is volt. - Mondd. -kiáltottam le, s válaszra várva neki támaszkodtam a falnak.

- Nem fogok üvölteni. -közölte. - Gyere le! Ne akard, hogy felmenjek érted. -mondta gyenge fenyegetését.

- Most megijedtem.. -sóhajtottam fel, majd lassú léptekkel megindultam a lépcső irányába. - Itt vagyok, mondjad. -álltam meg a lépcsősor tetején.

- Mond csak... Neked a "Gyere le!" mit foglal magába?! -fogott rá orrnyergére a férfi. - Ide gyere. -mutatott maga elé, majd várakozóan felém pillantott.

- Nem értem miért nem jó itt, nem kellene üvöltened. -fontam össze magam előtt a kezeimet.

- Direkt csinálod.. Tudom. -morogta, majd odalépett a tőle nem messze lévő kanapéhoz s elemelt róla egy rakat fekete holmit.

- Azok mik? -indultam lefelé kíváncsian.

- Na, így kel lecsalogatni téged. -kacagott fel édesapám.

- Nagyon vicces. -álltam meg az utolsó fokon. - Inkább mondd meg, hogy mik azok. -utaltam a kezében lévő dolgokra.

- Ezek itt... -csapott egy aprót a halom tetejére. -...az új ruháid. -lépett elém mosolyogva. - A legújabb szett, minden benne van, szóval nem kell csípőtáskát csatolgatnod magadra, meg igazából semmit. -magyarázta. - Csak felkapod és máris a szolgalátodra áll a létező össze fegyvertartó hely. -nyújtotta felém mosolyogva a halmot.

- Ezzel azt akarod elérni, hogy minnél előbb menjek? -vettem el tőle gyanakodva a ruhákat.

- Ne viccelj. -legyintett. - Oh, és még valami. -fordult vissza a kanapé irányába. - Ezt a fegyveredre szereztem. -vett kezébe egy kissebb fekete dobozt. - Biztosan hasznát fogod venni. -nyújtotta át a dobozt is.

- Mi ez? -kezdtel tanulmányozni a dobozt.

- Ha kinyitod, meglátod. -mondta egyszerűen, majd várakozóan nézett rám tovább.

Egy kis habozást követően lassan a doboz füléhez nyúltam, majd kipattintva azt már fel is nyitottam a tetejét.

- Na? -kíváncsiskodott az előttem álló.