Jᴀ́ᴛsᴢᴍᴀ ʲᵉⁿˡⁱˢᵃ ✔︎

03 - Bekövetve

Kissé dideregve álltunk meg házunk bejárati ajtaja előtt, majd egy gyors pillantást vetettem Jisoora, ki karjait simogatva próbálta melegen tartani magát.

Remélem, hogy apám nem tervez most velem megosztani valamit...

Elhúztam az ajkaimat, majd kezemet a kissé hideg kilincsre vezettem, s lenyomva azt kinyitottam magunk előtt az ajtót.

- Menj csak. -engedtem előre egy halvány mosoly keretében a mögöttem állót.

A lány egy másodpercig sem habozott. Amilyen gyorsan csak tudott belépett a meleg házba s tekintetével rögtön keresni kezdte a nappaliban lévő radiátort.

Míg ő az említett tárgy felé igyekezett, addig én becsuktam az ajtót, s levettem az eső által átázott cipőmet.

- Kérsz valamit? -fordultam kérdőn a lány felé, majd miután megpillantottam, hogy milyen pozicíoban van rögtön elkapott a nevetés. - Nem kényelmetlen egy picit? - érdeklődtem a félig a rádiátoron fekvőtől.

- Ne nevess! -morogta. - Olyan jó meleg. -hunyta le szemeit, majd mégjobban rásimult felsőtestével a tárgyra.

- Jól van- jól van. -próbáltam abbahagyni a nevetést kisebb- nagyobb sikerrel. - Viszont, nem örülnél jobban pár száraz ruhának?

- De! -kapta fel fejét boldogan, majd már el is lépett a radiátortól s megindult felém. - És a vizes ruhákkal mi legyen? -érdeklődött.

- Bedobom őket a szárítóba. -feleltem egy apró mosoly keretében.

- Köszönöm. -mosolygott.

- Nem kell köszönnöd, elvégre legjobb barátok vagyunk. -tártam szét karjaim, arra várva, hogy megöleljen.

- És azok is mardunk. -vágta rá, majd egy szoros ölelésben részesített.

Remélem... Nem tudom, hogy mit fog gondalni, ha véletlenül megtudná, hogy mit fogok csinálni a jövőben.

Lehet, hogy eldobna... Lehet, hogy támaszom lenne... Nem tudom.

Bízom benne, de ez nehéz ügy.

Viszont megérteném, ha ezek után nem akarná, hogy közöm legyen hozzá.

- Minden rendben? -kérdezte aggodó arckifejezéssel miután elváltunk egymástól, s megpillanthatta szomorkás arcomat.

- Persze. -mondtam halkan egy bólintás kíséretében. - Minden rendben. -erőltettem magamra egy kis mosoly, de Jisoon továbbra is látni lehetett az aggodalmat. - Menjünk, öltözzünk át. -fogtam meg gyengéden a lány csuklóját, majd lassan húzni kezdtem az emeletre vezető lépcső irányába.

- Lisa. -torpant meg, így én is kénytelen voltam megállni, ám nem fordultam a lány felé. - Tudom, hogy van valami baj... -mondta halkan.

- Ne... -mondtam volna tovább, ám hirtelen apám mély hangja törte meg a hangomat.

- Lisa! -kiáltotta nevemet, minek hatására összeszorítottam a szemeimet, majd lassan kezeimet is elkezdtem ökölbe szorítani, ám eszembejutott, hogy fogom Jisoo karját, így amilyen gyorsan csak tudtam elengedtem a lányt. - Itt az ideje, hogy teljesen átbeszéljük a vizsgádat. -közölte, miközben hallottam, hogy becsukja irodájának ajtaját, így még nem láthatta meg azt, hogy Jisoo is ott volt velem. - Minden információt megosztok most veled célpontról amit még nem mondta... -folytatta volna, ám rögtön elakadt szava miután kiért az irodájához vezető folyosóból. - Jisoo. -pillantott a mögöttem lévőre.