Egy széles mosollyal az arcomon ragadtam meg a bejárati ajtótól körülbelül három lépésnyire lévő alacsony faajtónak reteszét, mi arra szolgált, hogy az ott tartozkodó cicusok ne jussanak olyan könnyen a bejárat közelébe.
Elhúztam a reteszt, majd miközben lassan benyitottam a cicák birodalmába hátrapillantottam Jenniere, ki mosolyogva követte nyomom.
- Itt vagyok. -bólintott egyet. - Menj csak.
Tekintetemet ismét előre tereltem, majd pár lépést követően már bele is botlottam egy termetes, hosszú szőrrel borított macskába.
- Hát szia. -guggoltam le hozzá mosolyogva, majd kezemet félve felé nyújtottam.
Az állatnak nem is kellett több. Hangos dorombolásba kezdett, majd füleit lejjebb hajtotta, fejét pedig tenyerembe simította. Felbátorodva kezdtem el simogatni az ismeretlen cicát, majd pár másodperc múlva megpillantottam magam mellett két lábat.
Gondolkodás nélkültem nyúltam a láb gazdájának keze felé, majd miután sikeresen megragadtam, erőt vettem magamon s húzni kezdtem, hogy guggoljon le ő is.
- Van nevük? -fordultam kérdőn a mellettem guggoló irányába, ám mielőtt megszólalhatott volna, egy ismeretlen hang felelt kérdésemre.
- Igen. -vágta rá. - Az összes cicának van neve. -kaptuk fejünket a hang irányába, majd megpillantottunk egy idősebb nőt, ki éppen a pult mögül lépett ki. - Mivel ő a legidősebb s egyben a legnagyob is, így a neve SooMin ami kiemelkedőt és okosságot jelent. -kezdett el felénk közeledni a nő.
- SooMin. -ismételtem meg nevét, mire az állat leült s arcomra emelte tekintetét. - Aranyos. -jegyeztem meg majd kezeimet a térdemre helyeztem, s feltornáztam magam álló helyzetbe.
- Foglaljanak csak helyet. -mutatott az asztalok irányába az előttünk lévő.
- Köszönjük. -pattant fel Jennie is a földről, majd gyengéden megfogta a kezemet s húzni kezdett.
Meglepetten pillantottam le kezeinkre, majd egy apró mosoly kíséretében lépkedtem a lány után, ki egyenesen ahoz az asztalhoz húzott mi mellett egy hatalmas ablak kapott helyet.
- Remélem, hogy eddig tetszik ez a hely. -lassított tempóján a lány amint közelebb értünk a kiszemelt asztalhoz.
- Igen, nagyon tetszik. -feleltem mosolyogva.
- Ennek örülök. -mondta mosolygós hangon, majd elengedte a kezemet. - Akkor nem fogtam mellé. -ült le megkönnyebbülve.
- Hát nem. -ráztam meg a fejemet. - Nagyon is beletrafáltál. -ültem le a vele szemben lévő székre, majd már akkor érezni kezdtem érintésének hiányát.
Egy kis habozás után tekintetemet lassan az elöttem ülőre tereltem, ki éppen akkor emelte szemei elé az előttünk heverő étlapot, így elég kevés rálátást biztosított hibátlan arcára.
- Hm... -kezdett el hümmögni. - Te tudod már, hogy mit rendelsz? -rakta le hirtelen a lapot, szemeit pedig már rám is vezette. Egyenesen egymás szemeibe néztünk.
- Oh. Izé.. -kaptam el hirtelen a lányról tekintetem, majd máris az előttem lévő étlapot kezdtem el tanulmányozni. - I-igen, tudom. -bólintottam.
- Na és mit? Adj ötletet, hátha megkívánom én is. -nevetett fel kissé.
- Őőő.. -pillantottam le ismét a lapta. - E-egy Banana split-re gondoltam. -mondtam ki a legelső dolgot ami fel volt írva a lapra.
VOUS LISEZ
Jᴀ́ᴛsᴢᴍᴀ ʲᵉⁿˡⁱˢᵃ ✔︎
FanfictionMarco Brueschweiler... Senkinek sem kell bemutatni a bérgyilkosok körében, mindenki pontosan tudja, hogy kegyelmet nem ismerve űzi szakmáját... Mibe lányát is belerántotta, ki nem más mint, Lalisa Manoban. * * * * - Lisa. - fordult felém apám. - E...